Új bejegyzés

   Csak írnom kell gyorsan pár sort, csak valamit, hogy ne az a hülye benzinkutas sztori legyen az utolsó, mert utálom! Nálunk napok óta próbálkozik a tavasz, volt má hóvihar napsütéssel, esőszakadás- napsütéssel, és jelenleg hurrikán, napsütéssel... Valahogy mindig előkerül a nap, hála az égnek. Én viszont roppant zaklatott vagyok, nem tudom miért, a szél, vagy a tavasz, vagy a hétvége, vagy a fácánleves meg a máglyarakás. Egyszerűen semmihez nincs kedvem, és minden csak felbosszant. Azt hiszem ez itt a vég! Megmajmultam, és ki tudja, meddig fog ez tartani?! Majd jelentem, ha végeztem... :)

Benzint hitelre?...

   Na, először is nem benzin, hanem dízel, és különben meg életem egyik legkínosabb németországi péntek reggelén vagyok túl! Az a fránya hitelkártya! Hogy nem tudom azt a fránya PIN kódját!! Mert abban a fránya telefonomban tároltam (eddig, most hogy ezt kiírtam a webre, már kitöröltem és megjegyeztem :P)!!!

Hát ma reggelre bejelzett a csini kis kocsinkon a benzinlámpa (továbbra is dízelt zabál a fenevad), s miután leraktam Zolit dolgozni, legomboltam róla a bankkártytáját, hogy majd én máma jól teletankolom a kocsit...

Kicsit szőke-nősre sikerült a nagy akció. Nem mintha soha életemben nem tankoltam volna még kocsit, de lehet ma túl korán volt még ilyen bonyolult és összetett dolgok elintézéséhez nekem.

Hát beálltam szépen a benzinkútra... Mivel nálunk két benzinkút van a városban- persze miért is ne egymással szemben- az egyik Aral, a másiknak meg nem tudom a nevét, amolyan "no-name", legalábbis számomra. Szóval először beálltam az Aralhoz, de aztán eszembe jutott, ha csak kiszaladok apróságért, mindig a másikhoz megyek, és mivel őket ismeri a "mami" (Frau Gaebler) és mindig áradozik róluk, hogy milyen kedvesek, gondoltam: ma én is kedves leszek! Nemcsak csokit veszek, hanem náluk fogom teletankolni a kocsit! Mert én olyan jófej vagyok! Aha... Szóval egy trükkös kanyarintással átlibbentem Krissler-ék kútjára (ez nem a kút neve, azt tényleg nem tudom). Judika kinyitja a tankot, leemeli a diesel felirattal ellátott tömlőt, és nekilát nyomni az üzemanyagot ezerrel. No, ekkora vettem észre, hogy valami nem stimmel, nem a dízel felirat mellett pörögnek az eurók, hanem a super plus-nál. Már ez is szőke lelkiállapotomat tükrözte, azonnal beszaladtam, hogy jaj! Jöjjön ki a fiatalember, mert lehet benzint tankolok a dízelautómba??? Kijött, és erőltetett mosollyal, hunyorogva közölte: eddig jól csinálom. A számláló az csak úgy van összerakva, hogy bármit tankolnék, akkor is a super plus felirat mellett pörög az euró számláló, mivel ott van a gépen, és kész. Televágtam a kocsit. Pulthoz be (ott is ez a bácsi van, meg az autószerelőműhelyben is, a kocsimosónál is és mindenütt...), kártyát elő, bedugja, a művelet folyamatban, majd hoppá: üssek PINkódot. Aham. "Pillanat, a telefonomban van a titkos számsor." Csakhogy, a telefonom sehol, én akkor már tudtam, hogy otthon maradt, tuti, de benyögtem egy "megpróbálom a kocsiban"-t, már akkor kétkedve nézett, nem tetszett neki, hogy variálok. Azért feltúrtam a kocsit, hátha hátha hátha DENEM! Basszus! Mi van ilyenkor? Visszamentem, elsüllyedtem a föld alá, majd kitört belőlem az őszinteség: nem az enyém a kártya, a pin a telómban, a telóm otthon, haza kell menjek érte. Ekkor már majdnem elsírtam magam. Nem a bánattól, csak a dühtől. Szegény fickó ezen a ponton már alig kapott levegőt, mégjobban elvörösödött az egyébként is vörös képe, majd elkezdte mondani, hogy "de hát tudta, hogy ide fog jönni, és ennyiért fog tankolni, akkor miért.." basszus basszus basszus! Ekkora égést!!! Jött a mentő ötlet: kivágtam a Personalausweis-omat (személyi), és mondtam, itt hagyom az összes (magyr- HAHAHA) pénzemmel együtt, nem lakok messze, Waldstraße, hadd menjek, sietek. Azt mondta 5 perc- mert mit is tudott volna csinálni? Azt is felajánlottam, hogy a kocsit is hagyom, de az beletelt volna majd' egy órába, míg visszaérek... Szóval elengedett, 5 perc múlva visszaértem telefonnal, kilestem a kódot, fizettem... Nem csodálkozom, ha délután megjelenik a rendőrség, hogy ki vagyok, és kinek a kártyájával járok én tankolgatni? Pfff! Szép kis nap lesz ez a mai!... Halleluja.

Újabb történés

   A héten nagyon nem történt mindmáig semmi, ugyanis csak hétfőn dolgoztam, kedden meg szerdán nem. Így olyankor nem is nagyon történik velem semmi. (Megfőzök, kimosok, teregetek, pakolok, kutyát hordok le pisilni, és csetelek... tesómmal, Raczkával, Katkával, Buzz-zal, ha jön...) Na de ma megint dolgoztam, most nem a maminál, hanem a Gasthausban, ahol szintén a privát lakás a dolgom, jelenleg kéthetente egyszer kell ide jönnöm. Aztán munkám végeztével megkérdezte tőlem a házi néni, szeretnék-e többet dolgozni? Én meg persze rávágtam: naná! Úgyis fontolgatom, hogy jól jönne egy bejelentett munkahely, egy állandó. Na nem mintha nem imádnék 10 eurós órabérért hetente kétszer másfél órát elcsacsogni a gündelwangeni maminál, és csak kétszer másfelet dolgozni, szóval az nagyon kényelmes, jólfizető munkahely nekem, csak hát kevés... Időben :S Szóval most szövetkeztem a Gasthaus-os nénivel, hogy mivel márciustól jönnek megint a vendégek, és jön a szezon, felvesz rendesen amolyan szobalány félének. És ami a legfontosabb: bejelent. Ha ez a dolog szó nélkül összejön, akkor a következő eshet meg velem: ha egy teljes évig rendelkezem bejelentett munkahellyel, után megkapom a korlátlan munkavállalási engedélyt! Whow! Onnantól fogva jogosult lennék mindenféle támogatásra, biztosítva lennék egészségügyileg itten, és ha minden jól megy még németül is megtanulnék a sok munkaidő miatt :) Nos, most ezért kell mindenkinek szorítania értem, hogy ez a dolog összejöjjön, és a már ismert jó öreg Landratsamt sehogy se köpjön bele ebbe a levesbe. Mert ugye örülök, hogy velük végre rendeződött a sorsom, már nem buzerálnak, elfogadták, hogy itt vagyok, de otthon tanulok, stb. Nehogy most baj legyen, hogy már dolgozni is akarok... Meglátjuk, mi sül ki belőle, majd bejegyzem a fejleményeket. Egyéb iránt pedig ma tortát sütök, túrósat, iszonyat finom lesz, és alig várom, hogy már kész legyen! Nyamm. Holnap pedig csak délig dolgoznak a fiúk, Lilláék hivatalosak hozzánk egy sült hurka-kóbász ebédre, aztán előreláthatólag nekiesünk a darts gépnek, remélem szégyentelenül elverjük őket, aztán 20.30-kor reggae-mulatságra megyünk a helyi Stadthalle-ba. Ezek a szépreményű tervek a közeli jövőre nézve :) Köszönjük, továbbra is jól vagyunk...

Borgitális Borgitológia

   Hmmm. Most végre lerántom a leplet a rejtély alól! Aki már ismeri a tanmesét, kérem ne vágjon közbe... Hadd figyeljenek a többiek, hogy végre ők is látóvá váljanak! B-)))

Szóval kezdetben vala Rothaus, a németországi Feketeerdő szívében, és vala sert gyártanak ottan... És vala a népszerűsítési szakosztály (vagyis a PR management) kitalála Biergit-két, az üvegek címkéjén a mennyei sert kínáló (nép)viseletes asszonkát. És Biergit azóta is, éjjel-nappal, szünet nélkül a sercímkéken mosolyog vala. És jöve két magyar vándor, kiknek vala szép asszonkáik, és ők négyen vala jól el itten... (Egykor tízen, de mára sajnos csak négyen...) És vala ők annyira jól el itten (ebben az Rothausban és környékiben- Tolnáiban és Baranyáiban~ Grafenhausen és Bonndorf), hogy sokszor mulatozának vala, és az említett sert ivák vala. De nem ám az asszonkák! Mert ők (de legalábbis az egyik) mindég BORt ivá vala! S akkor kitalálá a kisebbik nagy serivó, Fütyi vala, hogy nevezzük el a borivó asszonkát Borgitnak vala. És azóltától fogva a blogom címe is e név vala. És boldogan élnek, míg meg nem halnak (vala) B-)))

És egyik legütősebb (a sok közül ;) szülinapi ajim, drága Lilla keze munkáját dicséri (és ahogy sejtem Fütyi furmányos piciny agyának melléktermékét), íme: a csoda! Ha valaha lesz (bár nincsenek ilyen ambícióim, de ha mégis!), akkor leendő kocsmám egyenruhája! Trará:

Nagyok vagytok! Köszönöm!!! Ja, és aki tud jó "hogy-kell-szépen-fehéret-mosni" tippeket, várom a megjegyzésekbe!

Utóirat...

A "Tintás Tini" bece- vagy inkább maffia nevemet pedig a Twilight szériának köszönhetem, egyik buli alkalmával ugyanis színt vallottam, és kijelentettem, tudom, hogy ez romantikus TINIregény, de én akkor is szeretem... És tessék, hát nem pont éppen egy kricsmiben kellett ezt benyögnöm??? Jött is a nagy röhögés, hogy micsoda kis tintás tini vagyok... Kocsmázok, de romantikus tiniregényeknek hódolok?!... Kacc-kacc..

No, most már mindenki számára minden tiszta és világos, egyébként pedig nem kell csak éppen annyira rosszra gondolni, amennyire mindenki ismer (aki ismer), ugyanis osztom a közhelyt, miszerint az alkohol öl, butít és nyomorba dönt! :P

És még valami...

DRÁGA BÓDIS RÉKA BARÁTNŐMNEK SORONKÍVŰL ÉS AZONNALI HATÁLLYAL MÉGEGYSZER ÉS SZÁZSZOROSAN CSILLIVILLI BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK!!! LÁV ÉS HÁG, ÉS HEPPINESSZ!!! ;)

Boszorkányégetés és egyebek...

e   A farsangtól még mindig nem szabadulva hétvégén is adtunk a tradíciók tiszteletének, elmentünk szombaton elégetni a büdös banyáját. Itt ugyanis ez a farsangi fesztiválsorozat lezáró akkordja, ezzel (azt hiszik) végleg kirúgdossák a tél seggét innen, persze a Feketeerőben ez csak képletes, ugyanis április közepéig nem sok reményünk van arra, hogy eltűnik a hó. És szóval rájöttünk: itt nem előbb esik (ahogy vártuk) a hó, hanem tovább tart, de sokkal! :S Mindegy, mi azért tisztességesen részt vettünk az összes szertartáson (felvonultunk, jól berugtunk, banyát égettünk, fakorongot hajigáltunk), hogy elűzzük végre a telet, és jelezzük a tavasznak: várjuk már mint állat! A múltkori felvonulásról már tettem fel képeket, most a boszorkányégetésről... Egyébként (állítólag) egy 6m magas rúdra feltűzik a boszit, és a hagyomány szerint, ahhoz, hogy elűzzük a telet, akkora tüzet kell az oszlop alá rakni, hogy a lángok megnyaldossák a banya talpát, vagyis, hogy tutira elégjen őkelme odafent. Jelentem, ez a művelet mifelénk sikeresen lett végrehajtva.

A tűz...

És ami felette van... :)

(hát, talán kinagyítva jobban látszik a boszi)

Aztán amikor már teljesen leégett szegény asszony, és azt hittük vége az izgalmaknak, átbandáztunk a másik (kisebb) tűzhöz, megnézni, mi a fenét hajigálnak ottan.

Oké. A stratégia a következő... fogni kell egy hosszú botot (ja, először is leraksz fél euro-t, mert ugyebár Németországban vagyunk... itt semmi sincs ingyen, még a hagyomány se!), szóval fogod ezt a botot, aminek kicsit olyanra van hegyezve a vége amilyenre szalonnasütéskor szoktuk, és kapsz egy négyzetes alakú fakorongot, közepén egy lyukkal, mint itt a képen (a sör nem kötelező része a szertartásnak, csupán Fütyi esetében) rászúrod ezt a korongot a botodra, és belógatod a tűzbe...

Így...

Ottan ennek a korongnak a szélei felizzanak... Aztán valami fapalló-hoz járulsz, ott elmotyogsz valami télűző tavaszváró varázsigét, és zsupssz! nekipattintod a korongot, ami elrepül a pics.be, és ezzel letudtad a télijesztgetős kötelességeidet erre az évre...

Zoli...                                                                  Fütyi...

Aztán vasárnap igen spontánra vettük (mily meglepő!) a figurát. Mivel tűzött a nap, de éjjel esett megint egy kis hó, délelőtt felkerekedtünk, hogy megnézzük közelebbről is az Alpokat (tudunk egy tuti helyet, ahonnan zsugamód belátni az egészet, és nagy, és csúcs), vittük magunkkal Doncit is. Egy hatalmas szántóföld szűzhavas lankáit gyaláztuk össze...

Aztán hó-mackót épített Zoli...

Aztán a fiúk Kisherceg nyomába eredtek a sivatagban...

Meg Don megtanulta a 'High Five!'-ot :)

Aztán végül elruccantunk St. Blasien-be, megnézni egy nagy Dóm-ot, meg kiülni a verőfényes napsütésben egy teraszra, kapucsínót (meg sört) kortyolgatni... Na ez a városka nagyon király, odáig voltunk érte! Nagyon szép a főutcája (van benne egy nagyon tuti ruhabolt is!!!), alig várjuk, hogy nyár legyen, és ott grasszáljunk megint.

Na, és még nincs ám vége a napnak!!! Szombat délelőtti bevásárlókörutunk alkalmával ugyanis sikerült potom pénzért beszerezni egy elktromos darts gépet, ami hangosan ujjong ha Bull's Eye-t dobok rajta ;) Szóval 4 órás kimerítő darts- csatába voltunk estig B-) Én azon röhögtem, hogy Zoli nyilai minden dobásnál elemeire hullottak, ő meg azon, amikor a 11-est célozva a sajátomat úgy megküldtem, hogy a falba fúródott... Íme a bizonyíték:

Természetesen az elmaradhatatlan videó is itt van...

DÓÓÓRÁS!!! Ma van a Szülinapod Kiccsaj!!!

Boldog szülinapot nyanya!!!

Elmoe Boldog Szülinapot!!!

A lakás...

   Végre megint levideóztam a lakásunkat, egyszer már szerettem volna megörökíteni, de akkor valamiért le kellett töröljem a telefonomról, hát most végre itt van! Itt lakunk éppen...

Pár sor

   A német busók profi munkát végeztek hétfőn! Kedden meg ma is vakítóan ragyog(ott) a nap, halleluja... Elég volt a télből, kellőképpen eltunyultunk ahhoz, hogy most már szó szerint visszasírjam a kocogós időket. Ráadásul torokfájós gyanúsak vagyunk mind a ketten, de egyelőre nem dőlt még le egyikőnk sem a lábáról. Az autó megy mint a golyó, bár a fogyasztásán kicsit meg vagyunk lepődve, egyelőre nem hozza a "várt- alacsony" értékeket...

Tegnap voltam a maminál Gündelwangen-ben (a szokásos kedd-péntek, ugye), és lám, felköszöntött szülinapomra! A drága! Kaptam: hatalmas szülinapi ölelést, pezsgő-fürdő-golyót a kádba, gyöngyvirágos habfűrdőt furcsa üvegben, egy üveg vörösbort, és egy pár ezüst fülbevalót, olyan kis egyszerű karikát, de tündéri.

Narri! Narro!

   Na! Végre történt valami!!! Megvolt a helyi farsangi fesztivál!!! Hát, őszintén szólva már régen buliztam ekkorát, hihetetlen, hogy itt mennyire megadják minden hagyomány megünneplésének a módját!!! Na ez nagyon tetszik a németekben, de legalábbis az itteniekben... Volt városháza előtt felállított színpad, azon minden egyes beöltözött csapatnak valami kis előadása (meg is beszéltük gyorsan, hogy jövőre mi is készülünk, busó ruha, dögös tánc... csak mi négyen, ahhh), aztán nagy felvonulás, a felvonulók cukorkát dobáltak nekünk meg zenéltek, meg meneteltek, meg konfettit robbantottak az égbe... Szuper hangulat lett úrrá a belvároson. A mi városunk- Bonndorf- saját farsangi népviselete a "Pflumeschlucker", nem is tudom, hogy lehetne ezt normálisan fordítani (pflume=szilva, schluck-korty-> szilvakortyoló?...), zsákruhába öltözött, tehénkecsengettyűkkel agyonaggatott szilvával-teli-famaszk-pofa, nagyon jól néztek ki. Felvonulás bevonult a Stadthalle-ba, ott a zenészek a színpadon váltották egymást (a felvonuló zenészek), mi meg ettünk-ittunk, táncikáltunk (a táncikálást- jegyzem- leginkább csak mi négyen nyomtuk... éljenek a magyarok!!!) Ja, és ha azt kiáltották: Narri!!! Akkor a jónép azzal válaszolt, hogy Narro!!! Na, beszéljenek a képek...

Fütyi és Lilla nem felejtett el beöltözni B-)

Tömeg a váosháza előtt

Jó jelmezek voltak...

A fiúk kollégája Whitey és a felesége Lisa is felléptek

Lilla + Glühwein

Kezdődik a felvonulás!!! A bonndorfi Pflumeschlucker-ek

És tényleg ott vagyok...

Kedvenc jelmezem

Büdös banya

Whitey-ék is felvonultak

Fütyi elkapta a ribit egy csókra

A fiúk

A borkirálynét is megkaparintotta magának

Együtt is becserkésztük a ribit (horvát fiú, később kiderült)

Én csak táncolok

Videjóóó

További videók a karneválról:
http://www.youtube.com/watch?v=s21gliPxqV8

http://www.youtube.com/watch?v=YY48L86MKms
http://www.youtube.com/watch?v=3an8fu74fRY

Öröm-üröm nyalámságok...

   A nyalámságok annyira találó szó a mindennapjaim jellemzésére, hogy csuda! Hát, bár itt minden "kellemes", egyelőre mégsem mondhatnám, hogy mérföldköveket gördítek meg nap mint nap. Ahhoz képest, hogy a hétvégén szinte "semmi" sem történt, azért mégis annyi minden változott, hogy ma megint teljesen másnak érzem magam, mint előtte.

Többek között megültük azt a bizonyos csülök lakomát Lilláékkal szombaton. Egyébként hihetetlen, mennyire nem stresszeljük túl a dolgokat Zolival, 17-re vártuk a "vendégeket", de mi kb 15-kor még makettoztunk/ interneteztünk. Persze a husika már főtt, de ahhoz nem kellett különösebb segítség neki. No mindegy, lényeg, hogy 18h után meg is érkeztek Fütyiék, hatalmas csokorral a kezükben, hogy immáron negyedszerre is érezhessem: a 28 évessé válásnak igenis súlya van! Fütyi próbált mégjobban megborítani a "Na milyen 30-nak lenni?" poénokkal, de igazából akárhogy is élcelődik, nyilvánvaló, hogy mindnyájónk közül mégiscsak ő van a legközelebb a 40-hez :P Kacc-kacc-kukacc..

Szóval gondoltuk majd hatalmas jót bulizunk, ehelyett csülök-koma súlyosan megtorolta várakozásainkat, úgy telezabáltuk magunkat, hogy mindenki leült, kijózanodott, és csak a pihe-puha meleg ágyikóra vágyott... 22h körül ebben meg is egyeztünk, és az ittalvós buli "mindenki-otthonalvós" bulivá vált. Fotót már nem is közlök, a szokásos asztal az ablakoknál, a szokásos négy zizzent pofával (lányok- arccal). Azért a virág csokros képet mindenképpen felteszem majd, mert csidi-csudaszép!!!

Öröm nyalámság: vasárnap reggel aztán kikeltünk az ágyból, "Zoli-makett/Juci-gép" felállás megint, és hoppá: iwiwen váratlan üzenet egy váratlan személytől! Egy elveszettnek hitt barátság köszöntött vissza újra az életembe, ez mostmár mondhatni rövid időn belül a második, és csak fel vagyok dobódva!!! Nem szeretek senkivel haragban lenni, vannak ugyan embererek, akiket erőfeszítések árán sem tudok igazán megkedvelni, de nekik valószínűleg nem is rám van szükségük ebben az életben, na de haragban lenni valakivel, mostanra nagyon kényelmetlennek tűnő luxus. Szóval most "tiszta" a "record"-om, aki nem kedvel az nem kedvel, de én békében vagyok a világgal :) Erről pedig ide csak ennyit, magát az élményt megtartom magamnak és a lelkemnek!

Üröm nyalámság: hmm... a gépem igencsak a végét járja... Szóval ha egyszer csak hosszabb időre megszűnnek a post-ok, akkor az annak lesz betudható, hogy végleg megpusztult. Ma viszont találtam egy egészen jó programot, ami kicsit felpörgeti a gépet, a neve Thoosje Windows XP Quick Optimiser, mindenkinek ajánlom, aki hasonlóan még a kőkorszakban van PCügyileg (tehát XP-t használ, mint jómagam) és analfabéta rendszerügyileg (tehát nem sokat ért hozzá, mint jómagam). Olyan konfiguráció ez, ami letiltja a kukiat (cookie), meg egyes alkalmazásokat, blokkol bizonyos felesleges (lehet nem is ismert és ezáltal soha nem használt, de létező) programokat a gépen, és tényleg érezhetően gyorsabbá teszi, nem csak a böngészést, de magát a windows-t is. Na, kimerítettem számítógépes szaknyelv-szókincsemet. (Hoppá, felkelt a kutya, hamarosan le kell vigyem..) De egy szónak is (nálam) mindig száz a vége: gépem informatikus szakember beavatkozására éhezik, én meg egy szép új számítógépre :D

Egyéb nyalámságok: Fősuli... nem vettem fel a tavaszi félévre a szakdolgozat védés-t, tehát majd csak Karácsonykor államvizsgázhatok legközelebb, de nem is baj, mert most már április 15-ig le kellene adni a szakdolgozatot, én meg nem tartok vele sehol... Újabb téma van kialakulóban az agyamban, most éppen a börtönviseltek visszailleszkedési lehetőségei a társadalomba- téma mozgatja az agyamat. Mindenképpen szociológiai témát szeretnék, ugyanis egyre jobban húzok afelé, és a következő 10 éves tervben- gyerekvállalástól függetlenül- szerepel egy szociológia mesterképzés is. Hogy ez itt Németországban valósul e meg vagy sem, azt még nem tudni. De mint ismeretes, én aztán totál nyitott vagyok mindenre!
Más...

A helyi farsang-kultúrára való tekintettel ma csak délig dolgoznak a fiúk, aztán tűzünk Bonndorf belvárosába, ugyanis ordenáré-haccacáré kereteiben farsangi felvonulás lesz, és jól lefotózom, hogy felpattintsam ide a maskarásokat!

Szülinap és egyéb nyalámságok...

   Héjjj! Totál megfeledkeztem a szülinapomról!!! Pedig az idén minden szempontból rendhagyó volt. Többek között kérdéses volt, hogy megérem-é (egy-hála az égnek be nem vált- jóslat szerint ugyanis "nem kellett volna") de végülis sikerült. Aztán a másik nagy dolog, hogy otthon voltam, és meg tudtam ünnepelni a családommal (vagy családjaimmal inkább :) Egészen hosszú is volt, mert idén már február 4.-én kezdődött B-) (Névnapügyileg Hingyi Ági barátnőm az egyetlen, aki júliusban köszönt, bár én dec. 10. tartom, szülinapügyileg pedig Rácz Kata barátnőm úgy döntött, az én nagy napom mégiscsak február 4.-én van a "sokkal későbbi" 9.-e helyett :)

Aztán idén először sütött nekem "tortát" a 3 éves unokaöcsikém, Kristóf, és meg kellett zabálni, amilyen büszkén tudta mondani, hogy "tojtát én sütöttem, Juditnak". Meg kifestett is nekem, természetesen egy "kamjont".

Aztán Zoliéknál a vasárnapi ebédnél is kaptam "süti-montázs-tortát", meg sok sok puszit, bölcsességes-kiskönyvet (amiben az idézeteket kuri nehéz volt "elmagyarázni" a 4 éves Zsófikának, aki meg volt veszve, hogy áruljam el, mi van abban a pici könyvecskében), kaptam "bölcsességes nagykönyvet is", Csernustól A nő-t, és A férfi-t is, és újabb tortát anyáéktól (Rigó Jancsi-t, yammm!!!), és aranyszínű újautót (kacc-kacc, de olyannyira időben jött, mintha én kaptam volna a szülinapomra! B-)))...

Végre készült "rendes kép" is róla... Igazi Multispace B-)

Kaptam telefonokat (mármint telefonhívásokat), meg sms-eket, meg email-eket, meg a Facebook-on megtelt az üzenőfalam a jókívánságokkal, olyan emberektől is, akiktől nem is számítottam... (mindenkinek aki gondolt rám köszönöm!!!) Szóval tök örültetem mindenkinek.

És még nincs vége a bulifergetegnek, ma itt kint is megünnepeljük, Fütyi és Lilla társaságában, valami csülök-csoda ebéddel, meg a Klaussmann jó boraival... Itt kint már nálunk egyébként is egy hetes buli kezdődik, valami farsangi hagyomány, de kicsit más mint amiket eddig láttam, de erről majd egy másik bejegyzésben bővebben... Az idei szülinapom ma este végérvényesen lezárul :)

Egyébként pedig köszönjük jól vagyunk, az újautó nagyon szuperül megy a hóban (ami egyfolytában és rendíthetetlenül esik, mégha nem, akkor is szállingózik kicsit), mindenkinek- aki nem német; tehát keveseknek ugyan, de a többi meg nem számít- nagyon tetszik (a németek ugyanis csak a wolksvagen-t, az audi-t és a mercedes-t ismerik, vagy tekintik autónak... szegények! fogalmuk sincs a kényelemről :P hahaha), de végülis nem az a lényeg, hogy hányaknak tetszik, hanem hogy mi imádjuk. A garázsunk picit összement a Rovereka után ugyan, de tegnap először nekem is sikerült beparkolni, tényleg csücskös, de pont elég. Ja, és vettünk és tegnap be is szerkesztettem a hátsó üléssorra egy kutytanejlont, amit az ülések fejtámláira kell rögzíteni, szerintem szuper, de Donika nagyon utálja... Remélhetőleg nincs több előreugrándozás, anyósülésen vakarózás. :)

Aztán még az is van, hogy (ritkán fordul velem elő) tegnap nem bírtam kivárni Zoli szülinapját (meg persze már tudtam, hogy még valamit szeretnék neki március 15-re) és megkapta az új Sade albumot (Soldier of Love) meg egy ismertnek hitt (de kiderült mégsem teljesen az) Tiken Jah Fakoly CD-t, a Le Caméléon-t. Aztán meghallgattuk a két CD-t (elsőre állat mindkettő), spenótos halat vacsoráztunk, és 18-kor ágyba vertük magunkat, én ma reggel 7-ig bírtam a szunyát (Zoli még húzza). Azt hiszem kipihenten nézünk a ma esti mulatság elé...