Suldigumm és egyéb nyalimságok

   Változok. Mostanában észre kell vegyem, hogy vannak dolgok, amiket valahogy kezdek másképpen megítélni. Ilyenek például a filmek. Korábban roppant kritikus voltam a vígjátékokat illetően, de valljuk be, nem is alaptalan manapság annak lenni, ugyanis egyre ratyibb vígjátékok kerülnek vászonra. Vagy lehet tényleg csak mi magunk nőljük ki a jó öreg "Bud Spencer-es" humort? Nem tudom, de "mióta felnőttem" valahogy gagyinak találom a hollywoodi poénokat. Erőltetett, lapos és hatásvadász.

Viszont újabb jelei az öregedésemnek, hogy egy ideje borzasztó jókat tudok egyeseken nevetni. Főleg a romantikus vígjátékokon (lehet itt a vég?! végleg hülyepicsa lettem???). Ma véletlenül beleszaladtam egyik "nagykedvencembe", a "Míg a Jackpot el nem választ"-ba. Megnéztem...

 Hát szerintem ez a film óriási. Vagy én vagyok teljesen idióta. Nem tudom, de már másodszorra néztem végig, és ugyan olyan jókat nevettem rajta, mint legelőször. Ashton Kutchert egyébként is nagyon bírom, Cameron Diaz ugyan soha nem volt a kedvencem, de ebben a filmben szerintem ő is szupernőt alakít, egyszerűen élvezem nézni és kész. Vagy például ott van az "Anyád lehetnék", szerintem az is csúcsszuper, és Michelle Pfeiffer olyan kedves nőcit alakít benne, ez is nagyon tetszik.

A kaja terén is sokat változtam, Zoli mellett megszerettem a nehezebb ételeket, imádom a csülökpörköltet, vagy csak úgy Pékné módra is "zsiráf" :) Egyre több halat vagyok hajlandó megenni, és odáig vagyok a káposztáért. Lehet innentől kezdődik az "asszonyosodás" ideje, szóval véknyabb már nem leszek?... :) Nem érdekes, amíg nem hízok meg csúnyán, addig élvezem csülkös káposztáékat ;)

A zene terén nem változtam, bár Zoli rengeteg új zenét hozott az életembe. Táncikálni még akkor is leginkább dizsibe szeretek (persze idejét sem tudom, mikor voltam utoljára...), de nagyon szívesen ellötyögök a reggae-re is, és ugrabugrálok a szokásos éves karácsonyi Quimby koncerten mint egy tinédzser :) Zolitól ismertem meg a (számomra) ma élő "reggae Istent", Tiken Jah Fakoly-t, a Zságer Balázs (Zagar) féle muzsikát, a még több Quimby-t, az Air-t, a Gorillaz-t, (most azokat sorolom, amik a Zoli által megismertekből nekem is kedvenceim lettek), a még több Sade-t (mert őt már ismertem és szerettem korábban is) és nem tudom, még sok nagyon jó zenét. Persze a sok nagyon jó, újonnan megismert zenékkel való találkozásban Gepinek is oroszlánrész jut az érdemből :) De az én zenei ízlésem továbbra is pofon egyszerű marad, ami dallamos, tehát dúdolható vagy énekelhető, az nálam már cool :) Mert hogy folyton kornyikálok. (Amikor egyedül vagyok.) (Leginkább.)

A ruhák terén is változóban vagyok, egyre több lányos ruhát hordok, na eddig sem voltam fiús, de egyre gyakrabban kerül rám szoknya, és ez nem feltétlenül rossz dolog.

Tegnap pedig (most jutott eszembe) nagyon édes dolog törtrént, este mikor hazaértünk a bejárati ajtónk előtt találtunk egy teniszlabdát, alatta egy cetlivel, rajta egy név: Fabienne Senger... Tudom ki ő, a kislány az alagsorunkból, korábban már írtam a szomszédokról, meg Fabienne-ről is. Nagyon aranyos. Na ma levittem neki egy cetlit, megköszöntem rajta a lasztit, és odadugtam mellé egy rúd Giotto-t, ez most az új kedvencem. Lecker lecker! :P Nem tudom, otthon vajon lehet  kapni?... De gondolom.

Egyébként így néz ki:

Kicsit kisebb mint maga a jól ismert Ferreo Rocher, szóval még gusztább:) És szerintem még és sokkal sokkal fincsibb!!!

Ja, jelentem a Löwensenf még nem került postára, ha nem gond meghagytam jövőhétre, amikor végre átköltöződünk az új fecóba, városkába (inkább falu, mindegy).

Long time, no read...

   Te jóóó ég!!! Tíz napja nem írtam bejegyzést... Hát igen, a munka rabja lettem :) A képekről már nem is beszélve, látszik, hogy nincs többé időm a lekicsinyítésükre, alakítgatásukra, pláne a gépem lassúsága miatt, de úgy egyébként sem. Mert ha éppen nem dolgozunk, akkor költözünk, ide s tova egy hete folyamatosan. Dobozolunk, lehordjuk, átvisszük, kirakjuk, aztán másnap megint ha dolgozni megyünk, munka után beugrunk egy kisebb körrel.

Hát nagyon sok dolog történt, mióta nem írtam. Lássuk csak:

• 
  
  megkaptam a betegbiztosítási kártyámat... igazi plasztik, nem olyan kis laminált gagyi (jobb esetben, ha éppen nem magának laminálja le az ember, bár én asszem magamnak csináltam, nem emlékszem), mint amilyet  a TB osztogat otthon. Plusz, mikrocsippes! :) Plusz plusz plusz!!! A hátoldalán az EU-s formulának megfelelően kék, a megfelelő EU-s adatokkal, szóval 2 in 1 kártya. Szuper!

így néz ki:

 és a hátoldala így...

• 
  
  megkapam a bankkártyámat is, a Volksbanknál nyitottam, mert 1. Zolim is ott van, 2. a melóhelyem is... Pár nap késéssel, ma jött meg a PIN kód is hozzá, plusz hamarosan küldik a netbankos cumókat, a felhasználói nevem már szintén megérkezett. Csúcs.
• 
  
  voltunk bútort vásárolni az új fecóba, vettünk sarokülőt, nappalifalat, étkező szettet (asztal két paddal, mert most a padolás divatossá vált, mi meg szeretnénk kis "kocsmahangulatot" az étkezőbe az esetleges bulik idejére) plusz ordenáré nagy ruhásszekrényt (két szélén kétajtós mindenkinek, közepén tükrös kétajtós) meg szőnyeget a nappaliba, meg az étkezőbe is. Ja, meg két éjjeliszekrényt is vettünk, így többé nem nekem kell letenni Zoli szemüvegét ha este belaudt a filmre, plusz nem nekem kell kinyomni az ébresztőjét, amikor 3x szundiztatja magát, halleluja!)
• 
  
  felmondam a melót a Klausmannál, és ennek örömére rámszólt, hogy tegezzem nyugodtan... Csupán 32 éves, haha, egész idáig elhallgatta a kis büdös, hogy magázom! Na mindegy, voltunk megint Anicával fagyizni, és Klausmann épp arra járt, leült hozzánk egy kávéra, szóval két "echte" némettel kávézgattam a minap, vagány, mi?! B-)))
• 
  
  munka terén minden változatlan, talán annyit kivéve, hogy megszűnt a "kezdeti varázs", már én is bele-bele tudok csúszni a detelevanafa%!*omamunkával érzésbe, de ilyenkor mindig arra gondolok, ha most hirtelen nem lenne, az de rossz is lenne! Azt sem tudom, hol keresnék másikat!!! Plusz egy hír a románoktól (Gabi, Klau, Csabi): Klaunak visszautasították a munkavállalási engedély kérelmét a mosodába, ahol Gabi is dolgozik, szóval nem dolgozhat. Sőt, tájékoztatták, ha feketemunkát végez, a büntetés egészen 5000 Euróig rúghat! Az milyen már?! Na most én is fosok kicsit, mert ugye az enyém is még csak folyamatban van.
• 
  
  ma megérkezett (a bankkártya PIN kódjával együtt) a Sozialversicherungsausweis-om is, ez olyan nyugdíj meg szülés utáni ellátás, stb dolgokat markol fel (szerintem)

így néz ki hátulról (vagy előlról, a picsusz tudja):

a másik oldala meg így, csak az én fotóm lesz rajta (gondolom, egyelőre az az oldal üres)...

Azt hiszem be kell mutassam a Krankenkasse-mnak, meg a főnijeimnek, vagy valami ilyesmit írnak mellette a levélben, majd tüzetesebben átnézem valamelyik nap. Mondjuk holnap.

Hát ezek az események zajlottak itt mostanság, Zolim a héten Baustelle-n van, ami azt jelenti, hogy a költözés e hétre eső része csakis az enyém, de tökjól haladok. Elvagyok Doncikával, voltunk ma a maminál, marasztalt ebédre is, jókat dumcsizunk mindig. Most viszont más nem jut eszembe amit közölni szeretnék, úgyhogy tiplizek, megetetem a kutyust. Ez a fiú meg a fotón remélem nem fog feljelenteni a személyi jogait illetően, amiért ideközöltem azt a kis hibbant fejét :)

3 szabadnap

   Végre végre végre!!! Végre nem csak egyetlen szabadnapom van, hanem 3 egymás után!!! Te jó ég! Már 8 napja nem írtam bejegyzést. Na igen, visszajött Zoli meg Don, és velük együtt még több tenni való, de legalábbis még kevesbb szabadidő, amit csakis saját magamra "költhetek". Egyébként "lekopogom" minden rendben, a héten kidolgoztuk a belünket (mármint Zoli is meg én is, meg még biztosan sokan mások is), szombatra pedig (nekem persze két munka között...) még egy névnapozásra is sort kerítettünk. Készült videó, bár szerintem a szereplők nem járulnának hozzá a közzétételhez. Mondjuk úgy, hogy igazi magyar, éneklős mulatozást tartottunk Zsolti tiszteletére egy német kiskocsmában. Mindenki hozta a formáját. Azért fotókat szeretnék közölni, bár abból nem sok készült. (3 szinte tökegyforma csoportfotó, Zolim nélkül, mert ő élesítette az apparátot...)

**********

**********

Viszont mi halál jól éreztük magunkat, születtek kedves és új kifejezések, mint pl. "Zolika, amit te teszel, az nekem nem bántalom." (Kruppa Gabi) vagy mint pl. "fitness nikotin saláta", stb. és körülbelül százszor elénekeltük Zsoltinak a Happy Birthday dallamára a nevét. (Csak Zsoltival :) néha "Happy Minday"-jel, ami a Happy Nameday-t jelenti Kruppa változatban :) Szóval Zsolti, Hepi Mindééj tú jú mégegyszer!!! B-)) Hatalmas buli volt, régen nevettünk már ennyit. A költözéses pakolás lassan, de halad, én tegnap is dolgoztam, így csak Zolinak volt egy kis ideje szatyrozni (dobozaink ugyanis már nincsnenek, csak a TV-nek, a többit kiszórtuk a papírosba). A munkahelyen is alakulnak a dolgok, már abból a szempontból, hogy tegnap szóltam Sandra-nak, hogy ne kapkodjunk, mert "Kater-em van" (Kater= kandúr, Kater haben= másnapos), és úgy is tettünk, nem kapkodtunk, és sokkal jobban elvoltunk. Most meg kaptam 3 szabadnapot egymás után, nem mondom, jókor jött ;) Megpróbálom utolérni Anicát, jó lenne összefutni, hogy elmesélje, milyen az új melóhely, meg én is mesélnék neki a régiről :)

Egy Löwensenf rendel Pomázra, nem felejtettem el, remélem ebben a 3 napban postára is kerül. Katkának már tegnap este írtam, még Buzz mailjére kell válaszoljak, igyekszem Buzika, amint tudok, írok, most nem, mert persze mindjárt megyek a mamihoz melózni. De talán délután.

Sajnos a világ dolgaival nem sok időm maradt foglalkozni, de (a németektől!) tudom, hogy a Fidesz nyerte meg a választásokat, és hogy vulkán tört ki Ausztráliában, aminek a füstje/ porfelhője beborította egész Európát, és ezért nem szálltak fel a repülők egy ideig. Azt is tudom, hogy keleten földrengés volt, és csak csodálkozom, vajon meddig húzza még a Földünk, mert egyre gyakrabban háborog. Vagy meddig húzzuk mi- mint maga az emberiség?... Nem tudom, mit hagyunk örökségül a gyermekeinknek, de egyre jobban félek a gondolattól, hogy ha Zolival nekünk is lesznek gyerekeink, milyen katasztrófa vagy háború ér utol minket, őket?...

Na de visszaknyarodva Németország ezen pici zugába, felénk az idő szépnek mondható, a fiúk május 1-től horgászhatnak végre a Schlüchtsee-n, én pedig továbbra is türelmesen várom a papírjaimat a munkaügyi hivataltól. A nyári programunk kicsit meváltozott, eredetileg szerettünk volna egy két hetes olasz körutat, végig a tengerpart mellett, autóval, nomádkodva. Sajnos ez az én munkám miatt nem fog összejönni, így Zoli elmegy Belgiumba egy hétre horgászni, én pedig a szezon végeztével szeretnék eljutni valami kommersz, nagyon meleg helyre csak úgy döglődni, meg tengerben/óceánban fürdeni, meg napozni.. majd valamikor októberben. Ugyanis előbb nem igazán kapok szabadságot. Eddig két ötlet van kilátásban, Málta és Bali. Mindkét helyre szeretnék eljutni, még ebben az életben :) Zolit Málta nem érdekli különösebben, szóval szerintem marad Bali, és egyéb bármilyen, ősszel is napsütötte, forró hely B-) Majd kialakul. Most viszont lépek. Szép napot mindenkinek!

Jönnek

   Úton vannak már a gazemberek, ma délután 2-kor jött az sms: "Elindultunk." Közben én ledolgoztam a kis adagom, Sandra a kollegina ma különösen "útban volt", őszintén szólva olyan kis hektikus és logikátlan (számomra legalábbis) a munkamorálja, hogy legszívesebben  elküldöm mindig cigiszünetre, vagy én húzok el fél órával előbb ebédelni, csak ne kelljen vele dolgoznom.

1. Igaz, hogy részmunkaidős, én meg már 2 hete ott vagyok, plusz a hét nagy részében egyedül (de legalábbis nélküle)- tehát ÖNÁLLÓAN dolgozom, még ma is azt hitte, ő a főnököm...

2. Folyton "versenyezni" akar, hogy ki csinál több mindent, meg szebben, pedig

       a, mindig ÉN fogok többet csinálni, hiszen én napi 10 órát vagyok bent

       b, Regina, az öregmotoros megmondta, én sokkal ügyesbb vagyok, és kész :)

Engem persze ez hidegen hagy, mindig is utáltam, ha másokhoz hasonlítgattak, sosem voltam kompetitív, maximum olyan dolgokban, amikben tudtam, hogy csakis én lehetek a jobb (szal nagy nyilvánosság előtt pl utálok kő-papír-ollózni valakivel, csak azért írom, mert egyszer volt már rá példa, természetesen veszítettem :S)

3. Aztán hülyének néz, pedig csak magyar vagyok. Ő 4 órát melózik, ami azt jelenti, neki nem jár sem kaja, sem cigiszünet. Na már most ő legalább 3x de volt már 5-re is példa- lent bagózik az "Aufenthaltsraum"-ban (várakozó terem, ezt most nekem is ki kellett keresni, de nálunk így hívják a személyzetis szobát, hülye egy szó, na mindegy,) és persze azt hiszi, nekem ez nem tűnik fel. Mikor EGYÜTT dolgozunk... Bitte! (Please...) A mai sztorija (szerintem egyébként oltári)... Úgy kell elképzelni a hotelt, hogy van egy szárnya, ott 3 emelet van... Szobák az alagsorban: 102-105-ig, az elsőn 112-119-ig, a másodikon (ezt hívom én harmadiknak, mindegy) 122-128. Na már most van egy másik szárny is, ölég messze, ugyanis ahhoz, hogy eljussunk oda, át kell menni vagy az alagsorban az egész Wellnessz-falun, vagy a földszinten a recepción, a báron, és az éttermen. Ott szintén 3 emelet. Az első emeleten 301-303, a másodikon 304-306, legfelül a csúcson pedig a 307-es és 308-as szoba. Na már most, mi ma a 119-est csináltuk éppen, ez a (nevezzük így) "A szárny" első emeleti folyosójának a legvégén van. Tehát nem hogy a 300-as szobáktól messze, de mindentől messze, kvázi :) Ez a süldő meg hova megy, hogy kipótolja a hiányzó fűrdőköntösöket? Na hova??? A 308-ba! Há' kérdem én: alattunk egy emelet, felettünk egy emelet, ha egyik szobában sem talál, hogy kicsempéssze (nincs ugyanis elég köntös a hotelban, már megrendelték ugyan- mert hímzett, meg minden- de addig az 'Anreise'-s -aki figyelt, tudja- szobákba másik, éppen nem használatban lévő szobákból szoktuk kicsenni a köntösöket), akko pont a másik szárny legfölsőjébe kell menni  érte?! És azt hiszi, hogy beveszem... Pedig tudom, hogy most sok szobába volt köntös, pár napja pont én töltöttem fel. Na mindegy. Aztán én vagyok a "blőd" B-).
Persze csak jót mosolygok rajta, ma például annyira meg akarta mutatni, hogy ő mindenáron eleget tesz a főnökasszony kérésének és lepucolja azt az egyetlen tetőtéri elérhetetlen ablakot, amit a főninéni kért, hogy pucoljuk le- és amit csak Ziko (csiko)-val a karbantartós fiúval (cirka 50 éves a "srác" :)) lehet elérni, hogy ez a süldő kimászott a tetőre. Mondtam neki, akkor én mentem, én ebben nem asszisztálok neki... Essen le vagy mit tudom én, nem leszek ott, hogy elmeséljem a főnöknek, miért pottyant le! Na, amikor elköszöntem tőle, bemászott, kérdezte én mit tennék: megvárnám Ziko-t, természetesen, majd hétfőn jön, és ha lesz ideje, stb. Úgyis függöny van rajta, nem látszik, ha éppen nem tökéletesen tiszta. mindegy, anya hív! telefon....
Na, szóval ez a "szobalistát lobogtatva rohangálok, állandóan nálam a szobakulcs (egy-ami mindent nyit! :)) és ezt mindenki számára jólláthatóan hordom magamnál, és minden másodpercben mondanom kell valami okosat Jú-dít-nak" ez nekem nem jön be. Jobb ha nem dolgozik, szerintem neki is, nem csak nekem. Ha pedig a nevemet hallom a szájából, egyenesen kiráz a hideg! JÚ-DÍT! És tudom, valami apró kis buziság miatt szólongat, amit már tudok, vagy ami úgysem érdekel, mert nem csak számomra, de úgy egyátalán nem is érdekes, vagy éppen csak magában beszél, de halljam... Na ettől behalok. A nevemet, azt nem szeretem tőle hallani. Mert tényleg másodpercenként hallom. És mindig az a vége, hogy odafigyelek (pedig tudom, hogy nem kéne!) és aztán otthagyom, mert csak feltart valami buzisággal. És le kell miatta állítanom a porszívót, vagy ki kell jöjjek a fűrdőből a hálóba, hogy lássam is (mert ha "csak" hallom, az neki nem elég...) amit mond, stb, szóval hátráltat a faszságaival. Na, ki kellett, hogy mondjam :)
Voltam ma Walkenmühlében is, a mondhatni ex-munkahelyemen, olyan édi volt Frau Schamberger, megölelgetett, meg kikérdezte, hogy milyen az új hely, stb. Igazából Lilla miatt mentem, ugyanis már tegnap hívott a Frau, érdeklődött, mikor ér vissza 'die Lilla' (dí Lílá- nagyon viccesen tudják mondani a magyar neveket, kedvesen viccesen értem- ő legalábbis, Sandra nem). Mondtam hát ma. Csak akkor még nem tudtam, hogy újra kell ma centíroztatni a gumikat... És mivel a telóm lemerült, munkából hazafelé jövet gondoltam leugrok, szólok neki. Így korrekt. Tudom az infot, szóval elmondom neki :) De egy igazi drágaság volt, örülök, hogy náluk dolgoztam.
Ma nálunk kétszer is havazott, de összességében sütött a nap, csak hideg volt, pár fok. Na, időjárás jelentés is megvolt, asszem postolhatom a bejegyzést :) Holnap- ha Isten is úgy akarja- már nem lesz egyedülös címe a postomnak... B-)

Nem jönnek

   Egyre lustább vagyok mindennap leírni, hogy mit dolgoztam aznap, ezért el is maradt a tegnapi bejegyzés. Viszont ami említésre méltó: tegnap elindultak Zoliék, de vissza kellett fordulniuk, a Citroen-ben nem jól centírozták ki a kocsin a nyári gumikat (vagy ahogy én hívom: tavaszigumi, mert mindig tavasszal rakatjuk fel :), ugh!!! Szóval ma megpróbálnak Fütyi ismerősénél centírozni, aztán lehet még ma elindulnak. Ha nem, akkor marad hétfőn- vagyis holnap- a Citroen szalon, remélhetőleg ezúttal rendes munkát végeznek. Az egyetlen jó oldala a dolognak, hogy így tegnap megmenekültem a rostélyos főzéstől, és helyette megnéztem a film+on a Klónok támadását, vagyis az első egy órát belőle, mert aztán elaludtam... Anakin Skywalker forevör B-) Vérbeli Star Wars rajongó vagyok. Bár a komplett sztori mindmáig ködös előttem. Sosem tudom rendesen végigkövetni a szálakat. Túl sok benne a politika :))) hahaha Mindjárt lépek dolgozni.

Ja, papírok terén alakul a Krankenkasse is, tegnap alá kellett írjam faxon. Persze kiderült, nem egy, hanem másfél évet kell dolgozzak a véglegesített hóbelebancig. Mindegy már.

7. nap tökegyedül

   Ma mami előtt gyors elficcentem szoliba, meg bedobtam az ágyneműt egy körre, szeretném Zolit friss ágyikóval hazavárni. 9-kor maminál voltam, beszélgettünk, dolgoztam kicsit, majd Frau Gaebler "meghívott" magukhoz ebédre. Párolt zöldséget ettünk főtt-sült burgonyával, desszertre Vienetta fagyit kaptam :) Délutánom egyenlőre kicsit hektikus, nyitottam bankszámlát, ahogy korábban említettem, 10 nap míg megérkezik a bankkártya, a netbankos cuccok már jövőhéten itt lesznek. Ez készen van. Pipa. Aztán bevásároltam, két helyen is, postán voltam, jött valami hivatalos levél, de nem tudom, hogy a beteg- avagyé a szociális biztosítás küldte e, csak az volt a lényeg, a válaszborítékba helyezzek bele valami papírt, ami bizonyítja, hogy itt élek (meg egy másik papírt is kértek, ami meg azt bizonyítja, hogy otthon nem, de ilyen papírom nincs... Alapos majmok ezek a németek! majd meglátjuk mit kezdenek az egy papírral...) Most meg mosogatok, vagyis a gép helyettem, kegyetlenül fáradt vagyok, szóval mindjárt megvacsizom, és azt hiszem el is dőlök. Holnap ugyanis ezer a dolog, munka után főzni fogok, meg ilyenek... B-)))

6. nap t.e.

   t.e. vagyis tökegyedül :) Gyors leszek és unalmas: tegnap nem jegyeztem be, mert éjfél után értem haza (de azért visszadátumoztam a bejegyzést, szóval helyes napra fog bekerülni), Danielával és a barátnőjével, Tinával voltunk Tiengenben biliárdozni egyet. Jófejek voltak, és én is :) Tanultam tőlük egy új kifejezést: Du bist dran= te következel (játék közben). (Ha meg én következem, akkor értelemszerűen Ich bin dran. Mindegy.) Hazafelé láttam az út szélén egy vaddisznó csordát éjjel az erdő közepén, kb 1 méterre száguldottam el mellettük. Sajna csak későn eszméltem fel, mert először is sokkot kaptam, mikor hirtelen mellém kerültek (vagy inkább én melléjük). Azért gyorsan visszafordultam, hátha látom még őket, de már hűlt helyük volt csak :S Schade...

Ez már a második "vaddisznó-kalandom" :) Ja, a tegnapi munka sem volt semmi (most ide-oda ugrálok az idővel, mert még sok a dolgom és szétszórt vagyok). Reggel 6-kor leparkoltam, és vártam a kolléganőt, Sylviát, hogy jöjjön a főbejárat kulcsával. Nem jött. Nincs vednég, nincs kinek reggelit csináljon, hát kapott egy szabadnapot... Schön! Anica meg csak 7.30-ra jött, szóval másfél órát kint ültem a kocsiban. Mert elmenni ugye nem akartam, mi van ha közben arra jár a főni, és látja, hogy "meg sem próbáltam"? Telószámok közül csak Anicáé volt meg, küldtem neki egy smst, majd visszacsörgött, mondta siet, hoz reggelit is. 7.30-kor már a hotel éttermében hercig módon reggeliztünk, majd cigiszünet a bárban. Menők voltunk nagyon :) Anica és én, csak mi ketten az egész hotelben... Aztán munka, nem sok, kicsit dumcsiztam Nikivel meg Ágoval is, meg igazából mindenkivel, aztán ennyi. Az esti programot meg már ismertettem...

5. nap tökegyedül

   Lassan meg kéne változtassam a "magányos bejegyzéseim" címét, mert egyre szánalmasabbnak tűnik... "Ixedik nap (még mindig) tökegyedül" :) Mindegy, amíg nincs jobb ötletem, addig marad a számolósdis tökegyedülös. Ma nagyon meglepett 5-kor a vekker, hisz' csak 5 perce hunytam le a szemem!!! 'Scheise'- gondoltam magamban, aztán megkezdtem a napot. Igazából a kelés a leggázabb pillanata a napomnak, mindegy, hogy egyedül vagyok, vagy hogy dolgoznom kell, kelni szar, de a szaros kelős felhők pár perc alatt eloszlanak fölülem, és utána már igazából csak élvezem a hajnal csendjét. Még a madaraknál is korábban kelek :) Az utcákon már vagy felkapcsolták a lámpákat, vagy még nem, de ha nincs felhő, a Hold bevilágítja a várost, és jó érzés kinézni: még alszik Bonndorf :) Ez az egyetlen jó az egyedüllétemben, ezek ilyenkor meghitt pillanatok. Ha itt lenne Zoli meg Don, akkor Don már megmorogna, ha vissza akarnék menni valamiért (pl egy bugyi) a hálóba, sietnem kéne szendvicskenyeret sütni Zolinak (jegyzem nem kötelsség, d bevált), stb, olyankor ez nem jön így le, hogy mennyire szép és nyugodt ez az egész hajnal-dolog. Legalább ezt most "kiélvezhetem", csak az a búbánatos ébredés ne előzné meg a meghitt mómentjeimet! mindegy

Ma egyébként jó kis napom volt, 3 'Abreise Zimmer' (aki tegnap figyelt, az ma tudja, mit is jelent ez...), meg fakultatív ablakpucolás, nem kapkodtam el. Főniék nyaralnak péntekig, vendég egy szál sincs a hotelben, Anica volt ma reggeltől a recepciós (kb 15 pecenként jártunk délelőtt fél órás cigiszünetre, haha) meg a magyar srác, Ágo(ston) volt a konyhán, volt időnk ma sokat dumálni. A főniről kiderült, hogy egy hóhányó, lehúzós, álszent, bájvigyor. Mire is számítottam?! B-)) Mindegy, Anica ma csomó mindent mesélt róluk (kicsit túl sokat is), szóval téma inkább lezárva, mert egy évet feltétlenül le szeretnék dolgozni itt... Aztán ma betévedt még egy magyar fickó a hotelbe, azelőtt sosem láttam, a nevét el is felejtettem. De már hallottam róla, a híre megelőzte :) Mi akkor még nem voltunk itt, ők meg összejöttek a mi csapatunkkal, és a nagy magyar iszogatás átcsapott nagy magyar virtus szerinti bunyóba. Pfff! Na ma gazdagabb lettem (az ő szemszögükből látva) a sztorival, nem mintha bármi közöm lenne hozzá, hisz akkor még nem voltam itt, de mivel sosem értettem, mi a fenének kell a magyaroknak kint összeveszni, én magam kértem meg, hogy mesélje el, mert ez a történet sosem volt igazán tiszta előttem. (Szerintem az érintettek előtt sem, mindenki ittas volt az eseményen...) Aztán ma jött a főni, hogy mutassak neki valamit amivel igazolni tudom, hogy én Ungarisch vagyok. Igaz már a SZIG-met lefénymásolta, most odatoltam az orra alá mégegyszer, és mondtam: nem várom el egy német hivatalnoktól, hogy értse azt a 'kibeszájba' magyart, de aki külföldiek regisztrálásával foglalkozik, legalább ANGOLUL értsen, könyörgöm! (Mármint itt nem a főnire, hanem a hivatalra gondoltam, ahova el kell küldje a papírjaimat.) Ugyanis a személyin angolul ez áll a MAGYAR KÖZTÁRSASÁG kapitális betűi alatt: Republic of Hungary (oké-oké: kisebb betűvel ugyan, de mégis!). Na bitte!!! Egyébiránt holnap sem lesz egy szál vendégünk sem, de azért én holnap reggel megint felmosom az éttermet, mégha a kutya sem evett ma benne, hahaha... Fizetnek érte.

Ma beszéltem telefonon: Zolival, "anyóssal" (utálom ezt a szót, de nincs rá másik, pedig olyan idióta pejoratív hangzása van, mégha az embernek nincs gondja a párja anyukájával, akkor is az anyósa, ilyet?!), sóginőmmel (Zoli-nővérke), mamámmal, tesómmal csak akartam, de később még fogok :P és anyával is. Nem, nem unatkozok itthon egyedül B-)))))

Oh, munka miatt keresnem kellett egy baró kézkrémet, és jelentem, a Zolim által nagyon kedvelt Neutrogénát lepipálta nálam egy Nivea újítás, SOS a neve. Ha bárkinek kézbőrkiszáradásos gondja van, ajánlom ;)

Ja, és köszönöm Bánhidi Attila isitársamnak a kommenteket, VÉGRE KOMMENTEL VALAKI! Bocsánat, Álmost majdnem elfelejtettem, pedig nem! Az első két komment-köszi-díj az övé :) Nem mintha nektek írnék, magamnak írom a blogot, meg a kölkeimnek, meg a családomnak, meg a barátaim/inknak (tehát nektek is B-))) mint a bemutatkozásban az szerepel, de mégis, így nem érzem magam egyedül a saját blogomon :) Buzz, te kis antitalentum, kérdezd majd meg a fiúkat, hogyan kommentelnek, mert tudom, hogy te is szerettél volna (hiányoznak is a kis velős buzi beszólásaid), csak amilyen kis süldő vagy, nem tudsz :P

Az idő itt jelentem hétfő délután óta csodaszép, és ez azt jelenti, amíg itt jó, addig otthon is az kell legyen, ugyanis a Dunán küldöm az időjárásunkat, egy nap csúszással be szokott jönni... Szóval fel a fejjel! Holnap tűzni fog otthon a nap! ;)

Ma munka után (és evés után, meg a sok telefon után) megpróbáltam olyan "tűzről pattant menyecske" lenni, és gondoltam a 10 órás munka után még simán bele kell férjen itthon is egy kis pakolás, tisztogatás, mert csehül áll a fecó.. Végülis ha egyszer muterka akarok lenni, akkor úgyis mindennek bele kell maj férnie (a munkán kívűl, később persze az is). Egész jól állok, ha ezt megírtam még porszikázok, aztán majdnem fertig(fertig= szótárba' utána lehet nézni, akinek nem..). De hagyok kicsit holnapra is. Ja, bár holnapra progim van, Danielával, akiről már korábban is írtam (a leszbi) talizok, munka után este megiszunk "egy sört". Ő legalábbis, én nem sörözök. Ma azért nem ért rá, mert focizik :) Ő tökjófej, vele is el lehet bámiről dumcsizni, és őt meg is értem amikor beszél.. (Nem úgy mint sok másikat, akit nem, mert buzi dialektussal nyomja.) Hétvégén pedig főzök a nagyutazóknak, zöldséges rostélyost tervezek, az tök fini. Kicsit pikáns (só, bors, mustár, citrom, cukor kerül a szaftba), hús is van benne, zöldség is, krokettel, fűszeres főtt-sült burgonyával, nyamm!!! Más hírem nincs, mert egyébként semmi sem történik velem..

4. nap tökegydül

   Na, most gyors leszek, mert sietek pihenni. A lényeg, ma egészen kipihenten és frissen keltem már 7.33-kor, gondoltam is, nem lenne rossz megragadni a lehetőséget, és elmenni szolizni egyet, meg benézni a bankba egy időpontért, hogy végre nyissak egy tetves számlát, amire utalhatja majd a főni a fizetésemet, meg beugrani a Lidl-be, mert Lilla harcifeladattal bízott meg- ezúton jelentem, a négy székhuzat (vagy mi a rendes magyar neve) megvásárolva, ja meg vettem és így vittem is maminak egy speckó fűszeres mélyhűtött krumplit, meg 'Buttergemüse'-t (mélyfagyasztott zöldségkeverék fűszervajjal), meg elmentem 'Apotheke'-be Aspirin C+-t venni, mert reggelre beszart a bal mandulám. Fáj ha nyelek, de láz, rossz közérzet meg émelygés egyelőre nincs, remélem nem is lesz. Szóval mindezek után 9 előtt 5 perccel beestem mamihoz, a szokásos keddi randevúra, és nagyon megörült a mélyhűtött cuccoknak. Gyorsan meg is hívott ebédre, de majd legközelebb, ma nem értem rá (!) :)) hehe Szóval dumáltunk, kapucsínóztunk (a szokásos) aztán kicsit megengedtük magunknak, hogy dolgozzunk, majd munka végeztével leültünk Húsvéti tojást enni, meg sütizni. Na most ezt a tojást leírom ide, mert szerintem baró.

Szóval a németek, a kis firnyákosak (nem mind) azt csinálja a sok-sok főtt-festett húsvéti tojglival, hogy szépen megpucolja, majd KERESZTBE!!! (nem hosszába, úgy csak Zolim csinálja, de nem működik a trükk...) félbe vágja, és a két sárgát szépen, óvatosan, hogy egészbe maradjon: kipöccinti. Aztán sózza a fehérje medrét, meg a sárgát is, aztán borsozza is, aztán egy-két csepp olajat pöttyint a mederbe, aztán ecetet is (egy-két cseppet) végül egy pici mustárt (szintén a kis mederbe), majd visszailleszti bele a sárgát és slupp, benyeli. És véleményem szerint ez oltári finom, de legalábbis sokkal izgisebb, mint a sima sózós trükk, arról nem is beszélve, hogy micsoda szertartás jellege van az egésznek! Tessék tessék, otthon is bátran ki lehet próbálni :) Én már a maminál kétszer is degeszre ettem belőle magam. Na, aztán ettem (immáron 3. alkalommal, és talán eddig ez volt a legjobb) igazi, eredeti és tényleg a Feketeerdőből származó 'feketeerdőtortát', meg egy kis Käsekuchen-t, az nagyjából olyasmi, mint a 'Cheesecake', aminek fogalmam sincs, mi a magyar megnevezése, de nálam viszi a prímet. Szóval mamiról mára ennyit, tényleg jól megvagyunk, köszönjük! Aztán amiért nem maradhattam ebédre ma: randim volt Anicával, a pénteki fagyizós csajszival egy kávézóban, és azt a pénteki fagyit megettük még ma! Tök jót dumcsiztunk, meg minden, olyan kis nyitott, imádom az ilyen kedves embereket. Akikkel mindenről el lehet dumcsizni. Hát ő ilyen. És szarik rá, hogy magyar vagyok, vagy hogy nem beszélem tökéletesen a nyelvét. 22 éves, és szeptember 3-n férjhez megy :) Szóval vele lógtam kb 16.30-ig. Aztán ő elment dolgozni, én meg vásárolgatni. Akkor jött a telefon Gabitól: ugorjak fel, mert helyzet van, na náluk meg Klauval dumálgattam el hosszasan, ő is tökjófej egyébként. Röhej, ő román, picit tud magyarul, de mostanában már csak németül beszélünk, úgy értjük meg egymást a legjobban. Zolival is beszéltem, otthon minden okés, én meg mondtam, itt is, vettem éjszakai fényeket a 'fecóba', úgyhogy mostmár remélhetőleg nem fogok este félni, bár őszintén szólva tegnap a 3. munkanap után már nem nagyon foglalkoztam gonosz szellemekkel meg démonokkal, meg a valós és létező, ki-tudja-hol-bujkáló? gigapókjainkkal... Egyszerűen csak elájultam. Azt hiszem jót tesz velem ez a munka, továbbra is csak úgy tudom jellemezni: embernek érzem magam tőle. Fontosabbak lettek a szabad perceim, jobban megválogatom, mivel töltöm el őket, és így folyton úgy érzem, mozgásban vagyok, és csupa fontos dolgot teszek :) Igen, még akkor is, amikor éppen Anicával fagyizok egy kávézó teraszán a verőfényes napsütésben. Mert ma az volt. Üvöltő tavasz. (Jegyzem, tegnap reggel még szakadt a hó, délutánra meg már kitavaszodott..) Jó pihenést.

BUZZIKA BOLDOG SZÜLINAPOT! B-)))

   Ma van az egyik legkedvesebb barátnőm szülinapja, mint azt az előbbi bejegyzés végén észre vettem :) Szóval Isten éltesse őtet, azt a drágát, nagyon sokáig!!!

3. nap tökegyedül

   Tegnap este már elég fáradt voltam ahhoz, hogy ne frusztráljon az egyedül-elalvás, szóval ma reggelre (talán) kipihentem magam, és a biztonság kedvéért egy RedBullt is vittem magammal a munkahelyre. Megint sok volt a dolog, ma 7 "kiköltözős" (vagyis itteni nevén 'Abreise') szobám volt, ebből egy kiemelt fontosságú, mert mindjárt beköltözős ('Anreise') is volt, szóval azt azonnal meg kellett (volna, ha odafigyelek) csinálni, miest kiköltöztek belőle a vendégek. Egy a lényeg, az ilyen szobákban komplett rendrakás a műsor, és a duplaágyak teljes áthúzása. Keserves feladat, mindmáig nem szerettem, de ma elkezdtem azzal szórakoztatni magam, hogy "versenyeztem az idővel", és kérem szépen az eredmény: egy kétmatracos-kétszemélyes ágyat cirka 8 perc alatt levetkőztetek és újra húzok B-) Igen-igen, ezek IS (többek között) a rejtett tartalékaim és tehetségeim közé tartoznak (és van még ott, ahonnan ez jött! hahaha) Persze így sem lettem mindegyikkel készen nap végére, egy szobát meg kellett hagyjak Sandra-nak holnapra. Mindegy. A szobákban 27 euró borravalót ('Trinkgeld') gyűjtöttem össze, ha átszámoljuk Forintra, nem is olyan rossz... ;) Persze ez is mindegy. Számomra most a legfontosabbak a papírok, és hogy egy teljes évet ledolgozzak, ha lehet ezen az egyetlen helyen. De mindenesetre azért jól esett... Persze a délutáni Pause-ra ma sem maradt időm, sőt, 16.15-kor "adtam fel", vagyis negyed órával a munkaidőm lejárta után. Így persze késtem a mamiéktól is 15 perccel, de 16.45-re odaértem, és ünneplőben nagy mosollyal meg Herr Gaeblerrel várt... Ja, és a szokásos kapucsínóval, meg egy tálca sütivel. Mivel úgyis leugrálom, nincs bűntudatom ;) Majdnem este 8-ig dumcsiztunk, akkor jöttem el, és egyenesen Gabihoz mentem, ha már úgyis úton vagyok... Szóval ott is eltöltöttem pár órát, most meg hazaértem, és érzem, mindjárt beszippant az ágy :) Az előbb beszéltem kicsit Zolival, én marharépa reggel itthon felejtettem a telefonomat, ő meg szegény már aggódott. Közben jött egy esemes az egyik (kedvenc) új kolleganőmtől is, Anicától, hogy holnap kávézunk-é valahol egyet. Igen.

Egyébként furcsa volt ez a mai nap, már tökre megszoktam, hogy mindig sietnem kell haza, mert Donika "vár" (valakire legalábbis, nem feltétlen rám), és most meg egyszerűen nincs ott. Mert ugyebár otthon van Zolival Magyarországon, ha még nem mondtam volna. De a lényeg, hogy kényszeresen sietek haza. Ma meg nem, és ez furi volt. Többször le kellett tisztázzam magamban (konkrétan mindkét munka utáni programom előtt), hogy mi a francért is sietek haza?  Aztán utána már nem siettem :)

Zoli otthon ma meglocsolta a csajokat, és mesélte, hogy Esztikét többször is meg kellett locsolja :) Tetszett a kiccsajnak a vers- gondolom. B-) Tényleg, a kölkökről is be kéne szerezzek pár új képet, hiányoznak a blogról. De majd ha Zoli vasárnap visszajön, remélem lesz mit feltegyek. Na lépek, basszus! Ma VAN A BUZZ SZÜLINAPJA!!!! ISTEN ÉLTESSEN TE KIS BUZIKA!!! Holnap április 6-a, ha érdekel valakit. Engem nem. Csók.

2. nap tökegyedül

   Még mindig jól bírom :) Vagyis semmi extra, fölnőtt vagyok, vagy mi. Ma nagyon sokat kellett dolgozzak, Húsvét van, és rengeteg vendég a hotelben, az ebédszünetem csúszott majd' két órát, a délutáni szünetemet meg be sem tudtam tartani... Munka után muszáj voltam két órára lepihenni, megnéztem pár részt a Southpark-ból, de szerintem most vacsorázni sem fogok, szaladok fürdeni, aztán fekszek. Pihenésre vágyom, fáj a derekam, vagy a farizmom, nem tudom, ha lehajolok fájok :) Vadijó, hogy nem kell többé fogyókúráznom, amíg itt dolgozok, haha. Ettől a fáradtságtól embernek érzem magam, szóval csöppet sem zavar. Még holnap reggel kell korán kelni egyet, aztán kedden 8-ig alhatok. Bár szerintem 7 körül úgyis ki fog dobni az ágy. De nem baj. A hotelhez képest a mamis délelőtt igazi felüdülés lesz. A munkavállalási engedélyemet a főni csak április 15 körülre saccolja, szóval onnantól strigulázhatom az egy évet. Ugh. Elvileg már 10.-e körül megkaphattam volna, ha van egy rühes Krankenversicherung-om (olyan TB féle izé biztosítás). A kolleganőm, Regina ma sírdogált, 3 hét múlva műtétre kell mennie, van 3 lyuk a hasfalán. Hát én ilyenről még nem hallottam, de nem hangzik túl jól, megölelgettem, de igazából mi a búbánatot lehet mondani valakinek ilyen szituban? "Minden rendben lesz, ne aggódj!" Persze... A picsa tudja, rendben lesz e minden, de remélem igen. Kedvelem, mert ő tök normális velem. Azért nem haragszok senkire, ha lazsál, és miatta többet kell dolgozzak, csak legyen velem kedves. Bár ő nem a lazsálós, vagyis én még nem érzem úgy, hogy velem kapcsolatban ez nála így lenne. Más már mondott róla hasonlót, leszarom, velem rendi, és ezért bírom. Aztán mostanában (az elmúlt két napban) mintha rámszállt volna a Frau-főni, a tulaj neje. Folyton oszt valami melót, ha összefutunk a hotelben. Ez persze lehetne tökre normál, ha nem lenne tele vendéggel a hotel, és nem lenne meg a saját feladat-sorozatom (vagy mondhatni 'terv'-em) aznapra. És persze ha ő mond valamit, azonnal ugrani kell. Akkor kieshet még a tiszta törülköző is a vendégek szobájában a kezemből, ha Frau Spreitzer óhajt valamit, akkor azt azonnal óhajtja. Nem bunkó egyébként, csak unom, hogy pattogtat, mikor megvan a magam kis munkarendje, és általában nem ücsörgök vagy unatkozom... Reggel megkapom a szobalistát, aztán magas ívből leszarom, ha éppen csak féltárnyi kéztörlő van a földszinti mosdóban, 16h-ig az simán kibírja. Akkor pedig végzek a munkámmal, szóval mint "utolsó simítást" még megcsinálhatom, vagyis csinálhatnám, de neeem, hiába, hogy én éppen a hotel másik szárnyán gályázok, neki pont akkor kell emezen a szárnyon a rühes kéztörlő. Na mindegy, azért nem szoktam túlstresszelni a dolgokat, ha szól: megyek. Végülis nem gáz. Nap végén még sosem lettem letolva, hogy miért nincs készen ez vagy az. Általában kész vok, ha meg nem, akkor olyan dolgokat hagyok meg másnapra, ami nem olyan fontos.

Más. Ma hagytak nekem az ágyon az egyik szobában 10 euró borravalót, de persze nem vettem el. Csak akkor illik, ha kézbe kapom, vagy ha már elutaztak, vagyis kicsekkoltak, egyébként nem. Remélem holnap ha kiköltöznek nem felejtik el a lakók mégegyszer megpróbálni!...

Megint más. Az idő olyan "semmilyen", esik, fúj, mikor melyik, most éppen csak fúj, de nincs hideg. Legalábbis kint. Itthon viszont újra be kellett fűtsek kicsit. Reggel spec tejfehér köd volt, de itt az nem nagy kunszt, viszonylag magasan lakunk ahhoz, hogy bármikor- ahogy én hívom- ránk szálljon egy felhő :)

Na, hát nagyjából ennyit a 2. tökegyedül-ös napomról, igazából leköt a munka, és elég keveset beszélek a családdal telefonon ahhoz, hogy ne érezzem áthatóan, mennyire "zsiráf" (Southpark) lehet Zolinak, hogy otthon van :)

1. nap tökegyedül

   Szóval itt vagyok, tök egyedül ebben a lakásban. Reggeltől dolgoztam, ma szinte megállás nélkül egész nap (persze a szüneteket- legalább-szigorúan betartva!), 16 után hazajöttem, és most itt vagyok, tökegyedül... Egyébként egyelőre nem gáz, jól bírom a magányt, sőt az egyik legjobbfej kolleganőm ma feldobta, hogy mivel pénteken együtt van szabink, délután lóghatnánk együtt, meg fagyizhatnánk egyet. Ez szuper, Anica szuperjófej csajszinak tűnik, egyetlen bajom van vele, hogy két hét múlva lelép egy másik munkahelyre... :S Ugh! De azért pénteken együtt fagyizunk ;) Ma szólt a főni, hogy feltétlen csináltatnom kell betegbiztosítást valahol, két intézet van erre a célra itt: az AOK meg a BKK (nem tudom minek a rövidítései). Mivel anno a mamiéktól (Gaebler) azt hallottam, az AOK szar (erre ma egyébként a magyar kolleganőm, Niki rácáfolt, ő azt mondta, kedvesek, meg minden), ezért a BKK-hoz megyek, és a főni megcsinálja nekem. Aztán később a közvetlen kolleganőm Sandra (mert Anica recepciós) azt mondta, a BKK olcsóbb, és ő elégedett velük, szal azt hiszem jó lesz az nekem is :) Jövőhéten megint kedd-péntekre kaptam szabadnapot, valamelyiken (szerintem kedd) csináltatok bankszámlaszámot is, mert az is kell. Persze csak a Gaebler-mamis délelőtti randi után. Nemrég beszéltem anyával, és kicsit morci vagyok. Régóta vágyam, hogy amikor összegyűjtöm rá a pénzt, veszek Kristófkának egy gokart-ot, nahát a (nagy-)család összedobta és megvette neki! Brrrr! Szóval most nem én fogom gokarttal kényeztetni a kis felszúrt-fülű orrmandulaműtétes Tökikét, de majd akkor kiválasztok Vele együtt egyszer valami szépet, és NAGYOT :) Annyira hiányzik! És annyira fáj, hogy zokogott amikor megtudta, hogy nem megyek... B-((( De nem ő az egyetlen, aki neheztel az új munkahelyemre. Zolival is beszéltem nemrég, és ő meg aról számolt be, hogy Zsófika is elszontyolodott, amikor kiderült, nélkülem ment haza. Azt mondta először azt hitte csak viccel a kislány, de nem, lebiggyesztette a száját, és úgy is maradt. Hát, ezek kemény dolgok, imádom az összes kis szarost a családban, és nagyon hiányoznak! Na persze most nem akarom előadni a hőst, aki egy hete dolgozik, és most hirtelen ettől minden kínja támadt. Örülök a munkának, a papíroknak, és remélem lesz még sok-sok alkalmam Krisikézni, Zsófikázni, Esztikézni, kitudjaki-kázni-kézni... De leírhatatlan érzés, hogy tudom, hiányzom nekik. Hisz olyan kicsikék még! No, az imént meg éppen hívott Frau Gaebler, hogy megkérdezze, hogy vagyok, mint vagyok, elújságoltam, hogy a szokásos kedd-pénteki randit a jövőhétre is megkaptam a főniéktől, nagyon örült, aztán gyorsan megbeszéltük, hogy Húsvét hétfőn munka után egyenesen megyek hozzá egy kapucsínóra :) És csak dumcsizunk, meg dumcsizunk! Munka nélkül :) Most pedig veszek egy forró fürdőt, aztán elpihenek. Vettem magamnak valami mexikói gyors-wok kaját, szóval már vacsiznom sem kell, holnap reggel pedig már nem kell pöcsöljek az Audi fényszórójának keresésével, mert megtaláltam (szerencsére még reggel, a sötétben). Röhej, egyszer már mentük haza Fütyiék kocsijával, és akkor vezettem is, de ma reggel nem emlékeztem, hogy hol kell bekapcsolni. Csak a refit találtam először, már percek óta kutattam, lámpáztam a kütyüket, és amikor megtaláltam (persze akkor már sík ideg voltam), akkor sem voltam benne biztos, hogy jó kapcsolóra bukkantam. Világítani világított, de azért a vaksötét szerpentin előtt még egyszer félrehúzódtam a városban, hogy lecsekkoljam, ha azt a bizonyos kapcsolót elfordítom, égnek-é a hátsók is. Nem ám valaki belém jön a kanyarokban! B-))) De minden rendben volt, és nem is késtem el, szóval ahogy a Stulz-os főni szokta Zoliknak mondani: Alles Kla'! ;)

Ja, és még valami: ma jött egy levél Pintér Bogitól, egyenesen Rácalmásról!!! Ez teljesen feldobta a délutánomat, nem szoktam levelet kapni, max a külföldiekkel foglalkozó hivataltól, vagy a TV-adó hivataltól, és azok sosem vidámak, meg sosem érdekelnek... :S Igyekszem gyorsan visszaírni neki, nem vagyok nagy levelezős, nem az írással szokott lenni a baj, hanem a postára adással, de már figyel egy másik képeslap is Katkáéknak a dossziémban, szóval mostmár még eggyel több levél-és indok, hogy elugorjak a postára, ami egyébként gyalog is csak 10 perc, szóval röhejes vagyok etéren! Na, akkor még két nap munka a szabadnapig... :)

Még (jó, hogy) megvagyok...

   Amikor a legutóbbi bejegyzésemnek azt a címet adtam, hogy "Eltűnök" még fogalmam sem volt arról, hogy tényleg el fogok... Mármint tűnni... De azért köszönöm jól vagyok, csak kicsit felpezsgett körülöttem az élet. Történt egy dolog, ami aztán szülte a másikat, és a vége az lett, hogy már azt sem igazán tudom, melyik nap mi.

Szóval, ami az utolsó bejegyzés- vagyis március 26. óta történt...

Elkezdtem eszeveszett módon munkát keresni, vagyis annyira nagyon nem is, csak olykor böngésztem az interneten... De ugye aki keres, az talál- szokták mondani. Szóval 26-n a bejegyzésem után (vagy előtt- ki emlékszik már?) találtam egy teljes idős szobalány munkát Grafenhausenben egy hotelben (igen, ez az a falu, ahol Zoli is dolgozik, és ahol tavaly is laktunk egy hónapot, akkor még kutya nélkül). No, felhívtam, plusz gyorsan elküldtem a német önéletrajzomat a megadott email címre. Este sörözőbe vettük az irányt miután felmarkoltuk a két Zolit, és útközben hívtak a hotelből: másnap 9-kor szívesen látnának egy megbeszélésre. Persze nekem hétvégén mindkét napra Walkenmühle- a korábbi Gasthaus volt a programom, 9-12/13/...-ig. Hát mondtam, reggel 9-kor nem megy, de 12 után esetleg. (Csak reméltem, hogy a Gasthausban nem lesz aznap sok meló, nem is volt, 11.30-ra kész lettünk.) Szóval minden oké volt, szombaton dolgoztam, majd munka után bementem ebbe a hotelba. Mondhatni szinte azonnal felvettek, a következő kondíciókkal:

• 
  
  természetesen a papírjaimat elintézik (munkavállalási engedély, betegbiztosítás, szociális biztosítás, stb)
• 
  
  heti 5 napot kell dolgozzak, "elvileg" 40 órát
• 
  
  a munkaidőm mégis 6-16-ig szól, de ebben van 3 db félórás szünet (szóval napi fél óra ajándék, tőlem, nekik... sebaj)
• 
  
  étkezhetek a hotelben, és ásványvíz a védőital, plusz kávézhatok, meg cigizhetek meg ha akarok fejre is állhatok :)
• 
  
  a szünetek: 8.30-9.00, 11.30-12.00, és 15.00 körül, amikor úgy jön ki
• 
  
  a fizu: kb. 1000 euró (volt már ez többre is-1045, kevesebbre is-950 kalkulálva az elmúlt 4 napban, majd egy hónap múlva meglátom, mennyi a vége)
• 
  
  a meló:
• 
  
  6-8.30-ig az éttermet, a bárt, a recepciót kell felmossam/porszívózzam (a szőnyeges részt értelemszerűen nem kell mosni, a recepció, a bár meg az előtér pl. olyan) aztán az alagsorban a wellness-falut (ez konditerem, szauna, pihenő, szolárium, jakuzzis faházikók-3 db, meg egy kávézó-sarok; itt port kell törölgetni, törcsiket kicserélni, kukás zacsikat kicserélni- na ezek mindig töküresek, meg porszívózni itt is) ha kész, mehetek reggelizni, a vendégek kajáját esszük, fél óra pihi
• 
  
  aztán jönnek a szobák, kapok egy listát a recepción, arról tudom, melyik foglalt, melyik "elutazós" meg melyik "beutazós", meg egyéb dolgos... Fontossági sorrend: beutazós, foglalt, elutazós. ez van délig, meg ha nem sikerül befejezni ebéd után is
• 
  
  délután: leellenőrzöm a maradék összes szobát, hogy minden rendben van-e, és felporszikázom az egész hotelt, éttermet kivéve. Tehát: recepció, előtér, szobák folyosói (3 szint, de nem hosszú), meg a hotel másik szárnya, az még rövidebb mint az előző. Nem gáz. Kellemesen telik vele az idő, és gyűlik a pénz ;)
• 
  
  aztán 15 körül megint szünetelhetek, és 16-ig még elbíbelődök ezzel-azzal, ha van vmi konrkét akkor azt, ha nem, akkor keresek valami elfoglaltságot.

A hotel

Tehát nagyjából most ezt csinálgatom, mivel hirtelen jött a dolog, így a mamit meg Klausmannt nem tudtam lepasszolni még. Szóval a maradék két szabadnapomon feltétlenül mamizok délelőtt, délután meg amikor hív a Klausmann, megyek oda is. Bár már mindenkinek jeleztem, hogy keressenek mást. Jut eszembe Klaussmannhoz már megvan az "utánpótlás" ;) Walkenmühlébe még a szombati "interjú" után szóltam, hogy szakítok, mert hétfőtől máshol kezdek. Nem buziztak, sőt, nagyon kedvesek és aranyosak voltak (most kivételesen még az a "komisch" öreg is), azt mondták nagyon örültek, hogy megismertek, és jó volt velem együttdolg., stb, és bármikor visszavárnak, dolgozni, vagy csak egy kávéra is. Szóval minden zsír-fain volt velük B-)

Klausmann-nal különösebb érzelmi szálak nem fűznek minket össze, mondtam neki is, nyugtázta annyival, hogy majd szóljak, ha elég. Addig meg hív.

Mamival más a szitu, na vele nagyon sajnálom, hogy meg fog szakadni a munkakapcsolat (a 10 eurós- potyabeszélgetős órabér, haha), de ami jó, hogy a barkózás nem. Már szövögetjük nyárra a kis terveinket, hogy hova fogunk egyik-másik nap megszökni :) Drágám, ő egy igazi belevaló csaj! Persze mondtam neki, hogy nyugodtan keresgéljen magának mást helyettem, amíg nem talál addig a szabadnapjaimon itt leszek neki. Nem kell kapkodjon. Ma is voltam nála délelőtt, vittem neki Húsvétra egy klafa bonbont, ő meg adott nekem 3 kis kosarat, kettő tele csokitojással (persze kizárólag Lindt meg Milka)- ezt Zolinak meg nekem, meg egy kisebb harmadik tele kis csontokkal, ezt a Doncikának :) Ohh, le sem fotóztam! Micsoda málé vagyok! Pedig ez megérdemelt volna egy képet!

Na, folytatva a dolgainkat...

Így most a német suli kilőve. Kijelentkezünk. Mert egy kocsival nem tudjuk megoldani, hogy Zoli 16-ra suliban legyen, meg a Don se legyen állandóan egyedül, meg... csomó minden nem passzol. Viszont kettős öröm: vannak MAGYAR! munkatársaim a hotelben, egy pár, Niki(28) és Ágoson(25), és Niki ráadásul német egyetemet végzett otthon, szóval ő némettanárnő, és szívesen is tanít, holnap megkérdezem, szabadidejében lenne e kedve még németórákkal pénzt keresni. Remélem lesz, mert Zoli nagyon csalódott a suli miatt.

Aztán még valami... Ugyebár mindketten Grafen-ben dolgozunk mostmár, szegény Donika meg 6-16-ig otthon van, és nincs aki levigye napközben pisilni legalább egyet. Egyelőre úgy oldottuk meg a héten, hogy 1. megkértük Lillát, ugorjon fel a blökiért, és futassa meg egy 10 percet napközben, 2. Zoli ebédszünetben hazaautózik, futtat, visszaautózik, dolgoz(ik)... De ez így nem jó. Sok benzin, semennyi ebédszünet neki. Szóval kerestünk- és megint: aki keres, talál! egy lakást Grafenhausenben, ami kb. 5 perc sétára van Zoliék műhelyétől, úgyhogy Húsvét után megint költözünk :)

A lakás 4 szobás, szóval úgy tervezzük, hogy lesz egy nappalink, egy hálónk, egy kisebb kondi-szobánk, meg egy vendég szoba. Az egyetlen "aprócska" nehézség, hogy bútoroztalan B-) Vagány lesz egyszem franciággyal kezdeni az új életünket, de nem bánom, igazából izgatott vagyok, hogy berendezhetünk egy pecót :) Csak adja Isten, hogy ne kelljen idő előtt kiköltöznünk ilyen- vagy olyan okokból kifolyólag. Otthon vannak bútoraink, ha összetennénk, be tudnánk szépen rendezni, de sajnos bútorszállításra még a Berlingo sem elég :S Viszont a nagy ágy lehet kikerül. (Mármint Mo-ról No-ba.) Szeretjük, és nem akarunk másikat venni, bár majd meglátjuk. Megpróbáltam kreálni egy alaprajz-féleséget a lakásról (egy családi ház földszintje egyébként), nem egy AutoCad, de azért büszke vagyok rá :)

Épp egy órája indultak el Zolimék (Fütyivel meg Lillával meg Donnal) haza, én maradtam, mint a borravaló, de most a munka fontos!!!

Szóval a héten egyedül vagyok, kb. jövőhét vasárnapig, akkor érnek vissza. Nagyon sajog a szívem, már nagyon vártam, hogy Krisivel találkozzak, nagyon készültem a húsvétolásra, meg az "öntök"-re :( Ráadásul szegénynek a héten felszúrták mindkét fülét, és még egy orrmandula műtét is vár rá, olyan jó lenne kicsit megdödölgetni, meg ajándékot vinni neki, mert azt imádja! Szóval most mérges rám, mert nem megyek :(((( Anya is nagyon hiányzik, és tulajdonképpen mindenki, de azt hiszem most perpillanat ők ketten a legislegjobban.

Hát, ilyen az élet, a magyar kollegina, Niki ráadásul felkészített, hogy októberig ne is nagyon számítsak szabadságra, ha jön a szezon és beindul a hotel, nem lesz megállás. Nembaj, egy évet minimum ki kell bírjak, hogy megkaphassam a korlátlan munkavállalásit. Szóval mindenki szorítson!!! Nem lesz egyszerű, nem álmaim munkahelye, de nem panaszkodom, mert vannak ettől sokkal rosszabbak is, plusz amíg nem tudok prfekt németül, addig nem pattogok. Alapjába véve nagyon örülök neki. Számomra ez ordenáré nagy szó, hogy van teljesidős bejelentett munkahelyem!!!