Idöjárás...

Keserü szájíz - avagy a sznobéria ára...

   Hmm... ùgy gondolom nem hazudok, ha azt mondom, nem szoktam panaszkodni az életünkre, mindenünk megvan, kicsit több is a szükségesnél (gondolom mindez tart majd addig míg meg nem születik az elsö pár kölök, aztán a második párnál megint helyre rázódunk, mert majd hordhatják egymás gönceit, meg vigyázhatnak egymásra, amíg apa meg anya a Bahamákon nyaral... oké, ez biztosan nem így lesz :) szóval éldegélünk, és kényesen ügyelünk arra, hogy soha ne panaszkodjunk a sorsunk felöl, mert jelenleg Isten a tenyerén hordoz bennünket, leszámítva egy-két egészségügyi problémát a családban, amikért viszont csak imádkozni tudunk... (Mármint akinek van kedve, meg tud, meg hisz, meg ilyenek.) Szóval a lényeg, és most kicsit ugrok az idöben: két napja borzasztóan keserü a szám. Gyakorlatilag annyira, hogy folyamatosan ennem kell valamit, hogy legalább egy pillanatra elnyomjam, plusz este alig bírok elaludni töle, plusz reggel mihelyst picit magamhoz térek és megérzem, nem tudok visszaaludni. Egyszóval KATASZTRÒÒÒFA!!! Èshát ma reggel mivel szintén "kidobott a keserüség az ágyból", pompás ötletem támadt: kiguglizom keserü szájízem okát. A világhálón biztosan fent van, és különben is, annyira ijesztöen új jelenség ez nálam, hogy soha ezelött nem tapasztaltam még ehhez hasonlót. (Jó, de... pl amikor el akarom hinni szököévben egyszer, hogy a grapefruit finom... de az nem tart napokig!)

Nos, nem kellett sokáig keresgélnem, azonnal választ kaptam a problémámra, megoldást sajnos nem... :)

Ö a bünös!!!-->

A FENYÖMAG!

Ès a cikk amit találtam, ha érdekel valakit:

"Keserű szájíz fenyőmagtól

Hétvégén jól "befenyő- magoztam". Érzem is most a büntetést, és tudom, hogy még két-három napig így lesz: erősen keserű íz a számban, különösen evés, ivás után. Annyira erős ez a keserűség, hogy szinte minden ízt tönkretesz.

Rossz ízű a sajt, keserű az alma, de ami a legfurcsább, hogy vacak lesz tőle a kávé íze, ami különben is keserű.

A Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal közleménye szerint:

A BfR is foglalkozik azzal a keserű íz jelenséggel, amit Koreából, Kínából és Pakisztánból származó fenyőmag elfogyasztása után tapasztaltak a fogyasztók. A jelenség okát az EFSA is kutatja, eddig ismeretlen. Gyanítják, hogy egy természetes összetevőre vezethető vissza a keserű íz, a növényvédőszer-maradékokat, penészgombák méreganyagait vagy nehézfém-szennyeződést kizárják."

(A weboldalt és a cikkhez tartozó- sokszor vicces- kommenteket megtekintheted itt.)

Na, szóval ennyit a méregdrága idióta mandulafenyö magról, meg ennyit rólam... Ugyanis két nappal ezelött azon bestiális szándékkal léptem át a Schmidt´s Mark (vagy EDEKA) helyi közért fotocellás ajtaját, hogy veszek magamnak ebböl a finomságból (mert korábban fagyiban kóstoltam már, le is hidaltam töle, de akkor nem kellett ilyen óriási árat fizetnem a mohóságomért) és jól befalom. Hazafelé a kocsiban a zacskón tépett nyilásból zúdítottam arcomba miközben elnyelt az autóval együtt a sürü Feketeerdö milliónyi fenyöfája, és annyira passzolt minden, száguldok a fenyöillatban, és fennyöillat  lengte be még a számat is, teljesen befenyösödtem :))) most meg "kesereghetek", soha eszembe nem jutott volna utána nézni. Mert mié??? A mogyoró is finom,  meg a kesudió, vagy a makadámia, mégse áll rajtad bosszút azért mert megeszed...?!?! Azt hiszem erre mondaná Zolim apukája, hogy "parasztgyereknek csokoládé" HAHAHA!!!

Szóval a fenyömagon mostantól biztosan spórolni fogok. A pestot meg lesz***om! :)

Sorsdöntö pillanatok...

   Indultam a helyi polgármester(asszony) választáson, és megnyertem!!!! (...Hatásszünet...) Hahaha, najó, nem....  

Nem tudom, említettem-e már, de megint munkát intéztem magamnak az elmúlt pár hétben. A szokásos procedúra, interjút kérni a fönöktöl, nagyon bevágódni nála, hogy annyira engem akarjon, hogy képes legyen utána még 4 hétig nélkülözni engem amíg megérkeznek a papírjaim, stb... De most nem is ez a legfontosabb témája a mai postnak, hanem hogy tegnap volt esedékes, hogy megkapjam a munkavállalási engedélyt, és mivel még nem érkezett meg, felhívtam az illetékes munkügyi hivatalt, hogy MIVAMMÀ??? Mondom Frau Sick-nek (ö intézi ott ezt mindeig, szóval már lassan névröl ismerjük egymást, ha nem lenne olyan messze, talán egyszer le is ugranék hozzá meglátogatni, hogy mostmárarcot is kössünk hangjainkhoz...), hogy én vagyok a "Frau Kondássz", ö meg nevet, hogy micsoda véletlen! épp az én papírjaim fölött görnyed. Mondom néki, csak érdeklödnék, hogy tényleg, MIVAMMÀ? Vidám hangon közli, "alles klar",engedélyemen pecsét aznap postázza a leendö föni-nénimnek, plussz.... normál esetben 6 hónapra szokatk kiadni egy engedélyt, amit  utána meg kell hosszabbítani, de ö ettöl most eltekint, és megadja nekem április végeig, ugyanis utána, vagyis május elsejétöl már nincs ilyesmire szükségem, mert  magyarok jövöre már mindenféle kivárás nélkül vállalhatnak munkát Németországban. Whow! Tudom, ez már nem újkeletü hír, de ide s tova fél éve tévékészülék (vagyis tévécsatornák) nélkül éljük istenhátamögötti csendes kis életünket, és a "majd minden reggel elolvasom legalább az aktuális híreket az index-en"- dolog sem igazán jött be nálam, így én beolvadva ez itteniek közé- és ezáltal én is "hegyitahóvá válva"- nem értesültem a dologról... Örültem, örülök,örülünk...

Szóval utána elgondolkodtam, hogy azért az uniós történelmet én is megélem és megtapasztalom a magam uninformált módján, ugyanis ott voltam Londonban (aupairként), amikor csatlakoztunk az EU-hoz, és soha nem felejtem el, milyen vagány volt, hogy kifele még kék útlevéllel, szigorúan csakis au-pair vízummal utaztam, hazafelé pedig már SZEMÈLYI IGAZOLVÀNNYAL (wow, micsoda örült dolognak számított ez akkor ott!)... Úgy éreztük- londoni magyarok- hogy valami mérföldköhöz értünk el (valójában az is volt), szabadnak érezhettük végre magunkat (nem mintha elötte nem úgy lett volna, nademégis!), és mázlistának, hogy ezt pont mi, pont ott, pont akkor megélhettük. Most pedig... ha Isten is úgy akarja, átélhetek valami hasonlót itt, Németországban is. Aki nem küszködött még itt kint ezzel a munka-dologgal, az talán nem is tudja ezt úgy átérezni, de ez valami óriási "áttörés", hatalmas dolog!!! Szóval éljen május elseje, a munka ünnepe, éljen mindenki aki dolgozik, mert dolgozni jó, vagy legalábbis jó ha az embernek van munkahelye (ja, asszem inkább így valahogy)! Ès bár nem akarok több atomerömüvet, azért a munkaeröpiac megnyitását köszönjük Angela Merkelnek (meg mindazoknak, akik hátúlról megrúgdosták az ügy érdekében...)...

Ps. Hétfötöl dolgozom...(itt)

International announcement

   So, I`m writing this to those people who don´t speak (and even don´t read) hungarian and just got here because they were searching for something on Google... (Actually it´s good to know that my blogsite is getting international, hahaha.. maybe should translate it to english and german, too.) 

Hey, thanks for popping in, and sorry that you haven´t find what you were looking for, but keep googling, sooner or later you´ll do ;) Take care and God bless you! OH, and have a nice day of course... Bye! Adios! Tschüss!

Donika ismét...

   Szóval ma mentünk a Donikával a mamihoz (Zoli csak úgy hívja, hogy a kutya is dolgozni megy vagyis jön velem oda...), ami már-már szertartásos programnak montható a kutya életében, ugyanis a következö képpen szokott alakulni... Megérkezünk, Dont ráeresztem az ajtóra (aki mint egy medve támadja azt meg) ´n pedig becsöbgetek, és várunk... Ha néha kicsit többet kell várni, a kutya kaparja az ajtót... "Normal". Aztán egyszer csak Frau Gaebler ajtót nyit, kutya betódul mint az özönvíz, és szinte csuklóból harapja ki a mami kezéböl a már elöre kikészített jutifalatokat (juti- a jutalom szóból, ha vkinek nem lett volna tiszta). Kb. 3 szem az ilyenkor esedékes adag, aztán én kapok mamitól egy ölelést, utána mindhárman irány a kert, ahol Donika kaksizik, körbepisikél- körbeszaglász mindent (vagyis elolvassa a híreket, ahogy a mami szokta mondani- Zeitung lesen :)), dobálok neki párat, majd bemegyünk, ahol az étkezöasztalon további 3-4 szem apró csontika (jutifalat) várja. Majd iszik, végül Judit is kap valamit inni, és mindenki lenyugszik, indul a másfél órás traccsparti, ami után jöhet a munka.

Na, hát ma a Donika nagyon sportos kedvében volt, ugyanis átugrotta az üdvözlö és az étkezö asztalos jutifalatok közötti szabadfoglalkozásos tevékenységeket, és a következö képpen cselekedett:

Szó szerint kiharapta mami kezéböl az üdvözlö adagot, majd amíg mi áhítattal ölelkeztünk mamival az elöszobában, a kutya felrepült az étkezöasztalra és mintegy pillanatnyi nyelvcsapással felszippantotta a késöbb esedékes adagot is. Én már csak arra értem oda, hogy négy lábbal áll az asztal tetején, és további ehetö dolog után szimatol. Próbáltam letuszkolni még mielött a mami megláthatta volna egyetlen tündérszem bögyörö kutyánkat az étkezösztala tetején a maga teljes valójában, de a kutya csak morgott, így nem sikerült eltusolnom az ügyet, a következö pillanatban ott termett Frau Gaebler, aki ezt oltári poénosnak találta és ennek megfelelöen oltári nagyot kacagott rajta. Végül a kutya lekerült az asztalról (gondolom befejezte a vizsgálatot és több ehetö dolgot nem talált) és minden ment tovább a megszokott módon...

A kocsi meg a kutya...

   Rövid, lényegretörö megjegyzést igyekszek menteni: ma elvittem "kis szervízre" a kocsit (túlléptük a 30.000 km-t!!! wah) és kaptunk az olajcsere meg az apró ez-meg azok mellé egy ajándék kocsimosást, a cekk 222 euró volt. Pont. A kutya pedig rászokott az étkezöasztalra. A kis büdös majom. Pont. Nem szeret unatkozni, szeretettel rámolja ki a fürdöszobai kukát például, de Zoli táskájából is imádja kihalászni a munkából hazahozott kajamaradékot, és ha becsuktam a fürdöajtót, és nincs ta´ska, akkor összegyüjti és csodával határos módon kibontja a lakásban szerteszét található édességeket, amiket elér- pl a nappali dohányzó asztalán (jah, vagy épp az étkezö asztalon a kockacukrot, ami a reggeli kávézás után felejtödik ott...). De ez az asztalra mászás, ez új, és baromira nem tetszik, és nagyon haragszom érte. Grrr! DONIKAAA!!!

vasárnap

   Ma- évek óta- elöször, ellátogattam az itteni gyüliházba. Érdekes élmény volt. Elöször is, nem oda mentem, ahol amúltkor fotókat készítettem, az a hely egyszerüen nem volt szimpatikus. Szóval mivel innen bármerre indulok, 1 órára van minden gyüli, így Freiburgnak vettem az irányt, oda legalább "haladós" út vezet, pálya meg minden. 10.50-re mentem, korábban érkeztem, és egy tesvér röktön belökött az egik terembe, ahol a vasárnapi iskola kellös közepénél tartott éppen. NEM volt kicsit sem kínos... :) Mindegy, leültem ha már ott voltam, és nem értettem semmit. Német... Aztán érdekes módon ezek a legvéger hagyják magát az istentiszteletet, szóval 10.50-kor az következett, németül éneklés, úrvacsora, stb. Itt már nagyobb szerencsém volt ami a nyelvi akadályokat illeti, az egyik elder (Kanadából) hozott egy fordítógépet, és szinkrontolmácsolta nekem az egész istentiszteletet angolul... :) Szóval jó volt, meg minden, de furcsa volt bizonyságokat szinkronnal hallani, nem a saját hangukkal, azt hiszem így nem is jött át annyira az érzés, mintha a saját hangjukon hallhattam volna a többieket. De mindegy, majd legközelebb... Most pedig a jól megérdemelt vasárnapi pihenés Zolival.

Ma lehullt az elsö kör hó...

   Szóval megkezdödött ez a tél is... Kissé korán, detalán majd a tavasz is hamarabb jön el... pfff

Hétvégénk a Belga vendégekkel

   Patkó Pistával még Belgiumban dolgozott együtt Zoli. Pista azóta is ott van, és közben megismerkedett Aurore-ral (kösz Attila a spelling info-t), aki csak franciául beszél, szóval a kommunikáció nem volt egyszerü, de megoldottuk szótár és fordítógép segítségével a szitut :) Ès persze készültek fotók is...

Boszi

   Fütyi szerint nekem nincs szükségem extra boszi ruhához ahhoz, hogy hiteles legyek, de én azért csak felöltöztem... Ès mivel Jani szülinapozásával kezdödött az idei Halloween, a képek inkább ott készültek (a helyi egyetlen megmaradt kocsma disznóóljába nem volt kedvünk fotóapparátot cipelni magunkkal...)