Helyzetjelentés, megint csak az elmúlt napok semmiségei, csak hogy haladjunk kicsit. Hétfőn katasztrofálisan kellemes abszolut-semmittevéssel ünnepeltem meg az utolsó vizsga sikerét, csak örömködtem magamnak, és csakis olyasmit csináltam, amihez éppen kedvem volt... Ez jó, imádok folyton olyan dolgokat tenni, amihez éppen kedvem van. Imádom, ha van időm, sok sok sok, mindenre, ami csak éppen eszembe jut. Még anno a Helen Doron-os tanfolyamon mondta a magyar származású (magyarul már alig beszélő) tanárnő, Rita, hogy az emberek mindig sokkal több időt szentelnek az aggodalmaiknak, és csak keveset a sikereiknek, hát én most ennek a gondolatnak a szellemében igenis úgy érzem, kiélveztem a pillanatnyi sikert, amit eztán már csak egy sikeres államvizsga tetőzhet hamarosan... Azt hiszem akkor majd egy egész hetet adok magamnak B-)))
Persze kedden már visszarántott a rideg valóság, mehettem dolgozni a mamihoz, Frau Gaeblerhez- akihez a Donnal karöltve járok besegíteni a házimunkában. Azért nem tragédia, a mamival töltött idők mindig értékes percek számomra, sokkal több ez mint munkakapcsolat, őszinte baráság, minden ami csak kialakulhat egy 79 és egy 27 éves csajszi között... Kicsit pakoltam, meg főztem is, szóval visszarázódok ismét...
Szerdán (vagyis tegnap) leugrottam a romániai magyar kisbarátnőmhöz, Gabihoz (kisbarátnő, mert tényleg pici, bár korban ő is kicsit feljebb jár) és kaptam tőle is gratu-ölelést. Márcsak ezekért az ölelésekért is megéri tanulni :) Legközelebb muszáj leszek róla is lőni pár fotót, utálom, hogy róla nemhogy a blogon, de úgy egyébként sincs egy büdös képem se! Aztán tekeregtünk egy nagyot Donnal, végre kegyeskedtem feltölteni a telómat, és gyorsan fel is hívtam Encit, aki aztán visszahívott, szóval a közel egy órás dumcsi költségeit felesben álltuk... Ismét pakolás- ezt egyébként nem értem, ketten lakunk ebben a búbánatos lakásban (bocsika, 3-an, de Don csak félnek számít, mert ő nem hagyja széjjel a levetett zoknikat, és nem használ minden ivásnál új poharat), de itt állandóan és minden nap van mit pakolni. Komolyan kezdek beparázni, mi lesz, ha még gyerkőc is lesz egyszer?! Szóval pakoltam, mint mindig, és állandóan, és mindennap, és mire odarittyentettem a halvacsorát, huss, el is ment a nap! Mostanában- a karácsonyi menüt ellensúlyozandó- kevés vörös húst eszünk, és több halat, meg leveskét. Zoli gyomra rendbe is jött, nekem viszont komolyabb megtorlások kellenek ahhoz, hogy azt a pár kilót visszategyem az energiakörforgásba (ami nem vész el, ugye, csak átalakul)... Majd jövőhéttől B-)
Aztán van egy nagy projektem, fel kell hívjam a Landratsamt-ot, mert egy bizonyos Frau Schmid már hónapok óta üldöz, hogy kifaggasson végre: ki vagyok, miért vagyok ide bejelentve, mi a fenéből élek, és ki fizeti ki a drága német orvosi kezelésemet, ha valami baleset ér? Ma felhívom, kérnem kell személyes találkozóra egy időpontot, aztán elmondom neki, hogy mi a helyzet... Aztán tegnap beszéltem az egykori 3. melóhellyel, ahol decemberben azért szakadtak meg a dolgok, mert a néni (aki a főni) elment 3 hétre kezelésre, aztán jött a karácsony, de tegnap közölte: vár vissza, ma már kezdek. Pénteken megint mami, délután Klaussmann (itteni új becenevei- hála Fütyinek a naaagy becenév-adónak: Spritzmann ill. Faustmann) szóval egy szónak is (mindig) száz a vége: ismét 3 munkám van, és ez király. Épp az előbb hívott Zolim: brutál hókészültség van!!! Náluk a melóhelyen Grafenhausenben már szakad-ömlik a hó (itt még semmi), a Boden-i tó felől érkeznek a hófelhők, ahol már egész éjjel havazott, és a rádióban azt üzeni a bemondó, aki menni akar valahova, az még MOST induljon el, mert cudar világ lesz. Készítek majd képeket (ha valóban akkora durranás lesz)... Hétvégére nincsenek nagy terveink: kakaspörköltet fogunk rittyenteni galuskával meg ubisalival. Lilláékat is meghívtuk, így gondolom (remélem) az evés után lesz majd "ezt a sört még megiszom aztán maradok" (Fütyi), tehát ha minden igaz, kicsit lazítunk is majd B-) Bőőőven ránk fér már! Meg ha tényleg nagy hó lesz, elővesszük a csúszkáinkat is...
Ja, a német sulit (Vhs-Volkshochschule) pedig március 1-jén kezdhetjük, úgyhogy arról majd később...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése