Az esemény...

   Nem kertelek, belevágok, fontos esemény történt tegnap, felajánlott nekem a fönökasszony egy sulit. Az egész onnan indult, hogy érdeklödtem Ági felöl, jöhet e dolgozni, persze szeretettel várja a föni néni, csak a német klappoljon valamennyire. aztán hozzá tette, örül, hogy Áginak is van Abi-ja (érettségije, ami itt úgy vettem észre marha nagy tiszteletnek örvendö dolog, ugyanis a németek érettségi nélkül is elkezdhetik a föiskolát, igaz ott az elsö pár szemeszterben le kell vizsgázzanak az Abi-s tantárgyakból...) szal örült, mert szeretne tanultabb, képzettebb embereket foglalkoztatni. Erre véletlen rákérdeztem, h úgy egyébként van e itt lehetöség szakmát tanulni. Stop.

• Ehhez tudni kell, hogy Németországban (ez is minden más annyira jól és Mo-hoz képest jobban van kitalálva...) szakmát úgy tanulnak a kölkök, hogy közben már dolgoznak. Vagyis, ha szeretnél egy szakképzettséget, akkor elöször is keresel egy munkahelyet, ahol beiskoláznak. És akkor onnan már szakma válogatja, meg suli gondolom, hogy milyen ritmusban ülsz iskolapadba, meg mész el dolgozni. pl van, aki heti két napot suliban van,a többi hármat meg a munkahelyen, ez a mosodás dolog meg pl azt hiszem négyhetente egy hét munkát jelentene, vagy hogy. A lényeg: az iskolát a munkahely állja, és közben fizetést is kap az ember, persze csökkentettet. Egy Ausbildung elvégzése általában 3 évig tart, és évröl évre több fizut adhat a cég. 400-500 havi Euró szokott lenni egy ausbildungos fizetés, de pl Zoliméknál a hegesztö kölkök ezer fölött kapnak, nem is értem, hogyan :) Na, témához vissza...

 Na és akkor elkezdte, hogy magam miatt kérdezem e, és vagy 15 percen keresztül feltartott a munkában, és csak mesélt és mesélt, és hogy kérdezzem meg a junior fönit Thomast, mert ö pont most végezte ugyebár el, söt, mester vizsgát its tett belöle, stb, és hogy mert a Michael (19 éves mosósrác nálunk) is szerette volna, de ö nem biztos, hogy elég agyas lett volna hozzá,így nem engedték neki, de úgyis szükség lesz itt részleg vezetökre, mert változtatni akarnak a cégstratégián, stb stb... Aztán visszajött még egyszer, ismét a lelkemre kötötte, hogy beszéljek Thomas-szal, aztán visszajött harmadszor is, akkor már hozott valami színes ismertetöt is a szakmáról. Na, hát a ruhaipari-és-vegyész-nem-tudom-hogy-hívják szakma sosem jutott volna eszembe, de nagy megtiszteltetés, hogy ezzel a német nyelvtudással képesnek vélnek az iskola elvégzésére... Továbbá nagy szó, mert Ausbildung platz-ot nem olyan könnyü még a fiataloknak sem találni. Minden esetre nem tudom, nem hiszem, hogy belevágung, Zoli szeretné, ha valami más munkahelyem lenne késöbb, valami kevésbé megeröltetö, valami kellemesebb... én sosem riadtam vissza a fizikai munkától, söt, ha kifejezetten tudom is, hogy mit csinálok, ha még szakértelem is párosul hozzá (amivel ugyebár picit több tiszteletet vívhat ki magának az ember, és nem darabáru, hanem partner a fönök szemében) akkor az kifejezetten szimpatikus... Na, hát ez van, nagy dolog!!! :)