nyalámságok nélkül... Csak van egy kis időm, mielőtt elindulok Frau Gaebler-ékhez, gondoltam írok pár sort. Nagyjából a semmiről. Mert nagyjából a helyzet változatlan, még mindig rengeteg a hó, de tegnap kitavaszodott kicsit, így legalább az utak járhatóbbak már. Na nem mintha nem élvezném a hóban zúzást autóval, igazából tök vicces, csak a többi autóstól félek, nehogy valamelyik barom elnézze a rajzot (megfelelő nagyságú sebesség mellett....). De tegnap megolvadtak az utak, ma reggelre meg ráfagytott az olvadmány. Azért mégis haladósabb lett a forgalom. (Pl. 2 nappal ezelőtt a szerpentínen lefele csakis 2-esben 30-cal lehetett... felfele meg sűrű imádkozással:)
Fontolgatom egy "álomblog" megalkotását, mert mostanában egyre extrémebb dolgokat kitalál az agyam éjszaka, de nem hiszem, hogy az nyilvános blog lenne. Ki tudja, ki mekkora jelentőséget tulajdonít az álmoknak, nem szeretnék félreértéseket B-)))
Tegnap végre rávettem magam, és beindítottam a 2010-es sport-szezont, végre mozogtam kicsit. Ma meg holnap súlyos izomlázam lesz, megfizetek a hosszú kihagyásért, ugh.
Ma derül ki, hogy holnap elindulunk-e haza, autóvásárlást intézni. Egyelőre nem akartam erről írni (méghogy nem vagyok babonás?!...), de kezd a dolog kikristályosodni, és igazából más izgalmak kerültek a "nem-beszélek-róla-babona" középpontjába. Csak a szokásos: végre elsimítottam az ügyet a Landratsamt-tal, ismét 3 "munkahelyem" van, ha minden igaz, Zolit sem üldözi a Zoll végre, éppen kocsit készülünk vásárolni... na és ilyenkor mindig jön a para a műhelyből (ahol Zolim dolgozik), hogy ki tudja van e elég munka? Szóval azt hiszem kategorizálhatom a választott életmódunkkal járó parákat: munkapara, hivatali para, és egyéb apróbb parák. Épp most hívott Zoli: mostmár biztos, hogy holnap indulunk haza, közben csináltam pár "shot"-ot a napfelkeltéről is, tudom, már elcsépelt, de nem tudok ellenálni az Alpok látványának. A hófelhők miatt már úgyis olyan régen láttam... Annyira magával ragad, hogy ilyenkor telítődök inspirációkkal, nem tudom megunni. Szeretném, ha más is láthatná, itt a jó melegben ücsörögve, és talán ugyanazt érezhetné, mint én. Aztán az is lehet, hogy csak én vagyok ilyen link szentimentál, mostanában egyébként egyre jobban (és olyankor könnyezek! Ugh!!!)... Kezdek komolyan aggódni, hogy mi lesz, ha mindehhez még egyszer terhes is leszek, ne adj Isten ANYA! Nem akarok olyan "tipikus, érzelgős" nőcivé válni, bár igazából az örömkönnyekkel talán még nincs baj :) "Bőgök", ha valahol kisbaba születik, ha valakik szerelmesek lesznek, vagy csak kibékülnek, ha Zoli elmeséli a Don "majdnem-elpusztulós" sztoriját, mert megtépte egy fenevad, ha másokat sírni látok, ha családi fotókat nézegetek, ha a barátainkra gondolok (tök mindegy, hogy fiú vagy lány az illető), ha a családomra gondolok... Hát mi lesz itten, ha megmajmulok?! De, mindezek felett boldog vagyok B-)))
Az "elmaradhatatlan" ismét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése