Na hát már írtam korábban a Hordó-nak nevezett (egyetlen) helyi italozó helyről. Időközben mi összehaveroztunk az ottaniakkal, akik történetesen olaszok, egyenesen Nápolyból. Hogy is mondjam, igen "meleg" baráti kör ez, leszámítva egy-két félreérthető gesztust Zolim felé (persze gyorsan tisztáztuk, hogy felénk ki kivel van, vagyis, hogy ő csakis velem...) nagyon megkedveltük őket, meg ők is minket. Santolo az üzletvezető (és egyben szinte mindenes) annyira bír minket, hogy múlt hét csütörtökön meg is hívott vacsorára tegnapra. (Ezt bonyolultabban már meg sem fogalmazhattam volna.) Szóval tegnap 19h-kor beétáltunk, és mondta, hogy ő saját kezűelg (tehát nem a szakács) óhajt nekünk tésztát főzni.
És igen, az olaszok tényleg értenek a tésztához! Olyan tésztát csinált, hogy azon nem volt szinte semmi, pár darabka (de tényleg csak pár, kb 5-6) gombán kívűl semmi, de mégis olyan isteni íze volt, hogy na, nem tudom megmondani, finom volt és kész. Nagyon. Persze közben elővette az egyik legjobb borát nekünk (ami nem sok időn belül el is fogyott, aztán hozott egy másmilyet, amiből viszont maradt kicsi, de azt mondta, elteszi nekünk, nem fogja kiosztogatni a helyi suttyóknak :) feltette a "mi" zenénket, vagyis olyan zenét, amit mi is szeretünk- tehát nem német rádió szólt, nem tuccogós didzsi, nem akármi, hanem pont olyan, amit mi szívesen hallgatunk. (Itt jegyzem meg egyébként, hogy bulizások alkalmával nem egyszer kellett itt miattunk a német vendégeknek is Quimby-t hallgatnia, vagy Depeche Mode-ot, esetleg Morcheeba-t...) Szóval csaptunk egy jó kis estét, meg lettünk hívva Nápolyba magához, és jövőhéten szerdán mi főzünk, és visszük le a magyarost, majd meglátjuk olaszék mennyire fogják csípni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése