Amikor a legutóbbi bejegyzésemnek azt a címet adtam, hogy "Eltűnök" még fogalmam sem volt arról, hogy tényleg el fogok... Mármint tűnni... De azért köszönöm jól vagyok, csak kicsit felpezsgett körülöttem az élet. Történt egy dolog, ami aztán szülte a másikat, és a vége az lett, hogy már azt sem igazán tudom, melyik nap mi.
Szóval, ami az utolsó bejegyzés- vagyis március 26. óta történt...
Elkezdtem eszeveszett módon munkát keresni, vagyis annyira nagyon nem is, csak olykor böngésztem az interneten... De ugye aki keres, az talál- szokták mondani. Szóval 26-n a bejegyzésem után (vagy előtt- ki emlékszik már?) találtam egy teljes idős szobalány munkát Grafenhausenben egy hotelben (igen, ez az a falu, ahol Zoli is dolgozik, és ahol tavaly is laktunk egy hónapot, akkor még kutya nélkül). No, felhívtam, plusz gyorsan elküldtem a német önéletrajzomat a megadott email címre. Este sörözőbe vettük az irányt miután felmarkoltuk a két Zolit, és útközben hívtak a hotelből: másnap 9-kor szívesen látnának egy megbeszélésre. Persze nekem hétvégén mindkét napra Walkenmühle- a korábbi Gasthaus volt a programom, 9-12/13/...-ig. Hát mondtam, reggel 9-kor nem megy, de 12 után esetleg. (Csak reméltem, hogy a Gasthausban nem lesz aznap sok meló, nem is volt, 11.30-ra kész lettünk.) Szóval minden oké volt, szombaton dolgoztam, majd munka után bementem ebbe a hotelba. Mondhatni szinte azonnal felvettek, a következő kondíciókkal:
természetesen a papírjaimat elintézik (munkavállalási engedély, betegbiztosítás, szociális biztosítás, stb)
heti 5 napot kell dolgozzak, "elvileg" 40 órát
a munkaidőm mégis 6-16-ig szól, de ebben van 3 db félórás szünet (szóval napi fél óra ajándék, tőlem, nekik... sebaj)
étkezhetek a hotelben, és ásványvíz a védőital, plusz kávézhatok, meg cigizhetek meg ha akarok fejre is állhatok :)
a szünetek: 8.30-9.00, 11.30-12.00, és 15.00 körül, amikor úgy jön ki
a fizu: kb. 1000 euró (volt már ez többre is-1045, kevesebbre is-950 kalkulálva az elmúlt 4 napban, majd egy hónap múlva meglátom, mennyi a vége)
a meló:
6-8.30-ig az éttermet, a bárt, a recepciót kell felmossam/porszívózzam (a szőnyeges részt értelemszerűen nem kell mosni, a recepció, a bár meg az előtér pl. olyan) aztán az alagsorban a wellness-falut (ez konditerem, szauna, pihenő, szolárium, jakuzzis faházikók-3 db, meg egy kávézó-sarok; itt port kell törölgetni, törcsiket kicserélni, kukás zacsikat kicserélni- na ezek mindig töküresek, meg porszívózni itt is) ha kész, mehetek reggelizni, a vendégek kajáját esszük, fél óra pihi
aztán jönnek a szobák, kapok egy listát a recepción, arról tudom, melyik foglalt, melyik "elutazós" meg melyik "beutazós", meg egyéb dolgos... Fontossági sorrend: beutazós, foglalt, elutazós. ez van délig, meg ha nem sikerül befejezni ebéd után is
délután: leellenőrzöm a maradék összes szobát, hogy minden rendben van-e, és felporszikázom az egész hotelt, éttermet kivéve. Tehát: recepció, előtér, szobák folyosói (3 szint, de nem hosszú), meg a hotel másik szárnya, az még rövidebb mint az előző. Nem gáz. Kellemesen telik vele az idő, és gyűlik a pénz ;)
aztán 15 körül megint szünetelhetek, és 16-ig még elbíbelődök ezzel-azzal, ha van vmi konrkét akkor azt, ha nem, akkor keresek valami elfoglaltságot.
A hotel
Tehát nagyjából most ezt csinálgatom, mivel hirtelen jött a dolog, így a mamit meg Klausmannt nem tudtam lepasszolni még. Szóval a maradék két szabadnapomon feltétlenül mamizok délelőtt, délután meg amikor hív a Klausmann, megyek oda is. Bár már mindenkinek jeleztem, hogy keressenek mást. Jut eszembe Klaussmannhoz már megvan az "utánpótlás" ;) Walkenmühlébe még a szombati "interjú" után szóltam, hogy szakítok, mert hétfőtől máshol kezdek. Nem buziztak, sőt, nagyon kedvesek és aranyosak voltak (most kivételesen még az a "komisch" öreg is), azt mondták nagyon örültek, hogy megismertek, és jó volt velem együttdolg., stb, és bármikor visszavárnak, dolgozni, vagy csak egy kávéra is. Szóval minden zsír-fain volt velük B-)
Klausmann-nal különösebb érzelmi szálak nem fűznek minket össze, mondtam neki is, nyugtázta annyival, hogy majd szóljak, ha elég. Addig meg hív.
Mamival más a szitu, na vele nagyon sajnálom, hogy meg fog szakadni a munkakapcsolat (a 10 eurós- potyabeszélgetős órabér, haha), de ami jó, hogy a barkózás nem. Már szövögetjük nyárra a kis terveinket, hogy hova fogunk egyik-másik nap megszökni :) Drágám, ő egy igazi belevaló csaj! Persze mondtam neki, hogy nyugodtan keresgéljen magának mást helyettem, amíg nem talál addig a szabadnapjaimon itt leszek neki. Nem kell kapkodjon. Ma is voltam nála délelőtt, vittem neki Húsvétra egy klafa bonbont, ő meg adott nekem 3 kis kosarat, kettő tele csokitojással (persze kizárólag Lindt meg Milka)- ezt Zolinak meg nekem, meg egy kisebb harmadik tele kis csontokkal, ezt a Doncikának :) Ohh, le sem fotóztam! Micsoda málé vagyok! Pedig ez megérdemelt volna egy képet!
Na, folytatva a dolgainkat...
Így most a német suli kilőve. Kijelentkezünk. Mert egy kocsival nem tudjuk megoldani, hogy Zoli 16-ra suliban legyen, meg a Don se legyen állandóan egyedül, meg... csomó minden nem passzol. Viszont kettős öröm: vannak MAGYAR! munkatársaim a hotelben, egy pár, Niki(28) és Ágoson(25), és Niki ráadásul német egyetemet végzett otthon, szóval ő némettanárnő, és szívesen is tanít, holnap megkérdezem, szabadidejében lenne e kedve még németórákkal pénzt keresni. Remélem lesz, mert Zoli nagyon csalódott a suli miatt.
Aztán még valami... Ugyebár mindketten Grafen-ben dolgozunk mostmár, szegény Donika meg 6-16-ig otthon van, és nincs aki levigye napközben pisilni legalább egyet. Egyelőre úgy oldottuk meg a héten, hogy 1. megkértük Lillát, ugorjon fel a blökiért, és futassa meg egy 10 percet napközben, 2. Zoli ebédszünetben hazaautózik, futtat, visszaautózik, dolgoz(ik)... De ez így nem jó. Sok benzin, semennyi ebédszünet neki. Szóval kerestünk- és megint: aki keres, talál! egy lakást Grafenhausenben, ami kb. 5 perc sétára van Zoliék műhelyétől, úgyhogy Húsvét után megint költözünk :)
A lakás 4 szobás, szóval úgy tervezzük, hogy lesz egy nappalink, egy hálónk, egy kisebb kondi-szobánk, meg egy vendég szoba. Az egyetlen "aprócska" nehézség, hogy bútoroztalan B-) Vagány lesz egyszem franciággyal kezdeni az új életünket, de nem bánom, igazából izgatott vagyok, hogy berendezhetünk egy pecót :) Csak adja Isten, hogy ne kelljen idő előtt kiköltöznünk ilyen- vagy olyan okokból kifolyólag. Otthon vannak bútoraink, ha összetennénk, be tudnánk szépen rendezni, de sajnos bútorszállításra még a Berlingo sem elég :S Viszont a nagy ágy lehet kikerül. (Mármint Mo-ról No-ba.) Szeretjük, és nem akarunk másikat venni, bár majd meglátjuk. Megpróbáltam kreálni egy alaprajz-féleséget a lakásról (egy családi ház földszintje egyébként), nem egy AutoCad, de azért büszke vagyok rá :)
Épp egy órája indultak el Zolimék (Fütyivel meg Lillával meg Donnal) haza, én maradtam, mint a borravaló, de most a munka fontos!!!
Szóval a héten egyedül vagyok, kb. jövőhét vasárnapig, akkor érnek vissza. Nagyon sajog a szívem, már nagyon vártam, hogy Krisivel találkozzak, nagyon készültem a húsvétolásra, meg az "öntök"-re :( Ráadásul szegénynek a héten felszúrták mindkét fülét, és még egy orrmandula műtét is vár rá, olyan jó lenne kicsit megdödölgetni, meg ajándékot vinni neki, mert azt imádja! Szóval most mérges rám, mert nem megyek :(((( Anya is nagyon hiányzik, és tulajdonképpen mindenki, de azt hiszem most perpillanat ők ketten a legislegjobban.
Hát, ilyen az élet, a magyar kollegina, Niki ráadásul felkészített, hogy októberig ne is nagyon számítsak szabadságra, ha jön a szezon és beindul a hotel, nem lesz megállás. Nembaj, egy évet minimum ki kell bírjak, hogy megkaphassam a korlátlan munkavállalásit. Szóval mindenki szorítson!!! Nem lesz egyszerű, nem álmaim munkahelye, de nem panaszkodom, mert vannak ettől sokkal rosszabbak is, plusz amíg nem tudok prfekt németül, addig nem pattogok. Alapjába véve nagyon örülök neki. Számomra ez ordenáré nagy szó, hogy van teljesidős bejelentett munkahelyem!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése