Sorsdöntö pillanatok...

   Indultam a helyi polgármester(asszony) választáson, és megnyertem!!!! (...Hatásszünet...) Hahaha, najó, nem....  

Nem tudom, említettem-e már, de megint munkát intéztem magamnak az elmúlt pár hétben. A szokásos procedúra, interjút kérni a fönöktöl, nagyon bevágódni nála, hogy annyira engem akarjon, hogy képes legyen utána még 4 hétig nélkülözni engem amíg megérkeznek a papírjaim, stb... De most nem is ez a legfontosabb témája a mai postnak, hanem hogy tegnap volt esedékes, hogy megkapjam a munkavállalási engedélyt, és mivel még nem érkezett meg, felhívtam az illetékes munkügyi hivatalt, hogy MIVAMMÀ??? Mondom Frau Sick-nek (ö intézi ott ezt mindeig, szóval már lassan névröl ismerjük egymást, ha nem lenne olyan messze, talán egyszer le is ugranék hozzá meglátogatni, hogy mostmárarcot is kössünk hangjainkhoz...), hogy én vagyok a "Frau Kondássz", ö meg nevet, hogy micsoda véletlen! épp az én papírjaim fölött görnyed. Mondom néki, csak érdeklödnék, hogy tényleg, MIVAMMÀ? Vidám hangon közli, "alles klar",engedélyemen pecsét aznap postázza a leendö föni-nénimnek, plussz.... normál esetben 6 hónapra szokatk kiadni egy engedélyt, amit  utána meg kell hosszabbítani, de ö ettöl most eltekint, és megadja nekem április végeig, ugyanis utána, vagyis május elsejétöl már nincs ilyesmire szükségem, mert  magyarok jövöre már mindenféle kivárás nélkül vállalhatnak munkát Németországban. Whow! Tudom, ez már nem újkeletü hír, de ide s tova fél éve tévékészülék (vagyis tévécsatornák) nélkül éljük istenhátamögötti csendes kis életünket, és a "majd minden reggel elolvasom legalább az aktuális híreket az index-en"- dolog sem igazán jött be nálam, így én beolvadva ez itteniek közé- és ezáltal én is "hegyitahóvá válva"- nem értesültem a dologról... Örültem, örülök,örülünk...

Szóval utána elgondolkodtam, hogy azért az uniós történelmet én is megélem és megtapasztalom a magam uninformált módján, ugyanis ott voltam Londonban (aupairként), amikor csatlakoztunk az EU-hoz, és soha nem felejtem el, milyen vagány volt, hogy kifele még kék útlevéllel, szigorúan csakis au-pair vízummal utaztam, hazafelé pedig már SZEMÈLYI IGAZOLVÀNNYAL (wow, micsoda örült dolognak számított ez akkor ott!)... Úgy éreztük- londoni magyarok- hogy valami mérföldköhöz értünk el (valójában az is volt), szabadnak érezhettük végre magunkat (nem mintha elötte nem úgy lett volna, nademégis!), és mázlistának, hogy ezt pont mi, pont ott, pont akkor megélhettük. Most pedig... ha Isten is úgy akarja, átélhetek valami hasonlót itt, Németországban is. Aki nem küszködött még itt kint ezzel a munka-dologgal, az talán nem is tudja ezt úgy átérezni, de ez valami óriási "áttörés", hatalmas dolog!!! Szóval éljen május elseje, a munka ünnepe, éljen mindenki aki dolgozik, mert dolgozni jó, vagy legalábbis jó ha az embernek van munkahelye (ja, asszem inkább így valahogy)! Ès bár nem akarok több atomerömüvet, azért a munkaeröpiac megnyitását köszönjük Angela Merkelnek (meg mindazoknak, akik hátúlról megrúgdosták az ügy érdekében...)...

Ps. Hétfötöl dolgozom...(itt)