Happy Birthday :)

   Végre megérkezteeek!!! Pénteken 8.45-kor másztak be a fürdöszoba ablakon, Zolim azt hitte órák hosszas készülödésben vagyok a betervezett svájci alpesi-túrához, közben pedig csak hosszas perceket vártam bezárkózva a fiúkat, akik az ablakon át érkeztek, és légykötözés (bocs, "nyúlször-vagdosás" közben) lepték meg Zolimat :) Aztaaa, volt ám meglepetés!!! Folyt. köv.

Összegabalyodtak a szálak

   Ma van Zolim 30. szülinapja, és kiolvadt a falusi kistó, a Schlüchtsee :) Juhhu!!! Holnap reggel 8-9-re pedig várom a fiúkat, Tomit, Mátét, Normant, Pistát, hogy betámadják szülinapilag Zolimat... Szombatra pedig Bükit és Mirellát egyenesen Londonból :)
És hát, szégyen vagy nem, ez az itteni csapat sosem tud nyugton egymás mellett élni. Kellemetlen, de megint nyomjuk az ovit ezerrel... És arra gondoltam, nyilván azért ismétlödik meg újra és újra ez a dolog, mert senki nem tanul belöle. Mert nem tudjuk megtanulni. Mert nem értjük, nem fogjuk fel... És addig ez mindig kísérteni fog minket. 30 éves vagyok, de a mai napig nem igazán tudom lekezelni ezt a dolgot. Közben azzal hitegetem magam, ha születne végre egy babánk, megoldódna. A hormonjaim anyává varázsolnának, aki aztán mindent szuperhösként tudna onnantól fogva elintézni, lekezelni, mert az anyukák azok ilyenek. Már ha csak a saját anyukámból kell kiinduljak, lám ott a szuperhös, aki mindent jól csinál.

Szóval megint az egyik utálja a másikat, de tolja neki a szépet, közben hazudik a harmadiknak, akihez persze szépen visszaszivárog minden, mert egy közösségben nincsenek titkok... És persze ez a harmadik én vagyok, és nem tudom, elmondjam e neki, hogy tudom, hogy hazudik- mert persze az kizárt, hogy szóljak annak, akit utál, annál is inkább mert öt én sem kedvelem- vagy hagyjam hadd tegye tovább a szépet annak akit elvileg utál. És különben is, miért kell nekem ezen agyalnom? Mikor és hogyan keveredtünk mi ilyen társaságba? Egyátalán ki kíváncsi erre? Tombol az igazságérzetem, de most nem, le fogom gyözni és ezúttal megfogadom, miszerint "hallgatni arany"...

Egyszerüen csak hátradölök, és ha van kedvem odakukkantani, csak élvezem a müsort...

De inkább igyekszem hasznosabb elfoglaltságot találni magamnak. Természetesen Zolival kéz a kézben :)

Ja, és ha azt gondolnám, mégis cselekednem kell, akkor jusson eszembe ez itt:

Zoli és Én és Zoli és Én

   Négy nap múlva március 18-án lesz az elsö házassági évfordulónk... Azt mondják egy házasságban az elsö és a heteik év a legnehezebb (azt nem tudom, hogy kik ezek), de ha visszagondolok az elsö évünkre... nos... Nekünk ez sétagalopp volt. Nyilván ami a kettönket illeti. Mert persze közben értek minket lelki és anyagi veszteségek egyaránt, voltak nézeteltéréseink, és ezeken mind át kellett küzdjük magunkat, kézen fogva, együtt. De megcsináltuk, és visszanézve úgy gondolom, fegyelmezetten, szépen haladtunk. Zoli nekem az ideális társ, azaz ember, aki akárhányszor kiboríthat, akárhogy megharagudhatok rá, mindig visszakívánom. Ö az egyetlen akiben annyira megbízom, hogy szívesen megosztom vele a hétköznapjaimat és hétvégéimet, a reggeleimet, és az estéimet, akivel a legtökéletesebb nyugalomban önmagam lehetek. Fizikailag és lelkileg is. Ö az, aki elöl soha nem szeretnék elbújni, akkor sem ha beteg vagyok, akkor sem ha híztam pár kilót, akkor sem, ha szomorú vagyok, akkor sem ha nevetséges vagyok, akkor sem, ha alul maradok.

Különlegesnek tartom, tartjuk a kapcsolatunkat. Szeretem, hogy nem mászunk egymás nyakára, hogy nem fojtjuk meg egymást. És úgy gondolom, ez nagyon fontos ahhoz, hogy az ember évek múlva is érdeklödéssel, tisztelettel tudjon tekinteni a másik szemébe. Nem öldököljük egymást taktikákkal és színjátékokkal. Nem eröltetünk dolgokat egymásra, tehát a mi csapatunkban a közösen töltött idök nagy részében mindenki azt csinál amihez kedve van. Én nem élek vissza azzal, hogy nö vagyok, és ö nem él vissza azzal, hogy férfi. Pl. egy nagy bevásárlást duzzogás nélkül, egyedül is el tudok intézni, amíg ö horgászik, és ö ha italozik utána nem erösködik meg verekedik itthon, és nem készteti a barátait hazugságra a hátam mögött. (Pl. "mondjuk azt, hogy túlórázunk, és menjünk igyunk egy sört a kantinban!") Mondjuk nincs is oka hazudni, soha nem volt még olyan, hogy megharagudtam volna azért, ha szociális életet él, ha elmegy horgászni, akár napokra, ha magamra hagy. És természetesen ö is tekintettel van arra, hogy én mennyire szeretek új emberekkel csacsogni, föleg németekkel, már csak a nyelv miatt is, és nem szól a "szerdai szeánsz"-okért, amikor is a kollégáimmal munka után mi is beülünk a Humpenba kicsit iszogatni, dumálni, megbeszélni mi is folyik bent a mosodában...

Nincs sem ösztrogén, sem tesztoszteron túltengés nálunk, csak egyensúly és béke, és remélem még nagyon sokáig marad is :)

Ikea tour

   Még jó rég megbeszéltük Kingával, ha úgy jön ki a lépés, leugrunk Freiburgba az Ikeába, hát tegnap pont úgy jött ki. Délután útra is keltünk hát, paplanokért meg szönyegért indultunk. Szupertavaszias idö volt, de ez nem volt elég arra, hogy a navigációs lédim jelet fogjon útközben, szóval improvizáltunk, sikerrel jártunk, mire az Ikea parkoló kapujában a következö mondatra riadtunk meg: "Érkezés a célhoz." (Köszb´mmeg.) És németországi pályafutásom Ikeás történetében elöször NEM férfitársasággal érkeztem :) Szem lehuny, mélylevegö, szem kinyit, irány a forgóajtós bejárat! Ahhhhhh. Nem tudom hány órát tölthettünk bent, nem is érdekelt. Mindent megnéztem :) MINDENT :))) Kingu megtalálta a szönyeget amit keresett, én pedig a pár paplant-párnát, amit a hétvégi nálunk alvóknak szánok kipróbálásra. Paplan darabja 14,99€ volt, párnáé 5,99€. Aztán még a következö "apróságok"kerültek a sárga tatyimba:

• müanyag dobozok tetövel, 79 cent
• szívószál (a mostani tejszínmániámból adódóspontán epershake-jeim miatt elengedhetetlenné vált)
• hal alakú jégkocka készítö- horgász család vagyunk vagy mi
• pöttyös kajaalátét- dizájnos és nem mosógép függö (így is utálni fogom letakarítani mondjuk)

Aztán Ikea után egy freiburgi sétálóutcás cappuccinot helyeztünk kilátásba, csak Miss GPS megint elaludt,a visszút pedig nem ugyanoda vezetett ahonnan az ideút jött, szóval eltévedtünk, és kb 5 perc után találtunk egy táblát "Glottertal 3km" felirattal... Nos, Glottertal az a hely, ahol a Feketeerdö Klinika c. filmböl ismert domboldali klinika épület van- Kinga még nem járt itt, nekihasaltunk az ötletnek, és nem sokkal késöbb már felfele kommandóztunk a saras domboldalon, hogy átküzdhessük magunkat a Klinika hátsókertjét körülvevö kerítésen... SIKERÜLT! :)

Aztán hazafelé még egy cappuccino Titisee-n, végül haza. (Erröl már nem készültek képek, höhö.)

Végre egy hétfö, ami tetszik!

   Hmm, a szabadságnak igenis van illata!!! Azt kezdek magammal amit csak akarok, ezért már jó korán, 4-kor fel is ébredtem :) Eldöntöttem, egész héten korán fogok kelni, hogy minél hosszabb legyen, és minél tovább tartson :) Nem fogok tétlenkedni, a délelöttjeim ugyanúgy fognak telni mint általában, reggel kelek, kávézok, sétálok, söt a héten lehet ismét edzek már (azaz a sétát most már felváltja a kocogás), megfözök, délben megebédelünk Zolival délután pedig csavargok. Rengeteg helyre el kell jussak, sok mindennek utána kell járjak. Mint ismeretes, hétvégén látogatóink érkeznek, Szabó Tomi, Székely Pisti, Norman, és ma hajnalban értesültem, hogy Büki Balázs is a barátnöjével, úgyhogy kemény kis "mag" fog nálunk összegyülni, sok év után jegyzem... Mert a csapat eleje Magyarországon él, Balázsék pedig Angliában.. Plusz nem elhanyagolható, hogy Ágiék is hétfön érkeznek! Szóval bokros teendöim:

• eljutni az Ikeába, takarót, párnát venni jóáron
• Zoli biztosítását elintézni (elírta a liba a nevét, Zoltál-ra keresztelte át az én kicsikémet)
• a német jogsiját is nekem kell... mindegy, fontos!
• megkeresni a föninéni parfümjét, mert kiborulok, hogy nem tudom mi az
• Ágiék leendö lakását megnézni (ez mai program)
• mosással utolérni magam
• hétvégére bevásárolni, vmi menüt kitalálni
• hajfestéket venni, és lehetöleg használni is...
• sminkes cuccaimat feltölteni
• naja, egyelöre ennyi...

Urlaub

   Na, hát a lenti fényképen- a mandulámon látható kis pöttyöknek köszönhetöen egy nappal kibövült a szabadságom, streptococcusom, azaz tüszös mandulagyulladásom van. Hivatalosan. Kaptam rá penicillint, amit 10 napig kell szedjek napi háromszor (igaz csak 20 darabos kiszerelést írt fel a doktor...) és a dok elmondása szerint ma meg holnap még fertözö vagyok. Utána penicillinnel ugyan de szabadon élvezhetem a szabadnapjaimat... Halleluja. Azt mondta az orvos, ha egy évben 3-4 szer is elöfordul, akkor löttek a mandiknak!!! AUA! De én szeretem öket, és szeretném, ha maradnának, úgyhogy majd vigyázok. Nem ez nem is igaz, utálom öket,de rohadtul félek vért hányni a mandulamütét után :(

Na és a manduláim :(

Jelenleg így néznek ki tegnap óta... Pont jó így szabadság elött... Pfff

Én és a tejszín

Szóval az úgy kezdödött, hogy böjtölünk... Farsangtól Húvétig (de messze van még!) ugyebár így tartja a szokás, azonban a modern böjt nem feltétlenül a húsról szól, így mi is alternatívákkal próbálkozunk, lehetöleg rossz/ káros/ egészségtelen dolgokkal igyekszünk felhagyni. Így esett Zolimnak a választása az alkoholra, nekem pedig az édességre. Mikor is volt farsang? Február 19. azt hiszem... Na hát azóta csak gyülik a sok csokoládé és egyéb tartós cukorbomba a szekrényben, állhatatos vagyok, nem eszem meg. A szervezetem lassan elfogadni látszik az új "felállást" azonban egy új élelmiszeripari cikk iránt táplál kielégíthetetlen vágyat, immáron 3 hete, és ez a TEJSZÍN. De minden mennyiségben... Szóval magába vagy cukorral, felverve vagy hígan, kanalazva vagy kortyolva, kávéba vagy gyümölcsturmixba, mindegy hogyan, egy a lényeg, az a finom, lágy, selymes tejszín íz!!! Ha munka közben eszembe jut, rendesen el tudok érzékenyülni, és csak kívánom.... Alig várom, hogy reggel felébredjek, és az elsö kortyot magamhoz vegyem... Este pedig alig várom, hogy hazaérjek, és megint beleigyak. Amikor már túlzásnak érzem magában iszogatni, akkor akár este kilenckor lefözök egy kávét magamnak, hogy beletölthessem, és úgy igyam meg :)

Most is... 

(Félreértés ne essék, ez nem a terhesség jele!)

Az esemény...

   Nem kertelek, belevágok, fontos esemény történt tegnap, felajánlott nekem a fönökasszony egy sulit. Az egész onnan indult, hogy érdeklödtem Ági felöl, jöhet e dolgozni, persze szeretettel várja a föni néni, csak a német klappoljon valamennyire. aztán hozzá tette, örül, hogy Áginak is van Abi-ja (érettségije, ami itt úgy vettem észre marha nagy tiszteletnek örvendö dolog, ugyanis a németek érettségi nélkül is elkezdhetik a föiskolát, igaz ott az elsö pár szemeszterben le kell vizsgázzanak az Abi-s tantárgyakból...) szal örült, mert szeretne tanultabb, képzettebb embereket foglalkoztatni. Erre véletlen rákérdeztem, h úgy egyébként van e itt lehetöség szakmát tanulni. Stop.

• Ehhez tudni kell, hogy Németországban (ez is minden más annyira jól és Mo-hoz képest jobban van kitalálva...) szakmát úgy tanulnak a kölkök, hogy közben már dolgoznak. Vagyis, ha szeretnél egy szakképzettséget, akkor elöször is keresel egy munkahelyet, ahol beiskoláznak. És akkor onnan már szakma válogatja, meg suli gondolom, hogy milyen ritmusban ülsz iskolapadba, meg mész el dolgozni. pl van, aki heti két napot suliban van,a többi hármat meg a munkahelyen, ez a mosodás dolog meg pl azt hiszem négyhetente egy hét munkát jelentene, vagy hogy. A lényeg: az iskolát a munkahely állja, és közben fizetést is kap az ember, persze csökkentettet. Egy Ausbildung elvégzése általában 3 évig tart, és évröl évre több fizut adhat a cég. 400-500 havi Euró szokott lenni egy ausbildungos fizetés, de pl Zoliméknál a hegesztö kölkök ezer fölött kapnak, nem is értem, hogyan :) Na, témához vissza...

 Na és akkor elkezdte, hogy magam miatt kérdezem e, és vagy 15 percen keresztül feltartott a munkában, és csak mesélt és mesélt, és hogy kérdezzem meg a junior fönit Thomast, mert ö pont most végezte ugyebár el, söt, mester vizsgát its tett belöle, stb, és hogy mert a Michael (19 éves mosósrác nálunk) is szerette volna, de ö nem biztos, hogy elég agyas lett volna hozzá,így nem engedték neki, de úgyis szükség lesz itt részleg vezetökre, mert változtatni akarnak a cégstratégián, stb stb... Aztán visszajött még egyszer, ismét a lelkemre kötötte, hogy beszéljek Thomas-szal, aztán visszajött harmadszor is, akkor már hozott valami színes ismertetöt is a szakmáról. Na, hát a ruhaipari-és-vegyész-nem-tudom-hogy-hívják szakma sosem jutott volna eszembe, de nagy megtiszteltetés, hogy ezzel a német nyelvtudással képesnek vélnek az iskola elvégzésére... Továbbá nagy szó, mert Ausbildung platz-ot nem olyan könnyü még a fiataloknak sem találni. Minden esetre nem tudom, nem hiszem, hogy belevágung, Zoli szeretné, ha valami más munkahelyem lenne késöbb, valami kevésbé megeröltetö, valami kellemesebb... én sosem riadtam vissza a fizikai munkától, söt, ha kifejezetten tudom is, hogy mit csinálok, ha még szakértelem is párosul hozzá (amivel ugyebár picit több tiszteletet vívhat ki magának az ember, és nem darabáru, hanem partner a fönök szemében) akkor az kifejezetten szimpatikus... Na, hát ez van, nagy dolog!!! :)

Ismét csak ez+az

   Látom, kicsit belazsáltam, pedig helyzet az van, több fronton is.

1. A nögyógyászom egy bunkó, pontosabban egy fennhéjazós picsa, de nem baj, mert ennek ellenére maradok nála. Csak utálom, ha totál hülyének néznek, plusz ha nem hagyják, hogy végig mondjam amit szeretnék. Na ö pont ilyen, a lényegesen magasabb szintü müveltsége ellenére is úgy tünik, én képes vagyok mások szavába nem folyton belevágni, és nem folyton azt éreztetni, hogy magasabb iskolát végeztem.

2. Az idöjárás... Hétvégén már pólóban kávézgattunk Zolival a ház elött, megéltünk 18 fokot is (juhhu) erre most megint "hull a pelyhes..." Halleluja, hogy imádom!

3. Zoli bulija. A terv dugába dölni látszik, életem értelme kiakaszt azzal, hogy nem tudom meglepni semmivel. Egy rohadt smst nem tudok titokban megírni, mert egész hétvégén jön utánam mint a pincsi kutya, ha félre vonulok, hogy pl emailt írjak, 5 percenként rám nyit valami agyatlan kérdéssel, rádásul müveltetö kérdéssel (pl.mindjárt kész a mosás, összeszeded a következö kört?) ráadásul rászervez az én bulimra. Szóval meguntam és feladtam a küzdelmet, az én ajándékom Tomi és Pista, meg a hétföre elintézett szabadnap lesz, Zoli pedig azt kezd velük amit akar. Pont. Persze, hogy még jobbat üssön a dolog, utólag mindent el fogok neki mesélni,csak hogy picit szarul érezhesse magát höhöhö :)

4. Ágiék idefelé vették az irányt, várhatóan március 18-án jönnek, szóval hamarosan Buzz és Buzz élete (reméljük) ismét összeforr. Jópofa lenne együtt gyerekeket szülni...

5. Tönkre tettem a porszívót, de Golyó megszerelte, egy láda sört neki! Köszönöm.

6. Munkahelyen minden okés, söt most ihletet kaptam, úgyhogy elkezdtem törni a fejem valamin... ;)

Na hát most ezek mennek meg a hófelhök errefelé..