Úton vannak már a gazemberek, ma délután 2-kor jött az sms: "Elindultunk." Közben én ledolgoztam a kis adagom, Sandra a kollegina ma különösen "útban volt", őszintén szólva olyan kis hektikus és logikátlan (számomra legalábbis) a munkamorálja, hogy legszívesebben elküldöm mindig cigiszünetre, vagy én húzok el fél órával előbb ebédelni, csak ne kelljen vele dolgoznom.
1. Igaz, hogy részmunkaidős, én meg már 2 hete ott vagyok, plusz a hét nagy részében egyedül (de legalábbis nélküle)- tehát ÖNÁLLÓAN dolgozom, még ma is azt hitte, ő a főnököm...
2. Folyton "versenyezni" akar, hogy ki csinál több mindent, meg szebben, pedig
a, mindig ÉN fogok többet csinálni, hiszen én napi 10 órát vagyok bent
b, Regina, az öregmotoros megmondta, én sokkal ügyesbb vagyok, és kész :)
Engem persze ez hidegen hagy, mindig is utáltam, ha másokhoz hasonlítgattak, sosem voltam kompetitív, maximum olyan dolgokban, amikben tudtam, hogy csakis én lehetek a jobb (szal nagy nyilvánosság előtt pl utálok kő-papír-ollózni valakivel, csak azért írom, mert egyszer volt már rá példa, természetesen veszítettem :S)
3. Aztán hülyének néz, pedig csak magyar vagyok. Ő 4 órát melózik, ami azt jelenti, neki nem jár sem kaja, sem cigiszünet. Na már most ő legalább 3x de volt már 5-re is példa- lent bagózik az "Aufenthaltsraum"-ban (várakozó terem, ezt most nekem is ki kellett keresni, de nálunk így hívják a személyzetis szobát, hülye egy szó, na mindegy,) és persze azt hiszi, nekem ez nem tűnik fel. Mikor EGYÜTT dolgozunk... Bitte! (Please...) A mai sztorija (szerintem egyébként oltári)... Úgy kell elképzelni a hotelt, hogy van egy szárnya, ott 3 emelet van... Szobák az alagsorban: 102-105-ig, az elsőn 112-119-ig, a másodikon (ezt hívom én harmadiknak, mindegy) 122-128. Na már most van egy másik szárny is, ölég messze, ugyanis ahhoz, hogy eljussunk oda, át kell menni vagy az alagsorban az egész Wellnessz-falun, vagy a földszinten a recepción, a báron, és az éttermen. Ott szintén 3 emelet. Az első emeleten 301-303, a másodikon 304-306, legfelül a csúcson pedig a 307-es és 308-as szoba. Na már most, mi ma a 119-est csináltuk éppen, ez a (nevezzük így) "A szárny" első emeleti folyosójának a legvégén van. Tehát nem hogy a 300-as szobáktól messze, de mindentől messze, kvázi :) Ez a süldő meg hova megy, hogy kipótolja a hiányzó fűrdőköntösöket? Na hova??? A 308-ba! Há' kérdem én: alattunk egy emelet, felettünk egy emelet, ha egyik szobában sem talál, hogy kicsempéssze (nincs ugyanis elég köntös a hotelban, már megrendelték ugyan- mert hímzett, meg minden- de addig az 'Anreise'-s -aki figyelt, tudja- szobákba másik, éppen nem használatban lévő szobákból szoktuk kicsenni a köntösöket), akko pont a másik szárny legfölsőjébe kell menni érte?! És azt hiszi, hogy beveszem... Pedig tudom, hogy most sok szobába volt köntös, pár napja pont én töltöttem fel. Na mindegy. Aztán én vagyok a "blőd" B-).
Persze csak jót mosolygok rajta, ma például annyira meg akarta mutatni, hogy ő mindenáron eleget tesz a főnökasszony kérésének és lepucolja azt az egyetlen tetőtéri elérhetetlen ablakot, amit a főninéni kért, hogy pucoljuk le- és amit csak Ziko (csiko)-val a karbantartós fiúval (cirka 50 éves a "srác" :)) lehet elérni, hogy ez a süldő kimászott a tetőre. Mondtam neki, akkor én mentem, én ebben nem asszisztálok neki... Essen le vagy mit tudom én, nem leszek ott, hogy elmeséljem a főnöknek, miért pottyant le! Na, amikor elköszöntem tőle, bemászott, kérdezte én mit tennék: megvárnám Ziko-t, természetesen, majd hétfőn jön, és ha lesz ideje, stb. Úgyis függöny van rajta, nem látszik, ha éppen nem tökéletesen tiszta. mindegy, anya hív! telefon....
Na, szóval ez a "szobalistát lobogtatva rohangálok, állandóan nálam a szobakulcs (egy-ami mindent nyit! :)) és ezt mindenki számára jólláthatóan hordom magamnál, és minden másodpercben mondanom kell valami okosat Jú-dít-nak" ez nekem nem jön be. Jobb ha nem dolgozik, szerintem neki is, nem csak nekem. Ha pedig a nevemet hallom a szájából, egyenesen kiráz a hideg! JÚ-DÍT! És tudom, valami apró kis buziság miatt szólongat, amit már tudok, vagy ami úgysem érdekel, mert nem csak számomra, de úgy egyátalán nem is érdekes, vagy éppen csak magában beszél, de halljam... Na ettől behalok. A nevemet, azt nem szeretem tőle hallani. Mert tényleg másodpercenként hallom. És mindig az a vége, hogy odafigyelek (pedig tudom, hogy nem kéne!) és aztán otthagyom, mert csak feltart valami buzisággal. És le kell miatta állítanom a porszívót, vagy ki kell jöjjek a fűrdőből a hálóba, hogy lássam is (mert ha "csak" hallom, az neki nem elég...) amit mond, stb, szóval hátráltat a faszságaival. Na, ki kellett, hogy mondjam :)
Voltam ma Walkenmühlében is, a mondhatni ex-munkahelyemen, olyan édi volt Frau Schamberger, megölelgetett, meg kikérdezte, hogy milyen az új hely, stb. Igazából Lilla miatt mentem, ugyanis már tegnap hívott a Frau, érdeklődött, mikor ér vissza 'die Lilla' (dí Lílá- nagyon viccesen tudják mondani a magyar neveket, kedvesen viccesen értem- ő legalábbis, Sandra nem). Mondtam hát ma. Csak akkor még nem tudtam, hogy újra kell ma centíroztatni a gumikat... És mivel a telóm lemerült, munkából hazafelé jövet gondoltam leugrok, szólok neki. Így korrekt. Tudom az infot, szóval elmondom neki :) De egy igazi drágaság volt, örülök, hogy náluk dolgoztam.
Ma nálunk kétszer is havazott, de összességében sütött a nap, csak hideg volt, pár fok. Na, időjárás jelentés is megvolt, asszem postolhatom a bejegyzést :) Holnap- ha Isten is úgy akarja- már nem lesz egyedülös címe a postomnak... B-)
Persze csak jót mosolygok rajta, ma például annyira meg akarta mutatni, hogy ő mindenáron eleget tesz a főnökasszony kérésének és lepucolja azt az egyetlen tetőtéri elérhetetlen ablakot, amit a főninéni kért, hogy pucoljuk le- és amit csak Ziko (csiko)-val a karbantartós fiúval (cirka 50 éves a "srác" :)) lehet elérni, hogy ez a süldő kimászott a tetőre. Mondtam neki, akkor én mentem, én ebben nem asszisztálok neki... Essen le vagy mit tudom én, nem leszek ott, hogy elmeséljem a főnöknek, miért pottyant le! Na, amikor elköszöntem tőle, bemászott, kérdezte én mit tennék: megvárnám Ziko-t, természetesen, majd hétfőn jön, és ha lesz ideje, stb. Úgyis függöny van rajta, nem látszik, ha éppen nem tökéletesen tiszta. mindegy, anya hív! telefon....
Na, szóval ez a "szobalistát lobogtatva rohangálok, állandóan nálam a szobakulcs (egy-ami mindent nyit! :)) és ezt mindenki számára jólláthatóan hordom magamnál, és minden másodpercben mondanom kell valami okosat Jú-dít-nak" ez nekem nem jön be. Jobb ha nem dolgozik, szerintem neki is, nem csak nekem. Ha pedig a nevemet hallom a szájából, egyenesen kiráz a hideg! JÚ-DÍT! És tudom, valami apró kis buziság miatt szólongat, amit már tudok, vagy ami úgysem érdekel, mert nem csak számomra, de úgy egyátalán nem is érdekes, vagy éppen csak magában beszél, de halljam... Na ettől behalok. A nevemet, azt nem szeretem tőle hallani. Mert tényleg másodpercenként hallom. És mindig az a vége, hogy odafigyelek (pedig tudom, hogy nem kéne!) és aztán otthagyom, mert csak feltart valami buzisággal. És le kell miatta állítanom a porszívót, vagy ki kell jöjjek a fűrdőből a hálóba, hogy lássam is (mert ha "csak" hallom, az neki nem elég...) amit mond, stb, szóval hátráltat a faszságaival. Na, ki kellett, hogy mondjam :)
Voltam ma Walkenmühlében is, a mondhatni ex-munkahelyemen, olyan édi volt Frau Schamberger, megölelgetett, meg kikérdezte, hogy milyen az új hely, stb. Igazából Lilla miatt mentem, ugyanis már tegnap hívott a Frau, érdeklődött, mikor ér vissza 'die Lilla' (dí Lílá- nagyon viccesen tudják mondani a magyar neveket, kedvesen viccesen értem- ő legalábbis, Sandra nem). Mondtam hát ma. Csak akkor még nem tudtam, hogy újra kell ma centíroztatni a gumikat... És mivel a telóm lemerült, munkából hazafelé jövet gondoltam leugrok, szólok neki. Így korrekt. Tudom az infot, szóval elmondom neki :) De egy igazi drágaság volt, örülök, hogy náluk dolgoztam.
Ma nálunk kétszer is havazott, de összességében sütött a nap, csak hideg volt, pár fok. Na, időjárás jelentés is megvolt, asszem postolhatom a bejegyzést :) Holnap- ha Isten is úgy akarja- már nem lesz egyedülös címe a postomnak... B-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése