Na, még tegnap beszámoltam a "hivatali ügyeimről", vagyis a Landratsamt-tól való üldözöttségemről... Igazából a bejegyzésben nem éreztettem az ügy komolyságát, úgyhogy most kicsit bővebben szánnék rá sort..
Landratsamt = "járási főnöki hivatal"
Még magyarul is szarul, sőt bénán hangzik, de mi is ez a hivatal??? Az a helyzet itten kérem szépen, hogy hiába a hangaztos uniós csatlakozása Magyarországnak (mint emlékszünk 2004. május 1-je- hogy-hogy nem pont a "munka" ünnepe) itt mink még nem dolgozhatunk csak úgy kényünkre kedvünkre (mint pl Angliában, vagy a Kanári-szigeteken), sőt mi több, nem is tartózkodhatunk! (És az "Elefántcsont toronyban"- vagyis Brüsszelben- még meg vannak lepődve, hogy az Unio fő célja, a "nagy népvándorlás" aligha indult be, a magyaroknak pedig jószerivel fogalmuk sincs arról, hogy a növekvő árak mellett ugyan miben is vehetnék észre uniós tagságukat?! HA-HA!)
De vissza Németországhoz... Ahhoz, hogy valaki mégis itt dolgozzon (mert feltételezem mindenkinek van legalább egy ismerőse, aki Németországban dolgozik) a következő dolgokra van szüksége:
Bejelentett lakcím
Munkavállalási engedély
Munkahely
Na vegyük sorra:
1. Lakcímet (feltéve, hogy az ember tényleg tud valahol lakni No.-ban) könnyedén jelenthet be az ember, körülbelül 10 perc alatt az illetékes polgármesteri hivatalnál... Csakhogy! Miután az ember bejelentkezett, pár héten belül küldi a Landratsamt az első levelet: tudjuk, hogy itt vagy, fizess szemétadót! Oké, nem hal bele a kispolgár, kb 12 Euro félévre. Aztán jön egy levél a GEZ-től (most nem tudom, minek a rövidítése): ha van otthon TV-d, mobiltelefonod, rádiód, autósrádiód, ezt tudasd velük, majd fizess "sugárzás adót". Ez már kicsit húzósabb, kb 107 Euró (a bevallott készülékek és egyéb kütyük meg apparátok mértékével nőhet vagy csökkenhet)... De oké, befizeted, sőt, mernél e kajlizni a készülékeket illetően a vasmarkú német hatóságoknak?! Aztán 3 hónap elteltével jön az igazi fekete leves, amikor az ABC szerint nevedhez rendelt külföldikkel foglalkozó hivatalnok felkeres (ajánlott levélben- tehát csakis TE veheted át) a Landratsamt-tól, hogy megkérdezze: ki a fene vagy Te itt? Mit keresel itt? Egyátalán keresel-e itt? Van e miből kifizetned a kuka és tévéadót? Kötöttél-e magadra betegbiztosítást? Egyszóval tisztáznod kell az itteni helyzeted. Ez Fuerteventura után csak azért furi, mert Unió lévén ott a kutyát nem érdekelte, hogy mi van. Nyilván saját érdeked volt, hogy dolgozz, és rajtad állt, hogy a keresett pénzből mire futja majd... No itt más a helyzet. Itt ezeknek joguk van kereseti kimutatást kérni Tőled (tök mindegy, hogy befizetsz-é minden számládat, és becsületesen élsz, és szelektálod a szemetet, meg felszeded a kutyád piszkát és az arra kihelyezett szemétlerakóban helyezed-e el...) és ha ők úgy látják, hogy a kereseted nem fedezheti a kiadásaidat és a léted fenntartását- a kaját mint olyan, akkor azt mondhatják, hogy köszönjük szépen, de kiestél a játékból: tipli haza! A magyar élelmességgel persze cseppet sem számolnak, fogalmuk sincs arról, milyen jól lehet spórolni a jó öreg (és magyar!) krumplis tésztával, vagy a meg nem vásárolt Jack Wolfskin kabátokkal, ami lefogadom minden kecskefejű szekrényében ott lapul, legalább egy darabbal képviseltetve a márka iránti hűséget... (Persze, nekünk is van egy, igyekszünk beilleszkedni B-)) Na most: ha nincs munkád, amikor ez a hivatal felkeres, akkor az gáz... NAGY GÁZ! De, hogyan is szerezhetsz munkát itt?
2. Dolgozni csak munkavállalási engedéllyel lehet, ez még elég nyilvánvalónak is hangzik. Azonban ha szeretnél munkát keresni, arra még nem kaphatsz munkavállalási engedélyt. Ergo amíg nincs munkád, addig nincs engedély! Csak úgy, munkakereséshez ugyanis nem adják meg. (Már csak azon egyszerű oknál fogva sem, mert magyar vagy, és Magyarország előtt No. még nem nyitotta meg munkaerőpiacát, ugyanis az Unióhoz történő csatlakozásunkkor 7 év haladékot kért, minden akkor csatlakozó országgal szemben... Megkapták- kösz Brüsszel, hatalmas pofon a szarnak...)
Akkor itt most elérkeztünk a 22-es csapdájához, és vegyük bele a 3. pontot is, innentől ugyanis a két fejezet mondhatni karöltve jár együtt:
Először találnod kell egy munkahelyet, ahol nem tudsz elkezdeni dolgozni, mert nincs munkavállalási engedélyed. Tehát megkéred a (remélhetőleg) leendő főnöködet (ha nem küldött még el a miattad adódó macerák végett a francba), hogy kérje ki a munkavállalási engedélyedet, állítva, hogy nálad nélkül nem is tudná cégét tovább működtetni, és csakis te vagy kerek e világon az egyetlen, aki a nevezett posztra alkalmas lehet... (Pl. kisegítő, v takarítónő, hasonló létfontosságú, nagy felelőséggel bíró munkakörök, hahaha.) Begyűjti a papírjaidat, szélnek ereszti a megfelelő hivatalba (ami kivételesen NEM a korábban megnevezett Landratsamt) és ők nem tudom mi alapján vagy megadják az engedélyt, vagy nem.. Persze a dolog átfutási ideje alaphangon 2 hét, ezzel is biztosítva, hogy esélyed se legyen, mert melyik főnök szokott 2 hétig várni egy segédmunkásra? Hö??? De ha mindenki jófej, és mégis megkapod, és mégis kivár a főnök, akkor király, már csak egyetlen egy évig kell, hogy elviseld a kollégáid megtűrését, köpködését, ha kevésbé beszélsz jól németül: esetleges munkahelyi cselszövéseiket. Ha az egy év ugyanis letelt (folyamatos munkával), akkor korlátlan munkavállalási engedélyre leszel jogosult. Halleluja!
Visszakanyarodva hozzám, nálam az egyes pont teljesült, miszerint bejelentkeztem, de a munkakeresést megnehezítette a gyér németnyelv tudásom, plusz az engedély megszerzésének a nehézsége... Így most jött Frau Schmid, akihez a K-L betűsökig tartoznak az Auslanderek, hogy fáradjak be hozzá a 35 km-re lévő hivatalba és ugyan magyarázzam már meg, mi van velem, különben megállapítja a szabad tartózkodási jogom elvesztését. NABUMM! Hát én felhívtam a hölgyet (korábban, mikor még szépreményű Bendegúzként munkát kerestem, felhívtam már egyszer, azt hittem ő az a kedves hölgy, akinél erről érdeklődni lehet- hát nem, egyenesen a fenevad karmaiba szaladtam az üggyel, és nagyon felbőszült akkor rám, amiért alig udok németül, de munkavállalásról érdeklődöm itt) szóval most felhívtam, hogy megkaptam "kedves" levelét, melyben közli, találkozni szeretne velem. Már a nevem hallatán ('Frau Kondasz') felszisszent, tuti, hogy olykor álmodott a kivégzésemmel éjszakánként... Aztán kicsit irritáltan közölte velem, hogy nem kell időpontot kérjek, ő hétfőtől péntekig mindig dolgozik (szerdát kivéve, micsoda munkarend!), és illene tisztáznom a helyzetemet. Én a készség és alázat összes formáját magamra öltve, némettudásom legjavát elővéve higgadtan közöltem vele, hogy szívesen befáradok, csak nem tudom, helyesen cselekedtem-e, amikor bejelentkeztem, mert én még főiskolás vagyok Magyarországon, a hétvégén is éppen egy vizsgán voltam kishazámban, és hogy a vizsgák miatt időm nagy részét nem is itt, hanem inkább ott töltöm. Enyhült hangnemben megkérdezte: mégis mennyi időt? -Hónapokat!!! Minden szemeszterben két hónap a vizsgaidőszak, azt feltétlen otthon töltöm, és előtte már hetekkel, akár egy hónappal otthon vagyok, hogy tanuljak. Szóval inkább csak látogató vagyok itt, a "Lebensgefährte"-met (élettársamat) látogatom... A hölgy végül kedvesebb hangnemre váltott: belátta, virágzó országát nem fenyegeti végzetes csapás a személyemet illetően, majd azt mondta, nem is olyan rossz a németem, és nem kell meglátogassam személyesen, maradjak nyugodtan bejelentkezve a német lakcímen, és mint látogató, nem kell kössek privát német betegbiztosítást (ami itt jegyzem meg- havi szinten ismét verné a 100 Eurót), mert így fedez a magyar TB. Majd küld egy levelet, amiben a szituációmat írásba is adja, legyek szíves aláírni, és visszaküldeni, és pont. Szó nélkül kilépett a vonalból, én meg végre megint vettem levegőt...
Hát, egyelőre ez a szitu jó lesz így, ha végre belejöttem a németbe annyira, hogy el tudjak menni munkát keresni, akkor majd megváltozik a helyzetem, de most ez jó így.
