A hazaút nem volt igazán felemelő. Pénteken este 11-kor indultunk (sikerült még benéznünk előtte Zoli céges karácsonyi partyjára- halleluja!) és sokszor keveredtünk atom havazásba, volt, hogy csak 40-nel tudtunk haladni, és egyszerűen, csak siralmas volt az egész. Zolim vezetett, Don a lábam között, néha az ölemben (neki is borzasztó lehetett), aztán mikor Zoli elfáradt, át akarta adni a vezetést, de én kb 70 km után úgy döntöttem, nem vezetés közben akarok aludni, viszont a szemem menthetetlenül ragad lefele, szóval félre álltam, és hát egy órát pihentünk. "Egy szónak is száz a vége": délben megérkeztünk, és Judit néniék (Zoli szülei) csülkös bablevessel vártak minket, juhhééé!Aztán amíg ettünk, leszakadt a hó, ordenáré mennyiség. Azután kiköltöztünk Rácalmásra (asszem- Körtés utca még nem tudom mennyi) és visszamentünk Doncikáért, akit Zoli-szülőknél hagytunk, plusz felugrottunk a csajokhoz (keresztlányok). Oltárit bandáztunk, nevettünk, játszottunk. A hó persze közben még mindig esett, mire este 9 után hazaértünk,már nem tudtunk bekanyarodni az utcánkba, mert arra egész nap senki nem ment autóval, így a hó térdig ért. Hála az égnek az utcánknak két kijárata van, megpróbáltuk a másikról, onnan ment. Nem tudom ma hogyan tovább, majd kiássuk :)
Egy a lényeg, itthon vagyunk! Ma birkapörköltre vagyunk hivatalosak az én anyumékhoz, aztán velük együtt rajtolunk Iváncsára, tesómékhoz. Alig várom! x x x
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése