1. nap tökegyedül

   Szóval itt vagyok, tök egyedül ebben a lakásban. Reggeltől dolgoztam, ma szinte megállás nélkül egész nap (persze a szüneteket- legalább-szigorúan betartva!), 16 után hazajöttem, és most itt vagyok, tökegyedül... Egyébként egyelőre nem gáz, jól bírom a magányt, sőt az egyik legjobbfej kolleganőm ma feldobta, hogy mivel pénteken együtt van szabink, délután lóghatnánk együtt, meg fagyizhatnánk egyet. Ez szuper, Anica szuperjófej csajszinak tűnik, egyetlen bajom van vele, hogy két hét múlva lelép egy másik munkahelyre... :S Ugh! De azért pénteken együtt fagyizunk ;) Ma szólt a főni, hogy feltétlen csináltatnom kell betegbiztosítást valahol, két intézet van erre a célra itt: az AOK meg a BKK (nem tudom minek a rövidítései). Mivel anno a mamiéktól (Gaebler) azt hallottam, az AOK szar (erre ma egyébként a magyar kolleganőm, Niki rácáfolt, ő azt mondta, kedvesek, meg minden), ezért a BKK-hoz megyek, és a főni megcsinálja nekem. Aztán később a közvetlen kolleganőm Sandra (mert Anica recepciós) azt mondta, a BKK olcsóbb, és ő elégedett velük, szal azt hiszem jó lesz az nekem is :) Jövőhéten megint kedd-péntekre kaptam szabadnapot, valamelyiken (szerintem kedd) csináltatok bankszámlaszámot is, mert az is kell. Persze csak a Gaebler-mamis délelőtti randi után. Nemrég beszéltem anyával, és kicsit morci vagyok. Régóta vágyam, hogy amikor összegyűjtöm rá a pénzt, veszek Kristófkának egy gokart-ot, nahát a (nagy-)család összedobta és megvette neki! Brrrr! Szóval most nem én fogom gokarttal kényeztetni a kis felszúrt-fülű orrmandulaműtétes Tökikét, de majd akkor kiválasztok Vele együtt egyszer valami szépet, és NAGYOT :) Annyira hiányzik! És annyira fáj, hogy zokogott amikor megtudta, hogy nem megyek... B-((( De nem ő az egyetlen, aki neheztel az új munkahelyemre. Zolival is beszéltem nemrég, és ő meg aról számolt be, hogy Zsófika is elszontyolodott, amikor kiderült, nélkülem ment haza. Azt mondta először azt hitte csak viccel a kislány, de nem, lebiggyesztette a száját, és úgy is maradt. Hát, ezek kemény dolgok, imádom az összes kis szarost a családban, és nagyon hiányoznak! Na persze most nem akarom előadni a hőst, aki egy hete dolgozik, és most hirtelen ettől minden kínja támadt. Örülök a munkának, a papíroknak, és remélem lesz még sok-sok alkalmam Krisikézni, Zsófikázni, Esztikézni, kitudjaki-kázni-kézni... De leírhatatlan érzés, hogy tudom, hiányzom nekik. Hisz olyan kicsikék még! No, az imént meg éppen hívott Frau Gaebler, hogy megkérdezze, hogy vagyok, mint vagyok, elújságoltam, hogy a szokásos kedd-pénteki randit a jövőhétre is megkaptam a főniéktől, nagyon örült, aztán gyorsan megbeszéltük, hogy Húsvét hétfőn munka után egyenesen megyek hozzá egy kapucsínóra :) És csak dumcsizunk, meg dumcsizunk! Munka nélkül :) Most pedig veszek egy forró fürdőt, aztán elpihenek. Vettem magamnak valami mexikói gyors-wok kaját, szóval már vacsiznom sem kell, holnap reggel pedig már nem kell pöcsöljek az Audi fényszórójának keresésével, mert megtaláltam (szerencsére még reggel, a sötétben). Röhej, egyszer már mentük haza Fütyiék kocsijával, és akkor vezettem is, de ma reggel nem emlékeztem, hogy hol kell bekapcsolni. Csak a refit találtam először, már percek óta kutattam, lámpáztam a kütyüket, és amikor megtaláltam (persze akkor már sík ideg voltam), akkor sem voltam benne biztos, hogy jó kapcsolóra bukkantam. Világítani világított, de azért a vaksötét szerpentin előtt még egyszer félrehúzódtam a városban, hogy lecsekkoljam, ha azt a bizonyos kapcsolót elfordítom, égnek-é a hátsók is. Nem ám valaki belém jön a kanyarokban! B-))) De minden rendben volt, és nem is késtem el, szóval ahogy a Stulz-os főni szokta Zoliknak mondani: Alles Kla'! ;)

Ja, és még valami: ma jött egy levél Pintér Bogitól, egyenesen Rácalmásról!!! Ez teljesen feldobta a délutánomat, nem szoktam levelet kapni, max a külföldiekkel foglalkozó hivataltól, vagy a TV-adó hivataltól, és azok sosem vidámak, meg sosem érdekelnek... :S Igyekszem gyorsan visszaírni neki, nem vagyok nagy levelezős, nem az írással szokott lenni a baj, hanem a postára adással, de már figyel egy másik képeslap is Katkáéknak a dossziémban, szóval mostmár még eggyel több levél-és indok, hogy elugorjak a postára, ami egyébként gyalog is csak 10 perc, szóval röhejes vagyok etéren! Na, akkor még két nap munka a szabadnapig... :)