Nem, nem az egykori magyar szappanorpera, hanem a mieink. Még nem is írtam róluk, pedig vannak... LÉTEZNEK! Szóval, a ház amiben lakunk egy két emeletes házikó egy magas utcában (innen a csodás Alpok Blick). Mi lakunk legfelül, a tetőtéri lakosztályban, az csak a mienk (mármint a 2. emelet= zweite Stock) :) Aztán alattunk két lakás van, az egyikbe hónapokkal ezelőtt költözött be Lovasi Andris (mi csak így hívjuk, mert nagyon hasonlít az "eredetire", és hasonlóan jófej, meg érces hangú, meg laza, és van egy gitárja is- szerintem, mert néha hallom, ha játszik rajta... na nem sokat..). Aztán a vele egy szinten lévő másik lakásba most költöztek be (elvileg márc. 1.-jén) a fiatalok (ők most még csak "a fiatalok"- mert tényleg fiatalok, és nem ismerjük őket...) ők egy pár, és még nem is annyira vannak beköltözve, mint inkább ki, mert a folyosón rohad az összes cuccuk (najó, ez enyhe túlzás, két szekrény mindenesetre még nem fért be a miénktől nagyobb pecó-fecóba). De első látásra szimpik, bár nekem majdnem mindenki szimpi első látásra... Aztán a földszinten van ismét két lakás, egy nagyobb meg egy kisebb, a kisebbikben lakik a "motoregér" vagy "öreg"- ő egy öreg motoros :) Vagyis quad-os. Csak nagyon viccesen mutat azon a négykerekűn, mert a bácsi igen nagy, a moci alatta meg nem csak igen kicsi, de az optikai összhatás miatt- mondhatni- hangyányi :) A Donci mindig lepisili a motorján a fóliát, nem szeretem, de mit tudok csinálni? Csak egy pillanatra nem figyelek oda, és máris "kész a baj"... Szóval ő lehet annyira nem bír minket, de szerintem senkit sem igazán, nagyon szomorú vagy inkább megviselt ábrázata van, nem hiszm, hogy boldog. Sajnos. Aztán a földszinti nagyobb lakásban egy család-féle lakik- a pasit meg a nőcit rendszeresen látom, aztán hol van gyerek hol nincs, igazából sosem lennék benne biztos, hogy mindig ugyanazt a fiút látom velük (amikor nagy ritkán látom), szóval lehet több gyerekük van, vagy az az egy sem az övék, a fene sem érti ezeket a németeket! Mindenesetre ezeknek van egy Don-méretű nyuluk a kertben, amit ha jó az idő gyakran kiengednek (kerítéssel ellátott placcra) szaladgálni. A nyúl nagyon aranyos. Így aztán sejtem, hogy a gazdái is. Egy jófej nyúl nem érezné jól magát bunkó gazdikkal, de ez úgy néz ki, mint aki jól érzi magát, így a matek szerint a földszinti nagylakásosék jófejek. Néha váltottunk már pár szót, de sütit nem kaptunk a beköltözéskor (mint ahogy az amcsik csinálják, ha új lakó költözik az utcába...) B-)))
Aztán van egy földszint alatti szint is, nem mondanám pincének, mert ugyanabba a kertbe vezet onnan egy ajtó, ahova a földszintieké is. Itt van a mosókonyhánk (egy szoba, kb 5 mosógéppel- egyébként nem valami nagy hepaj a másodikról a -1.-re járni mosni, aztán vissza a 2.-ra teregetni... ugh), meg itt is van egy kicsike lakás, itt lakik Angela (egy kerek mosolyú kerekecske fiatal csaj) meg a lánya Fabienne, kb 8 éves kiccsaj, imádja a Dont, és már többször próbáltunk kertes-kuyasétáltatás közben kommunikálni, mindig sikertelenül. Ő neki az magas, hogy én nem értem amit nyom, és lassabban is megismételhetné, úgy ötször-hatszor, szóval vele általában úgy beszélgetünk, hogy mondja mondja, én mondom, hogy nem értem, bólint, és mondja tovább, és így igazából nagyon jól el szoktunk lenni... Egyébként bármilyen degradálónak is hangzik amit írok róla, nem azért nem érti, hogy hülye vagyok, mert ő hülye, hanem azért, mert ő gyerek. És kedves, nagyon aranyos. Na, hát ez a mi kis kommunánk, ezekkel az emberekkel fekszünk kelünk egy épületben, és most már ez is le van jegyezve az Internet élete végéig. Vagy a blogspot.com élete végéig :)
Ma egyébként szinte lehúztam egy teljes műszakot, reggel maminál voltam (baxxus, Don irtó büdiket fingik!!! Ugh!!!), mamival rengeteg témánk van mióta elkezdődött a suli, mert ugye ott a sok "külföldi", ami mindkettőnket elbűvöl, órákig tudunk fecsegni róluk, kinek milyen akcentusa van, milyen nyelv a lengyel, és ahhoz képest a német, az angol a spanyol, ő is én is odáig vagyunk a más kultúrákért... Délután meg voltam a Klausmann-nál, 4 órát, ő már megint síelni megy (most volt egy hétig), ez állandóan utazik, de nem hallok egy konkrét haverjáról sem, szóval ma már megkérdeztem, kikkel megy mán ugyan mindig??? Bonndorfi foci vagy egyéb sport klub, munkatársak... BORING! Senkit nem ismer itt, merthogy ő Freiburg mellől érkezett ide... Alles klar. Aztán elmesélte, hogy mennyire gáz, rosszabb mint egy nő ha készülődésről van szó, és legalább annyi "rucit" visz egy nyaralásra, mint általában a csajok... (2 napra kétféle farmer, kétféle szoknya- ezt ő mondjuk nem, 4 féle pulóver, kettő a nadrághoz, kettő a szoknyához passzol, 4 pár cipő, stb...) Aztán miközben vasaltam, visszahozott pár kivasalt pulcsit, hogy mégsem azokat viszi, mert nem passzolnak a sínacijaihoz (jelentem most csak 3 napra megy, 2 sínadrág alap..) aztán elkezdett nekem ott magyarázkodni, de mondtam neki: felesleges, ha valaki hát én aztán PONTOSAN tudom milyen az, ha "nem passzol" valami a nacihoz, hiszen vele ellentétben én TÉNYLEG csaj vagyok :P Röhögött, fizetett, majd elviharzott, az ajtót húzzam be ha kész vok. Egy órát még ott voltam, hogy mindent befejezzek, majd behúztam az ajtót magam után, mikor kész lettem (pont ahogy meghagyta). Azért mindig megrökönyödök egy némettől az ilyen bizalmas "egyedül hagylak a lakásomban" dolgon. Az egy dolog, hogy ők az "übermensch", tehát hogy is bízhatnának meg egy utolsó ungarischéban, de ráadásul Hitler óta mindenki utálja őket, szóval ezért meg aztán pláne kiakadok, mikor rámhagyják a fecót ("aranyGolyó aranyköpése": pecó= fecó). No mindegy, Klausmann jófej. Most pedig leviszem a büdi-pukis kutyikát, mert biztosan nem véletlen, hogy itt ereget körülöttem, aztán megyek, felmarkolom Zolit Fütyiéknél! Ja, és sok szerencsét Lillának, aki ma éli át első munkanapját a Gasthaus konyhájában!!! HAJRÁ LILLA!!! ;)
