5. nap tökegyedül

   Lassan meg kéne változtassam a "magányos bejegyzéseim" címét, mert egyre szánalmasabbnak tűnik... "Ixedik nap (még mindig) tökegyedül" :) Mindegy, amíg nincs jobb ötletem, addig marad a számolósdis tökegyedülös. Ma nagyon meglepett 5-kor a vekker, hisz' csak 5 perce hunytam le a szemem!!! 'Scheise'- gondoltam magamban, aztán megkezdtem a napot. Igazából a kelés a leggázabb pillanata a napomnak, mindegy, hogy egyedül vagyok, vagy hogy dolgoznom kell, kelni szar, de a szaros kelős felhők pár perc alatt eloszlanak fölülem, és utána már igazából csak élvezem a hajnal csendjét. Még a madaraknál is korábban kelek :) Az utcákon már vagy felkapcsolták a lámpákat, vagy még nem, de ha nincs felhő, a Hold bevilágítja a várost, és jó érzés kinézni: még alszik Bonndorf :) Ez az egyetlen jó az egyedüllétemben, ezek ilyenkor meghitt pillanatok. Ha itt lenne Zoli meg Don, akkor Don már megmorogna, ha vissza akarnék menni valamiért (pl egy bugyi) a hálóba, sietnem kéne szendvicskenyeret sütni Zolinak (jegyzem nem kötelsség, d bevált), stb, olyankor ez nem jön így le, hogy mennyire szép és nyugodt ez az egész hajnal-dolog. Legalább ezt most "kiélvezhetem", csak az a búbánatos ébredés ne előzné meg a meghitt mómentjeimet! mindegy

Ma egyébként jó kis napom volt, 3 'Abreise Zimmer' (aki tegnap figyelt, az ma tudja, mit is jelent ez...), meg fakultatív ablakpucolás, nem kapkodtam el. Főniék nyaralnak péntekig, vendég egy szál sincs a hotelben, Anica volt ma reggeltől a recepciós (kb 15 pecenként jártunk délelőtt fél órás cigiszünetre, haha) meg a magyar srác, Ágo(ston) volt a konyhán, volt időnk ma sokat dumálni. A főniről kiderült, hogy egy hóhányó, lehúzós, álszent, bájvigyor. Mire is számítottam?! B-)) Mindegy, Anica ma csomó mindent mesélt róluk (kicsit túl sokat is), szóval téma inkább lezárva, mert egy évet feltétlenül le szeretnék dolgozni itt... Aztán ma betévedt még egy magyar fickó a hotelbe, azelőtt sosem láttam, a nevét el is felejtettem. De már hallottam róla, a híre megelőzte :) Mi akkor még nem voltunk itt, ők meg összejöttek a mi csapatunkkal, és a nagy magyar iszogatás átcsapott nagy magyar virtus szerinti bunyóba. Pfff! Na ma gazdagabb lettem (az ő szemszögükből látva) a sztorival, nem mintha bármi közöm lenne hozzá, hisz akkor még nem voltam itt, de mivel sosem értettem, mi a fenének kell a magyaroknak kint összeveszni, én magam kértem meg, hogy mesélje el, mert ez a történet sosem volt igazán tiszta előttem. (Szerintem az érintettek előtt sem, mindenki ittas volt az eseményen...) Aztán ma jött a főni, hogy mutassak neki valamit amivel igazolni tudom, hogy én Ungarisch vagyok. Igaz már a SZIG-met lefénymásolta, most odatoltam az orra alá mégegyszer, és mondtam: nem várom el egy német hivatalnoktól, hogy értse azt a 'kibeszájba' magyart, de aki külföldiek regisztrálásával foglalkozik, legalább ANGOLUL értsen, könyörgöm! (Mármint itt nem a főnire, hanem a hivatalra gondoltam, ahova el kell küldje a papírjaimat.) Ugyanis a személyin angolul ez áll a MAGYAR KÖZTÁRSASÁG kapitális betűi alatt: Republic of Hungary (oké-oké: kisebb betűvel ugyan, de mégis!). Na bitte!!! Egyébiránt holnap sem lesz egy szál vendégünk sem, de azért én holnap reggel megint felmosom az éttermet, mégha a kutya sem evett ma benne, hahaha... Fizetnek érte.

Ma beszéltem telefonon: Zolival, "anyóssal" (utálom ezt a szót, de nincs rá másik, pedig olyan idióta pejoratív hangzása van, mégha az embernek nincs gondja a párja anyukájával, akkor is az anyósa, ilyet?!), sóginőmmel (Zoli-nővérke), mamámmal, tesómmal csak akartam, de később még fogok :P és anyával is. Nem, nem unatkozok itthon egyedül B-)))))

Oh, munka miatt keresnem kellett egy baró kézkrémet, és jelentem, a Zolim által nagyon kedvelt Neutrogénát lepipálta nálam egy Nivea újítás, SOS a neve. Ha bárkinek kézbőrkiszáradásos gondja van, ajánlom ;)

Ja, és köszönöm Bánhidi Attila isitársamnak a kommenteket, VÉGRE KOMMENTEL VALAKI! Bocsánat, Álmost majdnem elfelejtettem, pedig nem! Az első két komment-köszi-díj az övé :) Nem mintha nektek írnék, magamnak írom a blogot, meg a kölkeimnek, meg a családomnak, meg a barátaim/inknak (tehát nektek is B-))) mint a bemutatkozásban az szerepel, de mégis, így nem érzem magam egyedül a saját blogomon :) Buzz, te kis antitalentum, kérdezd majd meg a fiúkat, hogyan kommentelnek, mert tudom, hogy te is szerettél volna (hiányoznak is a kis velős buzi beszólásaid), csak amilyen kis süldő vagy, nem tudsz :P

Az idő itt jelentem hétfő délután óta csodaszép, és ez azt jelenti, amíg itt jó, addig otthon is az kell legyen, ugyanis a Dunán küldöm az időjárásunkat, egy nap csúszással be szokott jönni... Szóval fel a fejjel! Holnap tűzni fog otthon a nap! ;)

Ma munka után (és evés után, meg a sok telefon után) megpróbáltam olyan "tűzről pattant menyecske" lenni, és gondoltam a 10 órás munka után még simán bele kell férjen itthon is egy kis pakolás, tisztogatás, mert csehül áll a fecó.. Végülis ha egyszer muterka akarok lenni, akkor úgyis mindennek bele kell maj férnie (a munkán kívűl, később persze az is). Egész jól állok, ha ezt megírtam még porszikázok, aztán majdnem fertig(fertig= szótárba' utána lehet nézni, akinek nem..). De hagyok kicsit holnapra is. Ja, bár holnapra progim van, Danielával, akiről már korábban is írtam (a leszbi) talizok, munka után este megiszunk "egy sört". Ő legalábbis, én nem sörözök. Ma azért nem ért rá, mert focizik :) Ő tökjófej, vele is el lehet bámiről dumcsizni, és őt meg is értem amikor beszél.. (Nem úgy mint sok másikat, akit nem, mert buzi dialektussal nyomja.) Hétvégén pedig főzök a nagyutazóknak, zöldséges rostélyost tervezek, az tök fini. Kicsit pikáns (só, bors, mustár, citrom, cukor kerül a szaftba), hús is van benne, zöldség is, krokettel, fűszeres főtt-sült burgonyával, nyamm!!! Más hírem nincs, mert egyébként semmi sem történik velem..