Na, hát ugye ma voltam a nagy fogműtéten, mondhatom, ez a német betegbiztosítás tele van meglepetésekkel... Először is, én azt hittem, hogy a kezelések biztosítottak részére ingyenesek, csak egy 10 eurós "viztidíjat" kell kicsengetni. Hát nem. NINCS VIZITDÍJ. Ezt a 10 eurót ugyanis nem kezelésenként, hanem negyedévente kell egyszer kifizetni nekik, aztán csókolom. Hát ez szerintem akárhonnan is nézem, egyszerűen szuper :) Aztán a másik meglepetés már a zsibbasztó után érkezett: ülök (fekszek) a kis liftes székben, mikor belibben (jegyzem a múltkori "pajta-partyról"-amiről lehet el is felejtettem beszámolni) egy csajszi, hogy ő akkor most amíg zsibbadozok lepucolgatja szépen a fogaimat, amit évente egyszer fizet- szintén- a Krankenkasse (vagyis a betegbiztosítás). Szóval jött és 5 percig polirozgatta a fogaimat. Marhára örültem neki, nem számítottam ilyen extrára! Király... Hasznosan töltöm addig is a zsibbadás 10 percét. Aztán kész lettünk, bejött a doktornő, majd megvizsgálta az összes fogamat, és mondta, hogy hanyas rossz, a másik asszisztensnő pedig regisztrálta a gépben. Majd közölte velem: hát ha nem bánom, sajnos még négyszer szeretne velem találkozni, mert még van négy rossz fogacskám, azokat betömi. Én meg mondtam: halleluja, úgyis kérni szerettem volna, hogy mostmár meg se álljunk, amíg van valami. Aztán- lévén, hogy mától két fogam hiányzik a számból- megbeszéltük, hogy esetleg hidat tehetne rájuk (én kérdeztem rá), ő meg mondta, hogy persze, szóval hamarosan megint teljes lesz a fogsorom, zsiráf!
Na, aztán a csekkolás után hárman körbeállták a fejem, az egyik jobbról dugdosott hülye dolgokat a számba (mármint az ilyenkor szokásos dolgokat) a másik balról a doktornő volt, neki is tele mindkét keze nyalámságokkal, a harmadik (a pajtapartys csajszi) meg hátulról támasztotta a fejemet, vagyis az állkapcsomat szorongatta gumikesztyűs kézzel, ami rohadt büdös volt. Először nem is kapcsoltam, mi ez az undorító latex-szag, aztán beugrott, mikor lestem egyet, HÁT A GUMIKESZTYŰŰŰ!
Aztán ahogy lenni szokott: harmadik nekifutásra kicincálta. Semmit nem éreztem, semmi nem fájt (talán a szám bal sarkát leszámítva, mert abból az irányból annyira feszítette a nő, hogy azt hittem le is tépi a fél arcomat kapásból...) csak maga a tudat, hogy azért rázkódik a fejem, mert valamit kitépnek az állkapcsomból, az volt rossz. De nem volt még az a "megkönnyebülős érzés" sem, hogy "na most kint van!", fel sem tűnt, amikor végre kirántotta. Csütörtökön délután még visszahívott egy kontrollra, és ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése