Edu Boldog Szülinapot!!!

Privát hetek

Feltűnt vagy sem, amíg itthon vagyunk nincs postolás, mert ilyenkor vagy találkozunk, vagy nem, de annak akivel találkozunk nagyjából soron követhető lényegtelen kis életünk :)
Karácsony szuper volt, Szilveszter reméljük giga lesz, folyt. köv. januárban, ha megint kint vagyok...

Csendes éj, áldott, szent éj...

Igen-igen, ma van Karácsony Szenteste, 4 napja nem írtam a blognak egy sort sem. Katasztrófa! :)

Készülődéssel teltek a napok, meg hólapátolással, meg kocsiszereléssel, de az utolsó pillanatra minden elkészült, minden csak összeállt, ahogy kell, és megint egy boldog, békés Szentestét könyvelhetek magaménak :)

Reggel korán keltünk (7-kor), Zoli befaragta a fát a csodaszép kovácsoltvas karácsonyfatartónkba (néha már a tartót is "faragta", így ferde lett maga a tartó, szóval mostmár képtelenség csak úgy egyenesen beállítani a fát, mert tőből ferde :)), aztán bősz fadíszítésbe fogtunk, fürdés- hajszárítás, 11-kor első kör: anyuméknál lejelentkezés.

Tesóm ma még dolgozott, így Tomi meg Krisóf volt csak anyuéknál. Kristófka egy igazi fenevad, egy minden hájjal megkent zsiványság, kis dinnye, imádom B-)

Én segítettem megteríteni, a fiúk addig beszélgettek.Aztán fél 1 körül megindultunk, hogy hazamenekítsük nővéremet a Szentestés műszak alól, előtte tervben egy kitérő mamimhoz egy jókora adag halászlével. Krisi szó nélkül elkezdett öltözni, és még mielőtt nekem cipő került volna a lábamra, ő már tőmondatokban közölte: Megyek. Én is. Tibivel. (Tibi az autójuk, amit Tibitől vettek- de nem Tibivel készültünk bemenni, hanem Rover-ral, mindegy.) Szóval Kristófkában fel sem merült, hogy marad, így gyerekülést átpakol- gyereket becsatol- irány-darány Mami és Anti-bácsi! Halászlé meg karácsonyi puszik lead, ajándék átad, Kristófkával szaloncukrot fáról lelop, puszi, irány a kupolás, tesóm már kint áll... Haza.

Otthon az ajándékokkal kezdtünk, mert már mindenki csak a "Jézusra" gondolt (Kristófkának ugyanis nem a Jézuska, hanem maga Jézus hozza az ajándékokat...). Én írtam a Jézuskának, hogy nekem szép, 2 szettes ágyneműt hozzon, mert mindig olyan felemás az ágyunk, és lááám! Jézuska megkapta a levelem!!! B-))) Aztán kaptunk még szupervicces sütőformákat, meg két nagyon tuti (hattalmas!) boros poharat (bort is mellékelve hozzá, amit este kettesben meg is bontottunk, és isteni finom volt). Köszönjük, köszönjük Jézuska!!!

Aztán nekiláttunk az ünnepi lakomának: Halászlé, sült hús, sült hal, burg.sali, MÁKOSGUBA :) Még két állomás előttünk, de mi már degeszre... pfff! Ebéd után még összeraktuk (tesóm és én versenyben) Kristóf lego-markolóját és lego- tűzoltós autóját, hogy neki már csak játszani kelljen velük :) Puszi, el. Irány Normanékhoz, mielőtt Zoli mamájához érkezünk.

Virág, Norman, Niki és Bogi nyit ajtót B-) Én különösen örülök az 5 perces kitérőnek, NOrmant leszámítva a többieket ezer éve nem láttam!!! Virág ragyog mint mindig, Niki mosolyog mint mindig, Bogi zabálni való kutyus- mint mindig.. :) Bezsebelünk egy karácsonyi csomagot, amit Norman megtilt kibontani, Niki viszont alig várja, hogy megnézzük :) Persze a bontás marad otthonra (vagyis Rácalmásra)... Alig várom! Köszönjük, köszönjük Jézuska!!!

Puszi-puszi, kellemes ünnepeket, mamához el.

Zoli mamájánál minden Szenteste az egész család összegyűlik, anyák és apák, gyerekek és tesóik, és unokatesóik, és saját gyerekeik, szóval egy kétszobás téglalakás 2. emeletének nagyszobájában 14-en várjuk ilyenkor a csodát :)

A fotókból is látszik: itt már csak Gepi barátnőjének, gyerekeinek, a mi gyerekeinknek, és további gyerekeknek (bárki részéről) maradt hely, annyian vagyunk! Ha-ha-ha

Megint csomagokkal startoltunk, ezen a ponton kissé kaotikussá vált ugyan a helyzet, azért minden ajándék pontosan célbaért és betalált :) Megintcsak: Köszönjük, köszönjük Jézuska!!!

Aztán újabb kör halászlé, a mami töltött dagadója, Zsuzsi francia salátájával megspékelve, petrezselymes burg., borsós rizs, leöblítve egy veretős gesztenyés-sütikével... uhhh! Még nincs vége a napnak! :)

19 körül szedtük össze magunkat, hogy átbandázzunk még Zolim szüleihez. Az egész napos Szenteste sorozatból ezt nevezhetném (na persze a gyerekzsivaly megszűnése miatt) az igazán meghitt ünneplésnek, a "karácsony-szoba" besötétítve, csak a gyertyák égnek, meg az égők a fán, és halk karácsonyi zene szól. A "Kiskarácsony" helyett megszavazzuk a "Mennyből az angyalt"- "mert minden évben azt szoktuk, és annak tudjuk a szövegét", de a második versszak harmadik soránál mindenki besül... Jóízű nevetés, hagyjuk... Az elsőt végénekeltük, bontsunk mááár! B-))) És újabb meg- és meg nem álmodott álmok telejesülnek. Ervin felszerelődik a következő horgászidényre, Judit néni megkapja a kacsasütőt- mostmár érti, miért nem vehette meg magának két héttel ezelőtt az akciósat :) és könnybe lábadt szemekkel nézheti a digitális fotorama-n az elmúlt évek nyaralásait, családi eseményeit. Mi megint meghallgatásra leltünk Jézuskánál, meghozta nekünk a várva várt giga-plédet, 200 x 240-es méretben (wow!!!), konyhafelszerelésünk ismét bővült egy oszlopos Tefal taggal (WOK-olhatunk ezerrel!) és újabb két szettes ágynemű, végre mindig lesz tiszta és egyforma a szekrényben! Köszönjük, köszönjük Jézuska!!!

Na, mondom én, hogy Krisztus él! ;)

Doncika is kap két zacskó "titkot", amit még a helyszínen fogyaszt is, távozás előtt.

Aztán el, Rácalmásra, a meghitt kis fészkünkbe, idei nagy újításunk gyümölcsébe: "a bérleménybe".

Doncika itthon már vágta, hogy neki is van valami erősen illatos (amolyan szárított dinszófül-szagú) etwas a fa alatt, morgósra is vette a figurát, nem engedett oda minket a fa közelébe :) A Tomiéktól kapott poharak is előkerülnek, felpattintjuk a bort, karácsonyi zene itt is, csomagolás... Első helyre vettük Norman és Niki ajándékát, mert annyi sok "útravalót" fűztek hozzá, hogy lassan megölt minket a kíváncsiság... :) ("Ezzel majd jobban megismeritek egymás, stb..") Az Alles Gute feliratú bonbont "vettük", ebben tuti Norman keze volt benne! Ha-ha. Neked is Norman! :P Oké, doboz: surprise felirattal. Ha megrázod zörög, mi az? Kirakós fotó!!! Méghozzá a kedvenc közös képemmel ami valaha is készült Zolival rólunk! B-))) Legalábbis sejtem, mert a darabokból felismerni véltük a képet. Alig várjuk, hogy összerakjuk, keretbe vágjuk, és végre "nekem legyen igazam": kikerül egy közös kép rólunk a saját lakásunk falára! Az ötlet Zolinak is tetszik ezúttal, juhhé!!! (Utál saját magáról fotót tenni a lakásba, de ilyen formában ez most neki is tetszik!) A német mamitól (akinek dolgozom) kaptunk egy német (!) kutyás könyvet, négy pezsgős-fürdőcsillagot (zenélős dobozzal B-) és egy kártyajátékot, még meg kell fejtsük, hogy mi is azzal a helyzet. Zolikámtól egy csodaszép pár fülbevalót kaptam, annyira nagyon szépet, hogy majdnem elbőgtem magam. Most ez lesz a továbbiakban az ünneplős- karácsonyos fülbevalóm :) Én az ő ajándékát még nem tudtam fa alá tenni, mert csak december 26-n a Quimby koncerten tudom beszerezni... ;)

Hát, csodaszép Szenteste volt, soha rosszabb ne legyen, köszönünk mindenki Jézuskájának mindent!

Áldott, békés, meghitt Karácsonyt mindenkinek a világon!

A karácsonyi partiról...

   Ami a céges karácsonyi bulit illeti, nos, itt is sikerült jól éreznünk magunkat (azt hiszem ez nem meglepő a magyar virtust figyelembe véve). Egyetlen dokumentált esemény a következő videó, Fütyi főszereplésével :)

Itthon vagyunk (vasárnap)

   A hazaút nem volt igazán felemelő. Pénteken este 11-kor indultunk (sikerült még benéznünk előtte Zoli céges karácsonyi partyjára- halleluja!) és sokszor keveredtünk atom havazásba, volt, hogy csak 40-nel tudtunk haladni, és egyszerűen, csak siralmas volt az egész. Zolim vezetett, Don a lábam között, néha az ölemben (neki is borzasztó lehetett), aztán mikor Zoli elfáradt, át akarta adni a vezetést, de én kb 70 km után úgy döntöttem, nem vezetés közben akarok aludni, viszont a szemem menthetetlenül ragad lefele, szóval félre álltam, és hát egy órát pihentünk. "Egy szónak is száz a vége": délben megérkeztünk, és Judit néniék (Zoli szülei) csülkös bablevessel vártak minket, juhhééé!Aztán amíg ettünk, leszakadt a hó, ordenáré mennyiség. Azután kiköltöztünk Rácalmásra (asszem- Körtés utca még nem tudom mennyi) és visszamentünk Doncikáért, akit Zoli-szülőknél hagytunk, plusz felugrottunk a csajokhoz (keresztlányok). Oltárit bandáztunk, nevettünk, játszottunk. A hó persze közben még mindig esett, mire este 9 után hazaértünk,már nem tudtunk bekanyarodni az utcánkba, mert arra egész nap senki nem ment autóval, így a hó térdig ért. Hála az égnek az utcánknak két kijárata van, megpróbáltuk a másikról, onnan ment. Nem tudom ma hogyan tovább, majd kiássuk :)

Egy a lényeg, itthon vagyunk! Ma birkapörköltre vagyunk hivatalosak az én anyumékhoz, aztán velük együtt rajtolunk Iváncsára, tesómékhoz. Alig várom! x x x

Suldigum és egyéb nyalámságok...

     Igen igen, azt hiszem kiváló címet találtam azokra a postjaimra, amelyek nagyjából a semmiről fognak szólni, mint ez a mostani is, csak gondolatok, vagy az elmúlt nap izgalom-mentes eseményei, ezek lesznek a "suldigum és egyéb nyalámságok"... Aki nem a mi kis német kommunánk tagja, annak jegyzem meg, a "suldigum" a német schuldigung Tóthsanyisított változata, a "nyalámságok" m-mel pedig a csalánkságok Tóthsanyisított változata, remélem nem védte még le ezeket a Kazinczy-t megszégyenítő, nyelvújító gyöngyszemeket, mert ha igen, biztosra vehetem a pert... Tóth Sándor ugyanis nem a barátom immár. De ez egy másik történet, és azt hiszem maximum egy privát blogon írnék leginkább erről, ha valaha is írni szeretnék róla. De az aranyköpéseit megtartjuk, mert olykor ütnek, a "Polgár Jenő", az "objektum" illetve a gátvéder kategóriákban... Halleluja!

Szóval tegnap közöltem egy valamekkorát Londonról, ami szuper, ugyanis azt hiszem több beszámolót nem óhajtok írni róla, pompás volt és kész, London mindig valahol a szívem csücske marad, és most már azt is tudom miért: mert nem csak jártam ott, de éltem ott, szóval ez az érzés hasonló lesz Fuerteventurával és a jelenlegi Bonndorf-fal (Schwarzwald-dal) kapcsolatban is. Mint ahogy egyébként Budapest, Veszprém és Dunaföldvár is mindig az otthonom marad picit. Mindig is imádtam az embereket, nem olyan értelemben, hogy rohadt türelmes vagyok mindenkivel, csak nézni őket, látni ahogy élnek, látni, hogy mások, és ettől izgalmasak, érdekesek számomra. Nem csak más nemzet, kultúra érdekes, már egy másik város is teljesen más hétköznapokat él meg, mint az amelyben éppen élek, szóval az egész világ tök izgalmas!

És ha már az emberekhez való személyes viszonyomat is megemlítettem, kapóra jönnek Exupéry sorai:

"Az teszi széppé a sivatagot - mondta a kis herceg -, hogy valahol egy kutat rejt." Szóval igen, ezek a "más" városok, országok mindig rejtnek olyan embereket, akikkel öröm találkozni, akiket jobban meg tudunk ismerni, és akiket szeretni tudunk (a sok bunkó mellett :)... Ettől aztán még izgalmasabb a világ.

És ha az utazásnak vége, csak jó hazajönni...

     A tegnapot és a mát illetően semmi lényeges nem történt velünk, délelőttönként a maminak segítek 9-12-ig, aztán itthon próbálom magam utolérni  a mosással, és közben igyekszem vacsorával hazavárni Zolit (eddig kettőből kettő, de málőrök bármikor becsúszhatnak :), ő pedig reggeltől estig dolgozik, és hulla fáradtan esik haza. A hó végérvényesen és visszavonhatatlanul leszakadt, de lusta voltam még lefotózni. Azért örülünk neki, csodaszép, és cseppet sem bánjuk, hogy emiatt akadozhat és elnyúlhat a hazaút. Az már biztos, ha egyszer lesz saját kertünk, szeretnék fenyőfát, akár többet is, varázslatosan néznek ki havasan. És a mókusok is haverok a fenyővel, szóval mókusokat is szeretnék, ugyanolyan szelídeket, mint amilyeneket a Green Parkban láttunk Londonban, ők kézből ettek, és nagyon vagányak voltak, ahogy rohangáltak körülöttünk :)

Holnap délelőtt egy utolsó kör a maminál, aztán délután lehet még egyszer rendet vágok karácsony előtt Klausmann-nál is, aztán talán mosok mégegy kört :) de vacsit már nem főzök, és pénteken utolsó bevásárlás, céges buli, aztán indulás!

LONDON

PÁR SOR, PÁR KÉP, KEINE ZEIT

Szóval ma hajnalban fél kettőkor beparkoltam a ház elé: megérkeztünk Lillával Londonból!!!

Mivel Zolim azzal fogadott, hogy ha pénteken nem dolgoznak, akkor már csütörtök este megtámadjuk Magyarországot, így most hirtelen minden percem be van osztva, kedd-szerda-csütörtök délelőtt dolgozom, délutánonként pedig pakolok és pakolok, és pakolok... De persze muszáj rövid summát tartanom Londonról, mert különben elhalványulnak az emlékek a napokkal.

Oké, 10 szó, amivel Londont jellemezném:

cool

busy

packed

crowded

vagány

koszos

hideg

őrült

színes

drága

A kötelezők közül "kipipáltuk":

Science Museum (sajnos a 2. emelet zárva volt- shit :S)

Natural History Museum

Egham (itt lakik Mirjam, azért köt., plusz itt írták alá a Magna Carta-t)

Oxford Street

Piccadilly Circus

Trafalgar Square

Westminster

Houses of Parliament

Big Ben

London Eye (szerintem mondjuk ez ratyi, semmi történelmi múlttal nem rendelkezik...)

Monument

Tower of London

Tower Bridge

HMS Belfast (a hajó)

Covent Garden (itt forgatták a My fair Lady-t)

Leicester Square

China Town

Soho

Buckhingam Palace

Green Park/ St. James's Park

Hyde Park

Camden Town

A térképen sok minden nincs is rajta, viszont ezt találtam hirtelen, ami 3D-ben is razolja a dolgokat...

A szállás (oh my God!)...

Hammersmith-ben (ami nem egy kocsma neve...), 2. zóna

A hostel neve: Abercorn House Hostel, 15,3 font volt egy éjszaka/fő

A szoba elég normálisan nézett ki (twin bedroom), viszont első este megkaptuk egy magyar fiútól (Raffael János-a képen-aki lefülelte, hogy mi is magyarok vagyunk) a figyelmeztetést: bogaraik vannak! Nekünk egy bogár jutott, a hűtőszekrény felső rekeszébe, utolsó reggel, "kicsekkolás" előtt 2 órával... Thanks God! (Remélem egyet sem

hoztunk haza a tesókból...)

Öhmm.... éjszaka többször megszólalt a tűzriasztó, kellemes vinnyogás mellett fordulhattunk jobb oldalunkról a balra, remélve, hogy nem szól sokáig... Nem szólt...

A wc kis trükkös-vicces: két fülke a nőiben egymás mellett, ami annyira szűkösre sikeredett, hogy nyitva kellett hagyni az ajtót, így előredőlt pozíciónkban kényelmesen (mondhatni face-to-face) beszélgethettünk Lillával, míg nyájasan csurgattunk. Szupi volt! Sose próbáltam még így... B-)

A zuhanyzó koedukált (jegyzem fiúkkal sosem találkoztunk, asszem a tusolást a csajok nyerték 1-0/nap-ra...) és gatyaszaggató hideg, mert mint olyan, az ablakokat valamelyik marharépa mindig tárva hagyta. A Sorstalanság c. film jutott minden egyes alkalommal az eszembe, ha tusolni mentem. Plusz: visszafelé számoltuk, hogy még hányat kell tusoljunk ottan. Most jobban értékeljük itthon a kádat, mint valaha :) A szoba egyébként alapvetően meleg volt, nem igazán fáztunk éjjel, amiért a felsoroltak után már csillagos ötöst adnék erre a kis extrára. A megközelítése viszont nagyon jó, közel van a belvároshoz, szóval összességében nem panaszkodom, hiszen nem a Hiltonban foglaltunk, szóval mire is számíthattunk?! Kibírtuk, sőt!...

