Hama hama valamit

   Na csak gyorsan írok "hama-hama" valamit, mert az idö repül, a bejegyzések meg foghíjasodnak, ez megint a munkának a jele....  Nem akartam rögtön az elsö nap után véleményezni, mert annak idején a Parkhotel Pavillion is szuper volt, aztán milyen nyomorúságosan fejezödött be, de mindegy. Szal azért annyit egyelöre, hogy egészen jól elvagyok, uncsi, monoton, de nem vészes. Nem atom kemény, v. megeröltetö, vagy nem tudom milyen, és ami nagyon szimpatikus, hogy a fönökék is dolgoznak, az egész család! (Apa, anya, fiú és hugi.) Szóval ettöl a dologtól olyan érzése támad az embernek, hogy ez egyátalán nem gáz és nem megeröltetö amit itt csinál, és részemröl jól is fizet (na igen, ilyenkor a magyar fizetést veszem alapul- persze, hogy az itteni fizukhoz mérve ez a minimálbér körül mozog, de még így sem rossz...). Igazából egyelöre még magam sem tudom mennyit, de majd ha megjön az elsö fizum, ígérem bevésem ide söt beszkennelem a "Lohnabrechnungomat".... Na... Mert ugye aki olvasta a Kisherceget, az tudja, h a fölnöttek mind GOMBÀK és öket csak a számok érdeklik... meg ilyesmik...

Más. Szerdán rémálom napot éltünk meg a Donnal, ugyanis atom hószakadásban el kellett vigyem állatorvoshoz, ugyebár van a kis száján ez az "izé", ami egyre nagyobb, rondább és keményebb... Legutóbb kapott rá valami nagyon komoly gyógyszert, amit szigorúan végig kellett vele szedetni (ám mégsem antibiotikum volt), de jobb nem lett töle, hacsak nem rosszabb.... :S Szóval eldöntöttük, vissza kell vinni dokihoz, nézze meg újra! Hétfön nem jött össze az akció, mert akkor is annyira szakadt a hó, és majdnem sikerült is összecsusszanunk egy mikorbusszal a trutyis úton, szal kihagytam a dolgot... Szerdára megint atom hószakadás érkezett, de akkor már nem várhatott tovább a dolog, elvittem. Na dokibácsi azt mondta, itt bizony a felírt gyógyszer semmit nem segített, ezért most bealtatja a kutyát, és "gerne" kihasít egy darabkát a sebes ajakrészböl, hogy aztán azt elküldje laborba, hogy kiderítse, mi is az... Szóval míg kint szakadt a hó, és én magamban azon imádkoztam, csak jussak vissza a téligumikkal a domb tetejére, ahonnan lepöndörödtem a dokihoz Donnal, Dr. Schleinzer 4 órácska alatt véghez vitte elszánt ötletét. Volt borotválás, kanül beültetés, infúzió, meg altató injekció (kicsit nem ebben a sorrendben, mindegy már), metszés, vér, Judit leült, nem ájult el, varrás, altatásból ébredezés (visszakábítás), kutyapuszilgatás a gyengédebb ébredés kedvéért, kutya kocsiba kicipelése, bebugyolálása az anyós ülés elötti lábtérben... Aztán megindultam fölfele a havas hegyen, és máig csodával határosnak tartom, hogy sikerült feljutnunk, meg hazajutnunk, jelentem Donika azóta jól van, én pedig ezt a bejegyzést jól összecsaptam, de mindegy, nem izgat, mert hulla vagyok... Holnap Klauék esküvöjére megyünk, vasárnap pedig remélem pihenünk :) Mindenkinek szép álmokat (már aki alszik péntek este... én biztos... Zoli meg már egy órája... :)))