Na, megtaláltam az ékezetet okos kis nebúkomon, ha a mássalhangzók elött lenyomom a felö aposztrófot,´feldobja nekem a hangzó fölé, már csak annyi van, hogy ö-böl meg ü-böl nem tudok hosszút kreálni, ezt tessék nekem elnézni.
Szával, mint sokak számára az ismeretes, én hiszek Istenben, és hogy ez honnan jött, vagyis inkább hova vezetett: megkeresztelkedtem az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában még 2003-ban, Londonban. Bár aktív eghyáztag csupán két évig voltam, azért ma eszembe jutott (illetve már egy ideje eszemben van), hogy meglátogatom az itteni gyüliházat. Èrdekel.
Hát, nem lakunk egy egyszerü helyen ami az egyházat illeti, ugyanis egy órát kell utazni, bármelyik irányba indulok el. Mondhatni egy mormon bermuda háromszög kellös közepén lakom, 50km-es sugarú kör közepén. Scheisse. Mindegy, megnéztem hova "tartozom", a helyet Bad Säckingen-nek hívják, felkerekedtem, és ma elkocsikáztam oda. Egész úton igyekeztem "felemelö" zenét hallgatni, hogy megadjam a módját a nagy találkozásnak, és borzasztó csalódás fogadott. Tehát azt hittem, a mi kis dunaújvárosi gyüliházunk egy primitív formája a vasárnapok illö megünneplésének, de nem, van ettöl rosszabb is. Csak nem gondoltam, hogy ezt épp egy Magyarországhoz fejlettebbnek mondható helyen fogom megtalálni...
Egy Sparkasse épület legtetején egy tüzlépcsöröl nyíló ajtó az, ami az ittenieknek a vasárnapot jelenti...
A képek felrakása valahogy nem sikerült a megfelelö sorrendben, ez a blogspot hibája nem az enyém, én mindent megtettem... :S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése