Ha! Hogy mire nem valók az ember legjobb barátnői?! Itt jegyzem meg, Szőke Péter, ha valami csoda folytán sikerült rábukkannod a blogomra, de vagy olyan etikus és jófej, kérlek ennek a bejegyzésemnek az olvasását ezen a ponton hagyd abba!!! MOST!!! (Köszi, egyszer majd megérted, miért...) Ha mégsem sikerülne, azontúl, hogy vess magadra- azonnal felejtsd el, zárd be, nyeld le, és a kulcsot dobd el! Kétszer! És SOHA senkinek (még magadnak se) beszélj róla...
Na, hogy mire nem valók...?... B-) Mint az ismeretes, a hétvégén otthon jártam, hogy végre letegyem az utolsó vizsgámat is a fősulin, mely féléves csússzással óriási szakadékot képezve választott el engem attól, hogy végre minden tárgyamat befejezettnek tudjam az első olyan főiskolában, amit történetesen végig is csináltam. Talán nem szégyen bevallani (hiszen egyetlen, és utólag sem könnyűnek nevezhető), hogy ezt a tárgyat immáron harmadszorra vettem fel a suliban (tehát kimerítettem az összes tárgyfelvételi lehetőséget ezt az egyet illetően), és az utolsó vizsgaidőpontra jelentkeztem be, tehát ha nem sikerült volna, akkor az egyetlen és utolsó fennmaradó tárgynál vérzek el a suliban. Hát ezt még leírni is borzalmas, felháborító és gusztustalan! A tárgy nehézsége a naprakészség igényében és a saját logikus gondolkodásra való hagyatkozásban rejlett, tehát nem a tipikus elolvasom-megtanulom az adott kérdésre előveszem a memorizáltakat tárgy volt ez. Persze, normális esetben nincs ebben egy fősikolán semmi különös, hogy a diáktól elvárják: tájékozott legyen a mát illetően és merjen gondolkodni. Csak az őspara... mi van ha egy adat nem jut az eszembe, esetleg pont nem olvastam róla, és az gátol meg abban, hogy egy dologról ésszerű következtetést vonjak le, vagy kettő között magyarázható összefüggést véljek felfedezni?! Szóval múlt héten tanultam, tájékozódtam, készültem, pénteken felültem a már korábban mumusra fikázott germanwings gépre, és délután 16.10-kor landoltam Ferihegy 1-en, hogy kiderüljön, mennyit is ért az igyekezetem...
És itt kanyarodjunk vissza a legjobb barátnőhöz (aki nem az egyetlen, de milliók közt az egyetlenegy nekem), aki tudja a titkát a tökéletes vizsgadrukk-oldásnak, a tökéletes felkészüélsnek, ráhangolódásnak... stb. Mindamellett, hogy bár 35-re kellett volna landolnom, 18-kor léptem ki a reptér "érkező hall"-jába, Réka már ott lóbált egy A4-es lapot amin hatalmasan és pirosan üvöltött a nevem JUDY, körülötte piros szívecskékkel. Ha nem akartam volna sem tudtam volna nem észre venni, szóval egymás elkerülése kizárva :) Réka mindenre gondol B-) A dadogós még izgalommal teli repülős sztorik után autóba vágtuk magunkat, hogy besöpörjük a (már csak a puszta találkozásunk miatt is) kiérdemelt csajos kapucsínónkat, persze villámgyorsan, mert otthon várt minket a család (Réka családja) és egy esti program (Réka esti programja).
Szóval ahelyett, hogy előkaptam volna náluk még a jegyzeteimet (ezzel is növelve a másnap reggel 9.15-kor kezdődő vizsgám sikerét) 19 órára hastáncolni mentünk. Én életemben először. HÁT GYEREKEK!!! Ez valami CSÚCS! Komolyan mondom, egy dolog, amiért megint sajnálni lehet a (az európai) pasikat, mert ez náluk (márcsak méltósági okokból is, remélhetőleg) kimarad... Szóval rájönni, hogy az ember tud tevehullám közben is segget riszálni és lépkedni, ez fenomenális! Meg úgy mozogni a zenére, hogy igazából azt sem tudod, mikor mid mozog éppen, de jól esik, és szexinek érzed magad, hihetetlen! És közben muszáj röhögnöd, mert teljesen kifordít önmagadból ez az egész - az európaitól teljesen különböző mozgáskultúra. Aki teheti, próbálja ki!!! Kötelező házi B-) Már rákerestem, de itt a mi városunkban (No-ban) sajnos nincsenek órák :(
No, a vizsgára készen álltam, megvolt az oxigén az agynak, a derű és az önbizalom is a léleknek, éjfélkor fekvés, reggel 6-kor kelés, 9.15-10.15-ig vizsga (tollat persze elfelejtettem vinni), 3 kérdést 4 oldalban fejtettem ki, éreztem, hogy meg kell lennie, de teljesen biztos azért mégsem lehettem benne, este tesóméknál csekkoltam a neten: 5-ös. JUHHÉÉÉ!!! Kötelező recept: minden vizsga előtti este egy hastáncóra...Otthon találkoztam Zoli szüleivel, fellelkesedtünk az idei közös nyaralásra, meg egy Citroen Berlingo-ra, aztán felugrottam Zoli nővéréékhez, körbcsókoltam a kiscsajokat, meg a szüleiket, aztán már csörgött is a telóm: tesómék családostul várnak a ház alatt. Kiautóztunk anyukámékhoz, örömködtünk, meg ricsajoztunk, kaptam két tábla szalonnát, amit sikeresen tesóméknál felejetettem később... :S Iváncsán aludtam a Kárász rezidencián, másnap még 3szor beszéltem anyával telefonon- hiába, nagyon nehéz elszakadni, mostanában egyre többet és egyre durvábban hiányzik :( Aztán Krisivel meg tesómmal vonatoztunk, mekiztünk, és feldobtak Ferihegyre, ahol megnéztük a repülőket Krisivel, majd 17-kor beszálltam, és visszarepültem a Szerelemhez Stuttgartba B-)
Zoli már várt a reptéren, itthon háromfogásos fejedelmi vacsora várt (körtés spenót leves parmezán sajttal?! rántott camembert szamócalekvárral és HAL HAL HAL), és a kutyuskánk, aki megmajmult mikor végre viszontlátta "anyát" :)
Szuperjó hétvége volt, hálás vagyok Rékának (és persze Petinek is) nemcsak a hastáncért, de sok kedvességért, pusztán azért, hogy ott vannak nekem, etettek, itattak, szobát fűtöttek nekem, Zoli szüleinek, hogy intéznek nekünk mindent, hogy megkönnyítsék az otthoni dolgainkat amíg mi itt kint vagyunk, Zsuzsiéknak, hogy mindig imádattal fogadnak minket, mert persze mi is imádjuk őket, tesóméknak, hogy rugalmasak, és elautóztattak mindenfelé, meg ők is szobát fűtöttek nekem, és ők is etettek itattak, és anyáéknak, hogy örökkön örökké szeretnek és ott vannak nekem, nekünk. Olyan szerencsés vagyok Veletek, hogy el sem hiszem!!! És persze szerencsés és hálás vagyok mások miatt is, akikkel most nem találkoztam a hétvégén, vagy nem is otthon vannak Magyarországon, hanem bárhol máshol a világon, szóval nem kell megsértődni azoknak akik a hétvégi imádat listán most nem szerepeltek B-)
A héten még vár rám egy elbeszélgetés a helyi hivatallal, akik arra lesznek kíváncsiak, mi a fenének vagyok ide bejelentkezve No-ba, és miből élek, plusz ma bekukkantunk a németórára Lillával, hogy lássuk, mi is ott a helyzet, belevágjunk e, vagy megvárjuk inkább a március 1-jén induló kezdő csoportot. Az időjárás visszatértemre úgy döntött, megint havazik kicsit, szóval most is szállingózik, de az utakon vigyázunk, és egymásra vigyázunk, és magunkra is vigyázunk...
Én, Kondás Judit, kijelentem, hogy a hétvégén, vagyis 2010. január 23-án, 27 évesen (vicc! bakker...) életem első hastáncórája utáni napon abszolutóriummal végeztem a főiskolán, igaz, a pont az i-re mégcsak most jön, szakdolit kell írjak, meg le kell államvizsgázzak, de arra már van időm bőven: a tanulmányi- és vizsgaszabályzat szerint 7 év... ha-ha-ha HALLELUJA!
Ja, újrahajráztam az egykori (egyik) kedvenc mesesorozatom, hála tesóméknak most megint végignézhetem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése