Nem, nem írok...

Egyszerüen csak élvezem a mindennapjaimat, pedig semmi extra nem történik, éppen ezért is mentesítem magam az írás alól, és élvezem öket tovább... :)

Zoli holnap érkezik vissza a vendégsereggel Magyarországról, én ma este megtanultam két akkordot a Jézuskától kapott gitáromon, amikkel már egy dalt is el tudok énekelni, ma este pedig a Vanília égbolt c. filmre szeretnék behunyni.

A lakást az elmúlt pár napban élére vágtam, hogy legalább egyszer láthassák azt vendégeink a legszebb állpotában, mert érkezésük után kb távozásukig bizonyosan nem fogunk különösebb rendrakást ill. takarítást végezni... Hacsak valaki tele nem hányja a szilveszteri bulin a fecót, na akkor ki kell takarítani... De reméljük ez nemlesz így.

Munka-weise jól elvagyok, számolgatom az órákat, igyekszem mindenkivel jól kijönni, ha pedig ez nem megy, akkor nagyokat kussolni, hallgatni, és persze jól dolgozni. Azt hiszem kezdek képbe kerülni magával a munkával is, és úgy érzem, a tempo terén sincsenek különösebb gondok nálam...

JA, ha valakit érdekel, konkrétan mit is csinálok ebben a nagyszerü mosodában, hát leírom.

Szóval mosoda... A környékbeli (így elözö munkahelyem is) hotelek, kórházak, idösek otthona-i (vagy hogy kell ezt értelmesen többes számban leírni...) ide küldik be a szennyesüket, ágyruhákat, frottír cuccokat, éttermi terítöket, szalvétákat. Na, ezek a cuccok olyan rácsos fémkocsiban érkeznek be, ki tudja mikor- ugyanis én nem azon a részen dolgozom. Szóval vannak nekünk ilyen mosófiúink, akik ezekböl a rácsokból a koszos cuccokat egy speciális óriás mosógépbe rakják be. Nem olyanba mint a Weißer Riese-nek abban a reklámjában, amiböl helikopterrel húzzák ki a lagzi után a fehéret, mert pl. nekünk nincs helikopterünk. De valami nagy óriásba. Elképesztö egy gépezet egyébként. Ezt a részleget mindenki Waschküche (mosókonyha)-nek hívja, de olyan nagy, hogy a hozzá tartozó villanykapcsoló felett a Waschstrasse (mosóutca) felirat áll... Szóval nagy. Na, aztán itt kimossák, utána mások szétszortírozzák a nedves cuccokat, és szortírozva beteszi valaki (szintén nem tudom, ki ez a csodatévö) a szárítógépbe, ami szintén gigantikus, és ha készen van, kiskocsikba köpi ki a száraz cuccokat. Onnan aztán a megfelelö hajtogató gépekhez kerülnek a dolgok. Ja, jut eszembe, van ami nem kerül be a szárítóba, mert a hajtogatógép szárítja és keményíti ki, ilyenek pl a paplanhuzatok. Na mindegy. És most jövök én: 12.30-18.00-ig én olyan gépnél dolgozom, amiben a törülközöket, pontosabban mindenféle frottír cuccokat hajtogatunk. Doren a kolleginám rakosgatja be a gépbe a szárított kiskocsiba hányt törcsiket, én pedig a gép másik oldalán összehajtogatott állpotában kiszedem azokat, és egy ugyanolyan rácsos kocsiba pakolom vissza, amiben anno megérkezett...

Ez látszólag tök egyszerü, csak pl a kádkilépöket általában kézzel hajtogatjuk, és minden hotel másfélképpen szereti, van amelyiknek negyedbe kell hajtani, van amelyiknek félbe, és van, amelyiknek "gördítve" (ez most az én hevenyészett fordításom, haha, félbe aztán ugyan annál az élénél megint félbe- ezt jelenti). Plusz az sem mindegy, melyik hotelnek milyen kocsiba pakol az ember. Mert van amelyiknek csak széles ezürstbe lehet, van amelyiknek csak keskeny arany- de gumikerekübe, és van olyan is, amelyiknek keskeny, arany, de nem gumikerekübe kell. Szóval ilyen apró baromságok is közre játszanak... Aztán 18.00-kor lepattintom Dorent, és átsétálok a csomagolóba, ahol egy foliázó gépbe kell plédeket egyesével, vagy éppen kettesével becsomagolni pl. az American Airline-nak, vagy a DB-nek (Deutsche Bahn). Ez amolyan V.I.P. meló, itt sosem kell sietni, és mindenkinek jó kedve van, meg lehet beszélgetni, viccelödni. Nem olyan monoton gyárias, mint a másik gépnél napközben. èn csak úgy hívom, ide a csinos, intelligens csajok jönnek dolgozni HAHAHAHA. Èn nem tudom melyik vagyok, néha ez, néha az, néha mindkettö, néha egyik se. Mindenesetre jól el nevetgélünk a csajszikkal itt... Azt hiszem, végülis szeretek itt lenni, szeretek itt dolgozni, és egyátalán nem nehezebb és kínzóbb, mint annak idején az iskolába járás, plusz mint akkor, most is vannak hétvégéim, és ez nagyszerü! Szóval alapjában véve kutya bajom sincs az égegyadta világon ezzel a melóhellyel, remélem gyerekvállalásig már jól el vegetálgatok majd itten...

Gyerekvállásról jut eszembe, hallottam, és szeretném megragadni az alkalmat, hogy gratuláljak Szasza barátunknak, aki hamarosan maga is apuka lesz :) Gratu Szasza!!!! Hát ezért nem hallani mostanában felöled! :)

Most pedig fürdés, fekvés, Vanília égbolt...

Hétvége Levivel...

Ehm, az a gitár a dobozban a jézuskám, szóval nem szabadott még kibontani... De a koncert hangzása így is tökéletes volt :)

Aztán másnap Levi havat is lapátolt... meg angyalkázott... meg Brinkmann házat nézett... de ezeket a videókat valamiért nem tudom most ide felvarázsolni...

Repülnek a napok

Már megint akadozik a bejegyzés, nyilván a munka az oka :) Nagyjából úgy telnek a napjaim, hogy ha éppen nem kell Dont délelött állatorvoshoz cipelnem, vagy maminál lennem, akkor fél egyik teszek-veszek otthon, aztán elmegyek dolgozni, és kb fél tíz körül hagyjuk abba. Van 2x negyed óra szünetem, ami pont jól háromba szeli a munkanapot, szóval egészen kibírható. Drága Frau Gaebler pedig azokra a napokra, amikor már reggel 9-kor nála kezdek (délig, ugye, és onnan megyek egyenesen dolgozni fél egyre) bevállalta a Don babysitting-elését, hogy szegény kutyát ne kelljen már reggel fél 9-kor egyedül hagynom otthon, egészen este tízik, amikor hazaesek. ìgy ö napközben ki tudja párszor engedni a kertjébe, tud pisilni, kakilni a kis bolhazsák. Ja, ugyanis Donika összeszedett egy csomó bolhát valahol, úgyhogy hétvégen nagy kutyanyírást- bolhaölö samponolást eszközölt nála Zoli. A szerda meg a csütörtök általában a két olyan napom, amikor kicsit kicsit "lazíthatok", mert hétfön mindig van valami reggel (ezen a héten volt pl az állatorvos), kedd- péntek meg ugye 9-töl a maminál vagyunk, szóval ez a két nap arany, általában ilyenkor van esélyem munka után meglátogatni Nikit a cicókkal (pl ma este), és olyankor éjfélig eldumcsizunk, aztán mindenki pucol aludni :) Szóval érdekesen megváltozott a napirendem, viszont a legfontosabb: A HÉTVÉGÉIM SZABADOK!!! :)

Más: hétvégén megvettük a karácsonyfánkat, csodaszép normand fenyö, egy aprócska szépséghibával: négy darab csúcsa van. Még nem találtuk ki, hogy mi legyen: vegyünk még 3 csúcsdíszt, vagy fogjuk egybe, és eröltessük rá az egyet, esetleg nyessük le öket, majd 24-én faállításkor eldöntjük :) Már nincs sok idö addig!!! :))) Ja, a fa kb 180 cm lehet, 24€-ba került. Szerintünk ez olcsóbb mintha otthon vettük volna Mo-n (javítson ki valaki, ha rosszul hisszük, vagy nem is tudom, inkább ne...), de persze rögtön megbeszéltük: hát hol máshol a világon lehetne olcsóbb a fenyöfa, mint a Schwarzwaldban??? :) Sajnos mivel minden díszünk és a talp is otthon maradt, ezekböl idén újat kellett venni... Bosszantó, de ki a fene tudta szeptember végén, hogy mi nem jövünk haza karácsonyra? (Na persze a családot azért felkészítettük, mert bíztunk benne, hogy megkapom ismét a papírokat, de a díszeinket valamiért mégsem hoztuk ki... mindegy már..)

A karácsonyi beosztásom a következö:

dec. 24. 10h-14h (utána iszkiri haza, Zoli remélhetöleg már betolta addigra a kacsát a tepsibe, és talpba nyomta a fát- aztán én rittyentek egy mákos kalácsot, fát díszítünk, közben dzsingöl bellzt éneklünk, és amikor kész, eszünk, pihenünk, bontuk, tetszöleges sorrendben, stb...) Aztán ha minden igaz, eddig úgy néz ki, a Szenteste késö esti részét Nikiékkel töltjük. De ez még kialakulóban a munkarendjeink miatt..

dec. 25. 7h-12.30h

dec. 26. (szabad)- ezen a napon a délelöttös müszak megy 7h-12.30h-ig

Aztán hétfötöl minden a régi, szilveszterkor pedig 11h-15h-ig dolgozok, január 1 szabad, 2-án azt hiszem megint 7h-12.30-ig.

No, nagyjából ez, mivel 25-én is mennem kell, ráadásul már korán, így lehet Zolit útnak eresztem már aznap. Donika marad, ugyanis a visszaúton Zoli kisebb vendégsereget hoz magával a szervezett kis szilveszteri mulatságunkra: jön Zsuzsi, Jani (Zoli tesó, és sógor), Gepi és Norman. Dec 31-én megint lencsegulyás fözéssel akarunk indítani, szóval napközben megkezdödik a mulatozás, a kertben ugyanis van tüzrakó hely, a kisház elötti kistéren, majd ha lesz kedvem, fotózok róla, hogy könnyebb legyen elképzelni... Aztán nagyjából január 1 estig tervezzük :) Vagy nem tudom. Már várom nagyon. Mindenkit :) Most viszont mennem kell, majd még mesélek ;)

Klauék esküvöje szombaton...

Hama hama valamit

   Na csak gyorsan írok "hama-hama" valamit, mert az idö repül, a bejegyzések meg foghíjasodnak, ez megint a munkának a jele....  Nem akartam rögtön az elsö nap után véleményezni, mert annak idején a Parkhotel Pavillion is szuper volt, aztán milyen nyomorúságosan fejezödött be, de mindegy. Szal azért annyit egyelöre, hogy egészen jól elvagyok, uncsi, monoton, de nem vészes. Nem atom kemény, v. megeröltetö, vagy nem tudom milyen, és ami nagyon szimpatikus, hogy a fönökék is dolgoznak, az egész család! (Apa, anya, fiú és hugi.) Szóval ettöl a dologtól olyan érzése támad az embernek, hogy ez egyátalán nem gáz és nem megeröltetö amit itt csinál, és részemröl jól is fizet (na igen, ilyenkor a magyar fizetést veszem alapul- persze, hogy az itteni fizukhoz mérve ez a minimálbér körül mozog, de még így sem rossz...). Igazából egyelöre még magam sem tudom mennyit, de majd ha megjön az elsö fizum, ígérem bevésem ide söt beszkennelem a "Lohnabrechnungomat".... Na... Mert ugye aki olvasta a Kisherceget, az tudja, h a fölnöttek mind GOMBÀK és öket csak a számok érdeklik... meg ilyesmik...

Más. Szerdán rémálom napot éltünk meg a Donnal, ugyanis atom hószakadásban el kellett vigyem állatorvoshoz, ugyebár van a kis száján ez az "izé", ami egyre nagyobb, rondább és keményebb... Legutóbb kapott rá valami nagyon komoly gyógyszert, amit szigorúan végig kellett vele szedetni (ám mégsem antibiotikum volt), de jobb nem lett töle, hacsak nem rosszabb.... :S Szóval eldöntöttük, vissza kell vinni dokihoz, nézze meg újra! Hétfön nem jött össze az akció, mert akkor is annyira szakadt a hó, és majdnem sikerült is összecsusszanunk egy mikorbusszal a trutyis úton, szal kihagytam a dolgot... Szerdára megint atom hószakadás érkezett, de akkor már nem várhatott tovább a dolog, elvittem. Na dokibácsi azt mondta, itt bizony a felírt gyógyszer semmit nem segített, ezért most bealtatja a kutyát, és "gerne" kihasít egy darabkát a sebes ajakrészböl, hogy aztán azt elküldje laborba, hogy kiderítse, mi is az... Szóval míg kint szakadt a hó, és én magamban azon imádkoztam, csak jussak vissza a téligumikkal a domb tetejére, ahonnan lepöndörödtem a dokihoz Donnal, Dr. Schleinzer 4 órácska alatt véghez vitte elszánt ötletét. Volt borotválás, kanül beültetés, infúzió, meg altató injekció (kicsit nem ebben a sorrendben, mindegy már), metszés, vér, Judit leült, nem ájult el, varrás, altatásból ébredezés (visszakábítás), kutyapuszilgatás a gyengédebb ébredés kedvéért, kutya kocsiba kicipelése, bebugyolálása az anyós ülés elötti lábtérben... Aztán megindultam fölfele a havas hegyen, és máig csodával határosnak tartom, hogy sikerült feljutnunk, meg hazajutnunk, jelentem Donika azóta jól van, én pedig ezt a bejegyzést jól összecsaptam, de mindegy, nem izgat, mert hulla vagyok... Holnap Klauék esküvöjére megyünk, vasárnap pedig remélem pihenünk :) Mindenkinek szép álmokat (már aki alszik péntek este... én biztos... Zoli meg már egy órája... :)))