Még mindig jól bírom :) Vagyis semmi extra, fölnőtt vagyok, vagy mi. Ma nagyon sokat kellett dolgozzak, Húsvét van, és rengeteg vendég a hotelben, az ebédszünetem csúszott majd' két órát, a délutáni szünetemet meg be sem tudtam tartani... Munka után muszáj voltam két órára lepihenni, megnéztem pár részt a Southpark-ból, de szerintem most vacsorázni sem fogok, szaladok fürdeni, aztán fekszek. Pihenésre vágyom, fáj a derekam, vagy a farizmom, nem tudom, ha lehajolok fájok :) Vadijó, hogy nem kell többé fogyókúráznom, amíg itt dolgozok, haha. Ettől a fáradtságtól embernek érzem magam, szóval csöppet sem zavar. Még holnap reggel kell korán kelni egyet, aztán kedden 8-ig alhatok. Bár szerintem 7 körül úgyis ki fog dobni az ágy. De nem baj. A hotelhez képest a mamis délelőtt igazi felüdülés lesz. A munkavállalási engedélyemet a főni csak április 15 körülre saccolja, szóval onnantól strigulázhatom az egy évet. Ugh. Elvileg már 10.-e körül megkaphattam volna, ha van egy rühes Krankenversicherung-om (olyan TB féle izé biztosítás). A kolleganőm, Regina ma sírdogált, 3 hét múlva műtétre kell mennie, van 3 lyuk a hasfalán. Hát én ilyenről még nem hallottam, de nem hangzik túl jól, megölelgettem, de igazából mi a búbánatot lehet mondani valakinek ilyen szituban? "Minden rendben lesz, ne aggódj!" Persze... A picsa tudja, rendben lesz e minden, de remélem igen. Kedvelem, mert ő tök normális velem. Azért nem haragszok senkire, ha lazsál, és miatta többet kell dolgozzak, csak legyen velem kedves. Bár ő nem a lazsálós, vagyis én még nem érzem úgy, hogy velem kapcsolatban ez nála így lenne. Más már mondott róla hasonlót, leszarom, velem rendi, és ezért bírom. Aztán mostanában (az elmúlt két napban) mintha rámszállt volna a Frau-főni, a tulaj neje. Folyton oszt valami melót, ha összefutunk a hotelben. Ez persze lehetne tökre normál, ha nem lenne tele vendéggel a hotel, és nem lenne meg a saját feladat-sorozatom (vagy mondhatni 'terv'-em) aznapra. És persze ha ő mond valamit, azonnal ugrani kell. Akkor kieshet még a tiszta törülköző is a vendégek szobájában a kezemből, ha Frau Spreitzer óhajt valamit, akkor azt azonnal óhajtja. Nem bunkó egyébként, csak unom, hogy pattogtat, mikor megvan a magam kis munkarendje, és általában nem ücsörgök vagy unatkozom... Reggel megkapom a szobalistát, aztán magas ívből leszarom, ha éppen csak féltárnyi kéztörlő van a földszinti mosdóban, 16h-ig az simán kibírja. Akkor pedig végzek a munkámmal, szóval mint "utolsó simítást" még megcsinálhatom, vagyis csinálhatnám, de neeem, hiába, hogy én éppen a hotel másik szárnyán gályázok, neki pont akkor kell emezen a szárnyon a rühes kéztörlő. Na mindegy, azért nem szoktam túlstresszelni a dolgokat, ha szól: megyek. Végülis nem gáz. Nap végén még sosem lettem letolva, hogy miért nincs készen ez vagy az. Általában kész vok, ha meg nem, akkor olyan dolgokat hagyok meg másnapra, ami nem olyan fontos.
Más. Ma hagytak nekem az ágyon az egyik szobában 10 euró borravalót, de persze nem vettem el. Csak akkor illik, ha kézbe kapom, vagy ha már elutaztak, vagyis kicsekkoltak, egyébként nem. Remélem holnap ha kiköltöznek nem felejtik el a lakók mégegyszer megpróbálni!...
Megint más. Az idő olyan "semmilyen", esik, fúj, mikor melyik, most éppen csak fúj, de nincs hideg. Legalábbis kint. Itthon viszont újra be kellett fűtsek kicsit. Reggel spec tejfehér köd volt, de itt az nem nagy kunszt, viszonylag magasan lakunk ahhoz, hogy bármikor- ahogy én hívom- ránk szálljon egy felhő :)
Na, hát nagyjából ennyit a 2. tökegyedül-ös napomról, igazából leköt a munka, és elég keveset beszélek a családdal telefonon ahhoz, hogy ne érezzem áthatóan, mennyire "zsiráf" (Southpark) lehet Zolinak, hogy otthon van :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése