Benzint hitelre?...

   Na, először is nem benzin, hanem dízel, és különben meg életem egyik legkínosabb németországi péntek reggelén vagyok túl! Az a fránya hitelkártya! Hogy nem tudom azt a fránya PIN kódját!! Mert abban a fránya telefonomban tároltam (eddig, most hogy ezt kiírtam a webre, már kitöröltem és megjegyeztem :P)!!!

Hát ma reggelre bejelzett a csini kis kocsinkon a benzinlámpa (továbbra is dízelt zabál a fenevad), s miután leraktam Zolit dolgozni, legomboltam róla a bankkártytáját, hogy majd én máma jól teletankolom a kocsit...

Kicsit szőke-nősre sikerült a nagy akció. Nem mintha soha életemben nem tankoltam volna még kocsit, de lehet ma túl korán volt még ilyen bonyolult és összetett dolgok elintézéséhez nekem.

Hát beálltam szépen a benzinkútra... Mivel nálunk két benzinkút van a városban- persze miért is ne egymással szemben- az egyik Aral, a másiknak meg nem tudom a nevét, amolyan "no-name", legalábbis számomra. Szóval először beálltam az Aralhoz, de aztán eszembe jutott, ha csak kiszaladok apróságért, mindig a másikhoz megyek, és mivel őket ismeri a "mami" (Frau Gaebler) és mindig áradozik róluk, hogy milyen kedvesek, gondoltam: ma én is kedves leszek! Nemcsak csokit veszek, hanem náluk fogom teletankolni a kocsit! Mert én olyan jófej vagyok! Aha... Szóval egy trükkös kanyarintással átlibbentem Krissler-ék kútjára (ez nem a kút neve, azt tényleg nem tudom). Judika kinyitja a tankot, leemeli a diesel felirattal ellátott tömlőt, és nekilát nyomni az üzemanyagot ezerrel. No, ekkora vettem észre, hogy valami nem stimmel, nem a dízel felirat mellett pörögnek az eurók, hanem a super plus-nál. Már ez is szőke lelkiállapotomat tükrözte, azonnal beszaladtam, hogy jaj! Jöjjön ki a fiatalember, mert lehet benzint tankolok a dízelautómba??? Kijött, és erőltetett mosollyal, hunyorogva közölte: eddig jól csinálom. A számláló az csak úgy van összerakva, hogy bármit tankolnék, akkor is a super plus felirat mellett pörög az euró számláló, mivel ott van a gépen, és kész. Televágtam a kocsit. Pulthoz be (ott is ez a bácsi van, meg az autószerelőműhelyben is, a kocsimosónál is és mindenütt...), kártyát elő, bedugja, a művelet folyamatban, majd hoppá: üssek PINkódot. Aham. "Pillanat, a telefonomban van a titkos számsor." Csakhogy, a telefonom sehol, én akkor már tudtam, hogy otthon maradt, tuti, de benyögtem egy "megpróbálom a kocsiban"-t, már akkor kétkedve nézett, nem tetszett neki, hogy variálok. Azért feltúrtam a kocsit, hátha hátha hátha DENEM! Basszus! Mi van ilyenkor? Visszamentem, elsüllyedtem a föld alá, majd kitört belőlem az őszinteség: nem az enyém a kártya, a pin a telómban, a telóm otthon, haza kell menjek érte. Ekkor már majdnem elsírtam magam. Nem a bánattól, csak a dühtől. Szegény fickó ezen a ponton már alig kapott levegőt, mégjobban elvörösödött az egyébként is vörös képe, majd elkezdte mondani, hogy "de hát tudta, hogy ide fog jönni, és ennyiért fog tankolni, akkor miért.." basszus basszus basszus! Ekkora égést!!! Jött a mentő ötlet: kivágtam a Personalausweis-omat (személyi), és mondtam, itt hagyom az összes (magyr- HAHAHA) pénzemmel együtt, nem lakok messze, Waldstraße, hadd menjek, sietek. Azt mondta 5 perc- mert mit is tudott volna csinálni? Azt is felajánlottam, hogy a kocsit is hagyom, de az beletelt volna majd' egy órába, míg visszaérek... Szóval elengedett, 5 perc múlva visszaértem telefonnal, kilestem a kódot, fizettem... Nem csodálkozom, ha délután megjelenik a rendőrség, hogy ki vagyok, és kinek a kártyájával járok én tankolgatni? Pfff! Szép kis nap lesz ez a mai!... Halleluja.