Jucika blogja: LONDON

PÁR SOR, PÁR KÉP, KEINE ZEIT

Szóval ma hajnalban fél kettőkor beparkoltam a ház elé: megérkeztünk Lillával Londonból!!!

Mivel Zolim azzal fogadott, hogy ha pénteken nem dolgoznak, akkor már csütörtök este megtámadjuk Magyarországot, így most hirtelen minden percem be van osztva, kedd-szerda-csütörtök délelőtt dolgozom, délutánonként pedig pakolok és pakolok, és pakolok... De persze muszáj rövid summát tartanom Londonról, mert különben elhalványulnak az emlékek a napokkal.

Oké, 10 szó, amivel Londont jellemezném:

cool

busy

packed

crowded

vagány

koszos

hideg

őrült

színes

drága

A kötelezők közül "kipipáltuk":

Science Museum (sajnos a 2. emelet zárva volt- shit :S)

Natural History Museum

Egham (itt lakik Mirjam, azért köt., plusz itt írták alá a Magna Carta-t)

Oxford Street

Piccadilly Circus

Trafalgar Square

Westminster

Houses of Parliament

Big Ben

London Eye (szerintem mondjuk ez ratyi, semmi történelmi múlttal nem rendelkezik...)

Monument

Tower of London

Tower Bridge

HMS Belfast (a hajó)

Covent Garden (itt forgatták a My fair Lady-t)

Leicester Square

China Town

Soho

Buckhingam Palace

Green Park/ St. James's Park

Hyde Park

Camden Town

A térképen sok minden nincs is rajta, viszont ezt találtam hirtelen, ami 3D-ben is razolja a dolgokat...

A szállás (oh my God!)...

Hammersmith-ben (ami nem egy kocsma neve...), 2. zóna

A hostel neve: Abercorn House Hostel, 15,3 font volt egy éjszaka/fő

A szoba elég normálisan nézett ki (twin bedroom), viszont első este megkaptuk egy magyar fiútól (Raffael János-a képen-aki lefülelte, hogy mi is magyarok vagyunk) a figyelmeztetést: bogaraik vannak! Nekünk egy bogár jutott, a hűtőszekrény felső rekeszébe, utolsó reggel, "kicsekkolás" előtt 2 órával... Thanks God! (Remélem egyet sem

hoztunk haza a tesókból...)

Öhmm.... éjszaka többször megszólalt a tűzriasztó, kellemes vinnyogás mellett fordulhattunk jobb oldalunkról a balra, remélve, hogy nem szól sokáig... Nem szólt...

A wc kis trükkös-vicces: két fülke a nőiben egymás mellett, ami annyira szűkösre sikeredett, hogy nyitva kellett hagyni az ajtót, így előredőlt pozíciónkban kényelmesen (mondhatni face-to-face) beszélgethettünk Lillával, míg nyájasan csurgattunk. Szupi volt! Sose próbáltam még így... B-)

A zuhanyzó koedukált (jegyzem fiúkkal sosem találkoztunk, asszem a tusolást a csajok nyerték 1-0/nap-ra...) és gatyaszaggató hideg, mert mint olyan, az ablakokat valamelyik marharépa mindig tárva hagyta. A Sorstalanság c. film jutott minden egyes alkalommal az eszembe, ha tusolni mentem. Plusz: visszafelé számoltuk, hogy még hányat kell tusoljunk ottan. Most jobban értékeljük itthon a kádat, mint valaha :) A szoba egyébként alapvetően meleg volt, nem igazán fáztunk éjjel, amiért a felsoroltak után már csillagos ötöst adnék erre a kis extrára. A megközelítése viszont nagyon jó, közel van a belvároshoz, szóval összességében nem panaszkodom, hiszen nem a Hiltonban foglaltunk, szóval mire is számíthattunk?! Kibírtuk, sőt!...

A repülésről csak annyit, hogy továbbra sem érzem magam odafönn biztonságban, az odaút sima volt, csak az a "sportos landolás" ne rontotta volna el a végét. Frankón becsapódtunk az aszfaltba, és mindenki felsikoltott, aztán merő kuss, vártuk lesz e borulás/ csattanás/ robbanás... bármilyen katasztrofális folytatás.. Nem volt, de tapsolni senkiben nem maradt erő a riadalomtól. Visszaútnál a landolás már könnyen ment, igazából mindegy is lett volna milyen, csak legyen már! mert a sofőr (én már nem is hívom pilótának azt aki így röptet gépet!..) folyamatosan szórakozott a fékpedállal meg a gázpedállal, hol bepaszírozódtunk az ülésbe, hol meg lebegtünk, és megfigyeltük, hogy rendszeresen föl-le szálldostunk, néha zuhanós érzésünk támadt, néha meg szétpattantak a dobhártyáink mert épp a sofőr kitalálta és elkezdett ezerrel felfele tépni. Szóval nem is tudom, le tudnám e rajzolni azt a spirálisra emlékeztető röppályát, amit mi odafönt bejártunk ezzel a fickóval. Germanwings.com Akit érdekel... B-)

Ja, tanultam kint egy új magyar szót, ettől a bizonyos fiútól, akivel a hostelban összefutottunk, eme szó pedig: MOSLADÉK kb minden második szava ez volt, amikor a hostelünkről beszélt, amelyben ő maga is lakott, ide s tova már 2 (KETTŐ!!!) éve. Eléggé kifejező... Végül adtunk neki egy csomag Mandulás Hanutát, hátha az megédesíti kicsit mosladék napjait eme mosladék helyen... Örömmel elfogadta, aztán békében elváltunk.

Az időjárással szerencsések voltunk (nem volt olyan mosladék), állítólag mielőtt megérkeztünk egy hónapon keresztül megállás nélkül esett az eső, nos, a mi négy napunk többnyire naposnak mondható volt, egyszer nyitottam ernyőt, köbö 10 percre. A hideg elhanyagolható tényező volt, mert hát mégiscsak tél van...

Csináltam kb 600 fényképet, a teljesség igénye nélkül most közölnék párat:

A szóbánk Hammersmith-ben... (Lillával, akit közben 'Merci-a mérce'-re kereszteltem)