Igen, a munka elhatalmasodott rajtam, olyannyira, hogy már blogolni sem marad rendesen időm... Ami nagyjából azt is jelenti, hogy magamra sem. Mert a blogom is én vagyok. Rendezetlen hajjal, félbe hagyott sminkkel szürcsölgetem a csomósra kevert koffeinmentes kapucsínómat, és azon tűnődöm: hol rontottam el? :)
Na nem, nincs is ám semmi elrontva, egyszerűen sok a munka, és sok a nyavaja is. Mindig van valami tennivaló, ami miatt a kompjúter kimarad az életemből. A lakást folyamatosan csináljuk, közben ugye folyamatosan dolgozunk, én hol 9 hol 6 napot megyek, de mostanában 4-5 napos "dienst"-em nem is volt, ha éppen akad egy kis közös szabadidőnk, akkor örülünk, hogy együtt vagyunk, és igyekszünk minden percet "hasznosan" eltölteni, például kimossuk a ruháinkat, vagy összerámoljuk a konyhát, Zoli esetleg főz, én már azt sem igazán, de ha mégis, akkor előtte elzúgok a boltba, ahonnan fél óra alatt nem szabadulok (öreg hiba, hogy rendszerint éhesen esek be), postára járok, meg mamihoz, és na olyankor ha már úgyis a városban járok, lopok magamra 15 percet a szoliban :) Szóval élünk, ezerrel, minden porcikám érzi, hogy I AM ALIVE. Viszont, és egyébként ezek egyátalán nem is rossz dolgok, de hab a tortán: jövőhéten meglátogatnak engem tesómék xD Juhhé! Igaz Zoli pont azon a héten hazamegy Magyarországra, de nem maradok egyedül. Hétfőn indulnak, én pedig jó eséllyel megkapom a kedd-szerda-csütörtököt szabadnak (ugyanis már kisasoltam a benti számítógépen: nem lesz csak 4 szobánk foglalt, azt a kollegina simán kenterbe vágja egyedül) és pénteken már utaznak is vissza, mert Krisikének szombaton fontos születésnapi buliba kell mennie :) Szóval nagyon izgatott vagyok, nagyon várom őket! Főleg Kristófkát persze, aki tesóm elmondása szerint számolja már a napokat és készülődik az útra, és egyfolytában azt hajtogatja, hogy "Megyek Judithoz, vesz nekem ajándékot". Hjaj, de még mennyi ajándékot szeretnék neked venni, drága kis Tökmag! Tejóég, ha tudná Kristófka, hogy mennyire szeretem!
Szóval szeretnénk mindenképpen elmenni az Europaparkba, meg a Rajna vízeséshez, meg gondolom tesómék kíváncsiak az "itteni kötelezőkre": a Feketeerdő klinikára, a Brinkmann professzor filmbeli házára, meg az Alpokra, meg a fenyőfákra, haha. Nagyjából ezzel ki is fújt a látnivaló, de ez pont bele fog férni 3 napba ;)
Holnap megyek a nagy fogműtétemre, szóval evribádi krossz jor fingörz! Aztán még dolgozok kicsit, és már jönnek is. Végre kicsit szebb az időjárás is, remélem marad is ilyen míg tesómék itt lesznek.
Munkahelyen minden a régi, vagyis új: a kolleganőmmel Sandrával már elvagyunk, egész jókat ökörködünk, persze ehhez kellett egy "erőviszony-tisztázós" összeveszés, ahol is elmagyaráztam neki, hogy itt csak a főnök a főnök (vagyis ő nem), plusz hogy attól még, hogy néha kétszer kell elmeséljen nekem dolgokat nem azt jelenti, hogy hüle vagyok, csupán nyelvi akadályokkal küzdök, amit igyekszem itthoni tanulással legyűrni. Persze az itthoni tanulás nagyjából egy-egy új vagy sokat hallott szó kikeresését jelenti a szótárban, de az is valami. A főnökék is egész normálisak, egyszer ugyan a főnökasszony bekóstolt, de nem foglalkozok vele, ha nem kedvel majd úgyis kirúg, vagy nem tudom. Persze szerződésem (Vertrag) még mindig nincs... Lehet rá kéne mostmár kérdezzek?... Azt hittem miest megjön a munkavállalásim, megkapom azt is, de nem. Főnök másképp gondolja. Szerintem egyszerűen csak annyira megszokta már, hogy ott vagyok (nem csodálom, több mint két hónapja ott voltam már, mikor megjött a munkavállalási), hogy eszébe sem jut, hogy nekem esetleg nincs még szerződésem. Mindegy.
A múltkori fogfájás miatt azt hiszem leadtam pár kilót, amit Zolim és Lilla hűségesen visszaetetnek rám (Lilla olykor beállít este egy tányér frissen sült süteménnyel, Zoli pedig hétvégéken giga adag vacsorákat főz nekem, vagy éppen grill partyt szerveznek estére, míg én gyanútlanul dolgozom) szóval esélyem sincs a dögös címre nyárra. xD Persze nemes egyszerűséggel lekaksizom. Szeretem a sütit, imádom Zoli főztjét, és odavagyok a nyár esti grillpartykért! B-)))
Anyával beszéltem valamelyik nap, azt mondja apu teljesen megváltozott amióta átvette tőlünk a rovert, vagyis amióta van saját kocsija. És pozitív irányba! Hála az égnek, remélem kitart nála ez az állapot! Mamikámék is jól vannak, tesómék is úgy ahogy (Kristófka egészséges és vidám, ez a lényeg) egyedül a Borsosék felől nem hallottam már ezer éve, de valamikor majd rá is csörgök Marcsi nénire :) Jó lenne már hallani a hangját. Kingáéknál megint kisfiú lesz, nem is tudom, mikorra várja a babát. Na ennek utána kell még járnom, meg név, stb ilyenek. Hunorka állati boldog, hogy öccse lesz :) Szóval Éviéket leszámítva, ahol ott vannak az ikrek, de ugyebár ők Vegasban vannak, mondhatni, hogy itthon a családban eddig csak fiú gyerek van, szóval nekünk biztosan lesz egy kislányunk (is). MAJD.
Na, hát az időjárás ugyan nem kedvezett a gyors vizitnek, azért mi minden percét kiélveztük a 3 napos szabadságnak :) Andiék hétfőn érkeztek, egy órával azután, hogy letettem a munkát, szóval gyorsan ideértek. Aznap semmi különöset nem csináltunk, azon kívül, hogy Kristófkával felfedeztük a két utánfutót a kertben, meg összeraktuk a Frau Gaebler-éktől beújított (kölcsönkért) vendégágyat, hosszas ide-oda tologatás után. (Mert ugye voltak kerekei, és Kristófka imád rakodni, meg húzni-vonni...) Ja, és megkapta a vontatós dömpert ;)... 