A repülésről csak annyit, hogy továbbra sem érzem magam odafönn biztonságban, az odaút sima volt, csak az a "sportos landolás" ne rontotta volna el a végét. Frankón becsapódtunk az aszfaltba, és mindenki felsikoltott, aztán merő kuss, vártuk lesz e borulás/ csattanás/ robbanás... bármilyen katasztrofális folytatás.. Nem volt, de tapsolni senkiben nem maradt erő a riadalomtól. Visszaútnál a landolás már könnyen ment, igazából mindegy is lett volna milyen, csak legyen már! mert a sofőr (én már nem is hívom pilótának azt aki így röptet gépet!..) folyamatosan szórakozott a fékpedállal meg a gázpedállal, hol bepaszírozódtunk az ülésbe, hol meg lebegtünk, és megfigyeltük, hogy rendszeresen föl-le szálldostunk, néha zuhanós érzésünk támadt, néha meg szétpattantak a dobhártyáink mert épp a sofőr kitalálta és elkezdett ezerrel felfele tépni. Szóval nem is tudom, le tudnám e rajzolni azt a spirálisra emlékeztető röppályát, amit mi odafönt bejártunk ezzel a fickóval. Germanwings.com Akit érdekel... B-)

Ja, tanultam kint egy új magyar szót, ettől a bizonyos fiútól, akivel a hostelban összefutottunk, eme szó pedig: MOSLADÉK kb minden második szava ez volt, amikor a hostelünkről beszélt, amelyben ő maga is lakott, ide s tova már 2 (KETTŐ!!!) éve. Eléggé kifejező... Végül adtunk neki egy csomag Mandulás Hanutát, hátha az megédesíti kicsit mosladék napjait eme mosladék helyen... Örömmel elfogadta, aztán békében elváltunk.

Az időjárással szerencsések voltunk (nem volt olyan mosladék), állítólag mielőtt megérkeztünk egy hónapon keresztül megállás nélkül esett az eső, nos, a mi négy napunk többnyire naposnak mondható volt, egyszer nyitottam ernyőt, köbö 10 percre. A hideg elhanyagolható tényező volt, mert hát mégiscsak tél van...

Csináltam kb 600 fényképet, a teljesség igénye nélkül most közölnék párat:

A szóbánk Hammersmith-ben... (Lillával, akit közben 'Merci-a mérce'-re kereszteltem)

Első találkozás Mirjammal a Tottenham Court Road-on

Science Museum "kajaszünet"

Natural History Museum

Kapásom van a Tower-nál B-)

Sosem találjátok ki: BIG Ben!

Martin (Mirjam vőlegénye) vitt egy kört a 3 hetes Porsche-jével WICKED!!!

Mirjaméknál

Tower of London (és én)

A 'nem-kedvencem' London Eye

Mirjamék kocsmája előtt (The Crown)

Tower Bridge

Self-made közös-kép vagy mi :)

Mikulás burjánzás a Leicester Square-en

Csak csajok...

Ja, és ha bármikor bárki Angliában (nem csak Londonban) jár, bármikor óriási sikert arathat nálam a következő meglepetésekkel:

Thorntons csoki (Continental viennese truffle) és a jó öreg Terry's Chocolate Orange (tej- és nem étcsokija!)

Itt találkozunk holnap Mirjammal, 17.00-17.15 között B-)

Hát a jelölőt ugyan nem mutatja, de a Tottenham Ct. Rd és Capper St sarkán lévő Starbucks a célpont.
Nagyobb térképre váltás

Végre tudok készülni...

   Nna! A héten eddig azért nem írtam, mert nem igazán volt miről, plusz kiugráltam a belem, dolgoztam, bevásároltam, főztem, műkörmöt építettem (ez az "édes teher" kategória, mielőtt még lelkifurid lenne Lilla) de MA végre van időm magamra, meg ráhangolódni a holnapi flight-ra, amitől már előre kiráz a hideg... Ugyanis aki még nem tudná: HOLNAP REGGEL IRÁNY LONDON!!!

A repüléstől nem "félek" csak viszolygok, hála az égnek eleget repültem már életemben ahhoz, hogy a móka részét kimerítsem, így mostanra marad az őspara, hogy vajon kapva kap e az ördög az alkalmon és elragad, vagy meghagy még kicsit tovább küszködni... A dolog kétoldalú: netán vagyok e már olyan tökéletes, hogy nincs mit tovább tanulnom ezen a Földön, ergo "mennem kell" (na persze ezt az opciót azért még a leggyengébb önkritikát tanúsítva is elvetném) avagy van e annyira "bűnös" a lelkem, hogy nem számít a másik 150 aki a gépen ül velem, és elragad a kaszás :) Hülyeség vagy sem, ez mindig MINDIG eszembe jut minden repülés előtt, ezért nem szeretem, a többi része gyerekjátszma :)

Oké, szóval London... Legelőször 21 évesen jártam Londonban (2003.), amikor hirtelen felindulásból otthagytam a valaha elkezdett egyetlen értelmes főiskolát az életemben, hogy inkább fölnőtt lehessek és elmehessek dolgozni (nagyon sokra vittem akkor, Marcipán cukrászda, sütibolti eladó)... Hát az nem jött be, Szabó Enikő barátnőm viszont igen, egyenesen cuki frontbejáratán, és kifundáltuk, hogy kimegyek, nanny-nek. Elsősorban a nyelvatnulás volt a cél. Meg is lett, 13 hónap után mondhatni olyan szintre felhoztam a magyar iskolákban szerzett igen gyér nyelvtudásomat (elnézést az exangoltanároktól, nem rajtuk múlott...), hogy azóta is "abból élek", ami az angolt illeti. Aztán 2 évvel később (2005-ben) sikerült kint töltenem a karácsonyt és a Szilvesztert (Szilveszter éjfél konkrétan a Victoria Station-ön, buszmegállóban, mert akkori kedvesem a buszon felejtette a pénztárcáját, és vártuk, hátha visszajön...), összesen 10 napot voltam ott, és most megyek harmadszor, és nagyon izgatott vagyok, mert nagyon fontos emberekkel fogok kint találkozni.

Madelaine Vella-t az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában ismertem meg, gyakorlatilag a zéró angoltudásomat csak Vele tudtam használni, szárnyai alá vett, és én a védőangyalomnak tekintettem ... (Isten mindig küld nekünk angyalokat, ugye tudtátok?! ;) Rengeteget köszönhetek neki, és azt hiszem amíg élek, nem felejtem Őt el.

A másik "nagy találkozás" Mirjam Schmidt-tel lesz, őt Fuerteventurán ismertem meg, mindketten a Hotel Hespria Bristol Playa-ban dolgoztunk, ő recepciós gyakornok volt, én meg animátor. Hát, Fuerteventurán lakni önmagában életem egyik legnagyobb élménye volt, Mirjam pedig a "mindenben partner" szuperbarátnő, akivel mostmár több mint 2 éve nem láttuk egymást. Szuper lesz megölelni, és újra látni, alig várom!!!

Aztán még ott van Anna Hogg (aki közben férjhő ment, így mostmár Anna Crieg), Bodacz-Nagy Beus (exkollegám- Béla hugija, ők is az UNSZJKE oszlopos és példás tagjai), Juhász Adrienn (szintén UNSZJKE), Szabó Encsi (aki a cuki frontkapuja óta is ott), Martin Hills (Mirjam vőlegénye), stb... Nem tudom még, sokan.

És természetesen megint megnézzük a londoni "kötelezőket", szóval legközelebbi post-olás kedden (remélhetőleg), és több képpel, mint szöveggel ;)

Hétvége...

A hétvégén semmi kiugró nem történt... Donika Zoli cipőjét átkarolva az igazak álmát aludta péntek délután, amit mi is követtünk, miután Zoli hazaért a munkából, csak cipő helyett egymást karolgattuk... (Erről nem készült kép... B-)

Aztán szombaton punnyadás, amit koradélután egy spontán összejövetel tört meg (hála az égnek!), Fütyi és Lilla felugrott úgy 16 óra körül, aminek egy 8 órás iszogatás lett a vége, hambisütéssel egybekötve. Hát jóóó volt! Úgy elröppent az a 8 óra, hogy senkinek fel sem tűnt... (Reméljük a szomszédoknak se...) Íme a képes összefoglaló!

Zeigefinger és rockvilla a levegőben! :)

Fütyi transzba esett :)

Aztán másnap (vasárnap) felépülés után Zoli elvitt egy helyre, ahol mégjobban látszik az Alpok...

Hát lefotóztam onnan is B-)

Visszafelé pedig már Donika vezetett...

És megint elröppent egy hétvége a világ közepén. Vasárnap este halvacsora, adventi gyertya kis kocka-pókerrel megspékelve, habos fürdő a gigakádban, esti mese: Mózes, Egyiptom hercege (személyes kedvencem)... Aztén megint hétfő... :S

Viki és Norbi

Najó, dióhéjban le kell írjam, hogy, az Europakraft-tal való együttműködés nagyjából úgy zajlik, hogy hol van a fiúknak munkája, hol nincs, mint a mesében... Jó eséllyel a "hol van" rész szokott hosszabb lenni, de biztosra soha nem veheti az ember a helyét. Tavasszal mi voltunk otthon 2 hónapot, most pedig sajnos Norbit küldték haza egy időre (reméljük csak átmeneti- rövid átmeneti)...

Szóval ide s tova lassan egy hónapja otthon vannak, de tegnapelőtt este kijöttek leműszakiztatni a kocsit, ami szuper és kihagyhatatlan indokot szolgáltatott az újratalálkozásra, és egy kis közös lazításra. A képek tegnap készültek, munka után fejedelmi vacsorát kaptunk Lilláéknál (utólag is köszönjük!), aztán elmentünk a grafenhausen-i helyi pub-ba, amit mi nemes egyszerűséggel csak "Hordó"-nak nevezünk, mert a hodályban van egy hordónak álcázott/ hordóba berakott padsor.

Ami- jegyzem- persze tegnap este foglalt volt már, mikor odaértünk, így egy "hordóasztal" köré ültünk, idióta pörgős székekre, ami egyeseket kiborított, másokból pedig gyermekded kreativitásként jellemezhető pörgőlázt váltott ki. Szóval egy tanulság, amit levonhattunk a helyzetből: a hordóban ülni jobb, mint körülötte! Zum wohl!

Zolimról a 'személyes jogok megsértésének' elkerülése okán nem került fel kép az estét illetően... Majd legközelebb ;)

Reggeli képek

Ma reggel megint megmutatták magukat az Alpok B-)

Tesóm Boldog Születésnapot!

Ma van a nővérem szülinapja, szóval neki szól ez a kis "zenés képeslap", plusz a sógoromnak, akit elfelejtettem november 28-án felköszönteni (bár a 8 napban még benne voltam ;) és Kristófkának, mert neki is nem rég volt, november 19-én.

Boldog szülinaposok!

Jézus, József, Mária

Nna, tegnap végre (VÉGRE!!!) megvettem, hőn áhított karácsonyi dekorációimat a lakásunkba, és a közel 6 órás shopping után még maradt fél órám arra is, hogy gyorsan kibiggyesszem őket, hogy szép legyen a lakás, mire Zoli hazaér.
Még Betlehem-re is futotta! ;) Pontosabban ez egy "starter kit" jászol, mert igazából se háromkirályok, se birkák, csak Jézus, József, Mária... de mivel én ragaszkodom a Betlehemezéshez, így majd az évek során a jászol köré gyűjtögethetem az egész várost :)

Most akkor boldog vagyok B-) És Zolim vette észre, hogy sikerült véletlenül pontosan úgy helyeznem a párkányon a mini-betlehem-emet, hogy amikor a 6 ágú villanyunkat felkapcsoljuk, pont őket világítsa meg az egyik... (A felettük lógó esthajnal csillagról már ne is beszéljünk!...)

Szóval minden a helyén idáig! Hajrá Advent!