Függöség

Na, a nagy elvonóm közepette függövé váltam valami újtól :) És ez pedig a reggeli séta lett... Egy ideje visszaköszönt a napsütés az életünkbe, és három hete majdnem minden hétköznap (amikor csak tehetem) elmegyek reggel 1-2 órát sétálni. Néha zenét hallgatok közben, néha csak a lépteimet és a csendet, imádom, ez az itteni friss levegö kiszellözteti a fejemet és megtisztítja a gondolataimat. A tüdömröl és a véremröl már nem is beszélve!

Mivel (tudtommal) Zoli nem olvassa a blogomat, gyors leírom, hogy mostani nagy projektem egy szülinapi buli szervezése neki, március 17-én. Elöször ki akartam erre a célra bérelni egy füthetö erdei faházat, de sajnos annyira közkedvelt bulihely, hogy egy hónappal elötte is már lekéstem a foglalást... Szóval hóóónapokkal elötte kell lefoglalni.. Na sebaj. Aztán Zoli kollegája, Ruben ajánlott egy másikat, de az nem volt füthetö, így végül maradt a kertünkben lévö faházikó.A szülinapos héten úgyis szabin leszek, lesz idöm kirámolni meg feldíszíteni :) A vendéglista még alakulóban, eleinte gigantikusra terveztem, sok német kollegával, de mivel sikerült rávennem pár magyar horgászbarátot, hogy eljöjjenek egy hosszúhétvégére, így azt hiszem lefaragok a német vendégseregböl... Plusz egy-két magyarral is dilemmázok, de majd kialakul valahogy a lista, és akkor leközlöm :)

Alakul

Hétvége óta süt a nap, nincs is jobb reggel egy sétás reggelnél!!! 

 

 

Happy Birthday Party

   Hmm, hát kicsit késön kapcsoltam ugyan, hogy az én szülinapom egybe esik a farsangi idöszakkal, de tegnapra mégis jelmezes bulit szerveztem, és szerintem állat jó lett. Még ki kell forrnia a dolognak, de nagyon jó kezdet volt a tegnapi. Beszéljenek helyettem a képek... ;)

Készülööök!

   Nagyon készülök az Atlanti óceánnal való újra-találkozásra, nagyon-nagyon!!! Ennek örömére már be is szereztem egy új fücit, a régi igen csak rászolgált a nyugdíjra... Plusz a szexi strandrucimat, csudicsini, juhhu! Aki még nem látta facebookon, annak itt egy kép... (Csak hogy senkit ne érjen semmi újdonság, amikor majd a júniusi kanáris képeket teszem fel.. höhö)

Elvonó

   Véleményem szerint megint rákaptam a túl sok számítógépezésre, aminek eredményeképpen kevesebbet élek. Most itt a farsang, a nagy böjtösölös idöszak, hát úgy döntöttem, böjt gyanánt csökkentem a monitor elött eltöltendö idömet is, konkrétan heti egy napra. Ilyenkor elvégzem az összes fontos utalást, megnézem az emaileket, blogbejegyzést írok, elolvasom a többiek blogját, és kész. És most hasraütésböl azt mondom, hogy ez a nap mondjuk a csütörtök lesz.
Másik elvonási procedúra a cukor lesz, sajnos megint túl közel kerültünk egymáshoz. Ezt bizonyítandó szombaton televásároltuk magunkat a munkahelyen diszkréten nassolgatható édességekkel, vasárnap pedig házi készítésü ´peanut buttercup´-okat gyártottam, és Gundel palacsintát.

Fotó a peanut buttercup-ról...

Közben hiába csökkentettük a kóla adagokat hétvégékre, egyre több palackkal vesszük, amiböl most már "hétközbére" is marad.
A harmadik amiröl le kell állítsam magam a lustaság. Nem titok, hogy oltári nagy lustálkodó vagyok, imádom a semmittevést, sajnos ez van. Pláne amióta ilyen hideg lett, még indokolt is nem kitennem a lábam a lakásból, na ezen most változtatok. Tegnap ugyanis lesétáltunk délelött Zolival a faluba a pékségbe reggelizni (gyönyörüen tüzött a nap) és rá kellett jönnöm, hogy igenis rám nézve nem halálos a hideg, mert van annyi és olyan ruhám, amiben vígan ellófrálhatok odakint. Szóval most zenéket teszek az mp3 lejátszóra, beöltözök, és megyek!

Na, hogy jártam!

Hát a sok-sok gratuláció ellenére igen kín-keservesen telt a szülinapom, az a fránya tetanusz oltás a nödokinál!!! Oké, eddig nem sok gond volt az egészségemmel, így azt hiszem nem vagyok béna, ha fogalmam sincs a kötelezö illetve ajánlott védöoltásokról és azok tüneteiröl.

Egy cikkben egyébként azt olvastam, a magyarok kiemelkedöek az "oltási-tudatlanságban" haha. Itt a németeknél mindenki tud a saját oltási könyvéröl (én nem tudtam a dokinak biztosra mondani, hogy nekem olyan van, fel kellett hívjam anyukámat... ÉS VAN!!! Már feladták tesómék postán.) és mindenkinek normál, hogy pl a 3 alkalmas alapozó tetanusz oltásra 10 évente emlékeztetö oltást kell kapniuk. Volt olyan kollegám, aki elmondása szerint szinte 4 évente kap különbözö oltást, mikor melyik "emlékeztetöje" az éppen aktuális. Szóval most kicsit elkezdtem foglalkozni ezzel a témával, és gyorsan szóltam is minden kedves itteni ismerösömnek, hogy oltási könyvet postáztassák ki, mert itt ezt bizony halálosan komolyan veszik. Na de kik ne vennék halálosan komolyan, ha nem a németek?! :)))

Jó, a lényeg, hogy nem tudtam sem oltási könyvet felmutatni sem érdemlegesen beszámolni az általam ismert, kapott védöoltásokról, szóval megsaccolta, hogy Magyarország talán nem olyan primitiv és legalább tetanusz alapoltást kaptam annak idején (ez egy 3 oltásból álló alapozó oltás), így azonnali hatállyal elrendelt nekem egy tetanusz emlékeztetöt, amit már említettem.Na most ez az ami aztán tönkre tette a teljes szülinapomat. A fájdalom csak késöbb jelentkezett... Az oltás napját még büszke hadisérülten ledolgoztam, majd este megemlítettem Zolinak, hogy mintha lázas lennék, mi van ha az oltástól, válasz: ne szimulájjak má´, meg hogy má megint hipochonder vagyok. (Ilyen egy aggódó, együttérzö férj :P) Jó. Gondoltam, valóban totális hipo vagyok, megint csak az agyam játszik. Aztán- mint írtam a szülinapos bejegyzést, fejfájással keltem, ami nálam nem megszokott. Megföztem, és délre már teljes láztüneteim voltak. Persze elmentem paracetamol nélkül dolgozni... Aztán lett csak igazán fincsi :) Reszkettem, vert a víz, mindenem fájt, alig álltam a lábamon, az arcom lángolt, a hasamból sugárzott ki a fájdalom a végtagjaimba, és számoltam a perceket. A karom is erre a napra durrant be igazán, nem izomláz, ahogy ígérték, hanem annak kb. a hatszorosa. Belekönnyeztem minden karmozdulatba. Nem akarok dramatizálni, de ez nem volt gyerekjátszma... 10 évre letudva, pjhu :)

Péntekre (harmadnapra) már jobban lettem, láz nélkül, karom még fájogat, az még kis idö míg elmúlik. Legyöztem a tetanusz! Úgy saccolom egy rubeola oltás még minimum hátra van, bár itt adnak mumpsz ellen is, szamárköhögés ellen is, minden ellen.

30. éves lettem én...

   Hát, elöször is a reggel 30 évesen: fáj a fejem (pedig nem mulattam tegnap elöre), fáj a derekam és leszakad töböl a tegnap tetanusszal beoltott karom... Eddig nem túl fényes. De szinte ugyanúgy nézek ki mint tegnap, 29 évesen, szóval az idö vas foga nem fog rajtam! Ezt örömmel nyugtázom :) A telefonom már a 6.20-as ébredésemkor tele volt szülinapos gratuláló esemesekkel (oké, a facebook üzenetek összeköttetésben állnak a mobiltelóval) ez némileg elmulasztotta a fejfájást :) 

Ami az elmúlt tíz évben (vagyis húszas-éveimben) történt...

• 20 évesen otthagytam a Veszprémi Egyetemet, az egyik legjobb kisbarátnömhöz költöztem Dunaföldvárra, és a Marcipán Cukrászdában dolgoztam
• 21 évesen kimentem Londonba au-pairnek, megkeresztelkedtem az UNSZJKE-ban
• 22 évesen 2004-ben már uniós állampolgárként, személyi igazolvánnyal repültem haza
• Budán dolgoztam és Pesten laktam több mint 2 évig
• Ez idö alatt: 24 évesen elkezdtem a Zsigmond Király Föiskolát, Kommunikáció és médiatudomány szakon, levelezö tagozaton (jegyzem ezt be is fejeztem, bár a szakdolgozat írása még elöttem...)
• Elvégeztem a Kéz-és lábápoló, mükörömépítö szakképzést is
• 24 voltam még mindig, mikor november 19-én, Erzsébet napra megszületett az én drága unokaöcsikém, Kárász Kristóf, akihez leírhatatlan érzések kötnek
• 25 évesen, 2007. májusában az akkori barátommal, az másik legjobb kisbarátnömmel és az ö barátjával összepakoltunk, és mindent egy lapra téve a Kanári-szigetekre, Fuerteventurára költöztünk, nem teljes egy évet laktunk itt
• 25 évesen- 5 év szünet után Fuertén újból összejöttünk Zolival
• 26 évesen Németországba költöztem vele
• 29 évesen Las Vegasban összeházasodtunk, nászútra Kaliforniába mentünk
• 29 évesen láthattam az igazi Hollywood feliratot :))) a Walk of Fames-t :))) a mexikói határt :))) a Csendes-óceánt :))) Kanadát (Montréal-t) :)))

Nagy lépésekben  ezek történtek az ifjúságom évei alatt, és ha visszanézek, hálás vagyok, mert azt hiszem idáig fantasztikus kalandokban volt részem :) Természetesen értek az elmúlt tíz évben veszteségek is, de "az ember mindig a jóra emlékszik"- szokták mondani. Hiszem, hogy akik ez idö alatt elhunytak, azok a Mennyországba kerültek, de legalábbis Isten közelébe, egy nagyon jó helyre, és hogy nem kell aggódnom értük. Bízom benne, hogy akik ez idö alatt megbetegedtek, meggyógyulnak, és remélem, hogy akiket ez idö alatt megbántottam, egyszer megbocsájtanak. Én mindenképpen, mert úgy tanultam :)
És 30 évesen...

• már nem csak magyarul, angolul és spanyolul, de németül is kapok szülinapi köszöntöt :)
• egyre nagyobb súlya van az "én a te korodban..." kezdetü mondataimnak
• öltözhetek csinosan, senki nem fogja többé azt mondani, hogy ez öregít
• öltözhetek kamaszosan, akkor azt fogják gondolni, milyen laza, jófej 30 éves nöci vagyok :)
• söt, szinte akármit veszek fel, nem ciki :))) mert olyan, hogy "ciki" nincs többé
• már nem kell parázzak, ha véletlenül "becsúszik" egy gyerek
• és minden megy ugyanúgy tovább, mintha még mindig tegnap lenne :)

A nödoki

   Hát, ennek is eljött az ideje, elsö nöorvoslásom Németországban. Fujj de utálom ezt! Mivel nem ismertem senkit, ajánlás után szerettem volna nögyógyászt találni magamnak, kaptam is egy nevet, Dr. Ingrid B. Öszintén szólva eleinte bizarrnak tünt az ötlet, hogy nönemü nögyógyászom legyen... Aztán ami miatt mégis meggyözött az az, hogy végülis egy nö nem csak a könyvekböl tudja mit jelent, ha azt mondom neki, hogy pl "szúr a bal petefészkem". Szóval mára kaptam idöpontot, meg kell mondjam, nagyon kultúrált rendelö fogadott.. A váró nem nagy szám, de azért körbevidejóztam :)

Ami nagyon tetszik ennél a dokinál...

• legalább 6 asszisztenssel dolgozik, de a vizsgálóban egy sincs soha bennt
• ahogy belépek, nem annak a köcsög széknek a látványa fogad, azt eldugta az ajtó mögé :)
• az öltözö fülke bent van a vizsgálóban, tehát nem érhet baleset, hogy valakivel egyszerre futok be (lásd Dunaújváros fehér SZTK)
• a doktornö nagyon kedves
• interneten is lehet idöpontot varázsolni magamnak, söt, levelezhetek a dokival, nem kell minden apróságért  bejárni hozzá

Meg van, hogy mely vizsgálatokat fizeti a Krankenkasse (betegbizt.) mely korban, egyébként ha egyénileg kérek vmit, igen borsos áron dolgoznak. Pl egy hüvelyi ultrahang ára 50 Euro, a mell ultrahangé 55, viszont a kettö együtt engedményesen "csak" 95 Euro... :) Még jó, hogy a mezei rákszürés ingyenes (vagyis a biztosító fizeti)...

Na, mivel én most nem tudtam neki elmesélni, hogy milyen oltásokat kaptam életem során (márpedig babaügyben ez nagyon fontos), gyorsan belém is diktált a kis asszisztens csaj közremüködésével egy tetanuszt. De még mielött erre sor került volna, vetetett tölem vért, a rubeola (Röteln) miatt. (Fogalmam sincs! Anyaaa!!! Kaptam én anno oltást rubeola ellen???) Na szóval bal kéz vérvétel (ehhez már rutinosan fektetem magam, nem engedem ülve), jobb váll tetanus. Vérvétel fáj, tetanus nem, hejj!

Közben nap végére fordult a helyzet, bár a vérvevös kar nem lett jobb: véraláfutás, kék- zöld folt, tetanusos bal kar pedig borzasztóan fáááj!!!!

Szóval most karok nélkül létezem, mert mindkettö lerohad. Halleluja.

EZ+AZ

  Semmi kiugró nem történik mostanában, így hát semmi konkrét címet nem tudtam adni ennek a bejegyzésnek.

A "csapatunkról" mostanában...

Kezdem magunkkal: Zoli és én dolgozunk. Szilvi január óta nincs a mosodában, február 15-én kezd a Schwarzwaldhotel-ben ha minden igaz. Legjobb barátnöje, Ági a héten hazament, azt hiszem kb. 2 hetet dolgozott a húsgyárban. (Ö Szilveszter elött érkezett, munkaügyben jött.) Golyó, Fütyi továbbra is hegeszt, bár Golyó kacérkodik Svájccal... Roxyka (4 hónapja) és Kinga (lassan két hónapja) még mindig a Pavillionban szobalány, Kingára külön büszke vagyok, nem csak mert kb. 45 perces sétára lakik a munkahelyétöl, de most ráadásul -18 fokban kell megtennie ezt az utat, szóval le a kalappal a kitartásáért. A másik, hogy nem szégyenlös németül megszólalni, ezt nagyon pozitívnak találom, szóval tetszik, hogy ilyen bátor (tökös? csajszi). Roxyka jelenleg szarik a németre, ejnye. Niki és Ágó továbbra is a Schiesselhofot csinálják, Ágo steakje és gulyáslevese páratlan, Niki pedig intézi az egész étterem- és hotel vendéglátását. Ja, és németet tanít munka mellett (azt hiszem jelenleg Szilvinek és nekem). Micsoda mázli, hogy van egy diplomás, kedves német-tantónénink a csapatban! Kruppa Gabi és Zsolti szintén továbbra is hegeszt, ha jól tudom külön költöztek. Öket nagyon ritkán látom. Lilla továbbra sem dolgozik.

És ha minden igaz, márciusban érkezik Buzz, az én Ágim, remélem sikerül mielöbb elrendezni az ö sorsát is :)

A munkáról...

Az elmúlt hét nagyon béna volt. Béna volt a munka, bénák voltak a kollégák, és én magam is teljesen le voltam bénulva. Az egyetlen jó dolog, hogy Alízzal jól kijövünk, és együtt dolgozunk, a két magyar! :) Sok dologban hasonlítanak a nézeteink, az értékrendjeink. Könnyü vele kommunikálni, és ez tetszik. Azt hiszem nem elhamarkodott kijelentés ha azt mondom: kedves lány.

Itthonról... 

Itthon is le vagyunk zsibbadva, semmihez sincs kedvem, de úgy látom, Zolinak se. Ö a pecaidényt várja, én a nyarat. Szép meg romantikus ez a téli begubózás, de beletompul az ember agya. Szóval a fözés is stagnált a héten, a németezés miatt ismét kiesik egy délelöttöm, és okosabban kell megszervezni a dolgokat, ezen törni a fejemet pedig nincs is kedvem. Pfff.. Ma süt a nap, ez jó lesz depi ellen :)

Otthonról...

Apu visszament dolgozni, tesómékat most hívtam, jól vannak, senki nem beteg. Szánkóznak szakadásig :) Mamika írt lapot a szülinapomra, egyszerüen körülírhatatlan, mennyi szeretet van a leveleiben. <3

Rólam... na ez már túl hosszú lenne, de ha érdekel: klikk ide.