Bevándorlók

   Érdekes egy hely ez ahol mi élünk, olyan tipikus német, a világ szeme elöl gondosan eldugott sarok, már-már sziget a hegy tetején... Nyugodt, egészéges (szellemi értelemben) és csodaszép. Az emberek dolgosak, szorgosak, nagy átlagban kedvesek, illedelmesek. Mégis valahogy rengeteg külföldi is szorult ide, nem is gondolná elsö pillantásra az ember. És ezt én nagyon élvezem, mindig is szerettem, ha sokan, sokfélék voltunk egy helyen :) Most jön részemröl a ronda dolog: általánosítani szeretnék az itt élö és általam megismert nemzetek között. Mert Németországban ugyebár szép számmal akadnak pl. törökök, és hát akkor még itt vannak (nem kevesen) az oroszok (netán kazakok, üzbegek, vagy ahogy épp neveztetni szeretik magukat.) Vannak még elvétve lengyelek, olaszok, albánok, meg egzotikus helyekröl megvásárolt asszonyok, pl. Sri-Lankáról, Thaiföldröl. Na és persze szép egyre gyaropodó számmal MAGYAROK :) Az elsö két nagy csoportról szerzett tapasztalataim a következök:

Törökök... nem sok, jó a kebabjuk, de szentül állítják, hogy az eredetit nem úgy kell ám csinálni, meg az kétféle húsból van, és a döner amibe beletufkodják német találmány. Üzletelni nem kell velük, én igyekszem "távolról szeretni" öket... Távolról, ezen van a hangsúly. Hogy elöítéletes lennék? Nem hinném. Csak ök nagy családdal vannak itt, én meg kevesen vagyok :) Ez kicsit tartózkodóvá tesz velük szemben.

Oroszok... Hát hozzájuk már lényegesen több közöm van, a mosoda jelentös része valamely orosz ajkú államból érkezett, na róluk van mit!

   1. Munkagépek!!! Szünet nélkül képesek lennének totál kussban, maximális koncentrációval lenyomni akár két müszakot is. És- hogy apukámat idézzem- "ebben az a vicc, hogy ez nem vicc"!

  2. Konzervatívak. A nök született háziasszonyok, munkahelyen megy a recept- és kötés minta csereberélés, folyton süt valamelyik vmi kis apróságot, amit aztán maguk között szépen elfogyasztanak. Virágot hoznak a munkahelyi ebédlö asztalra, meg mintás szalvétát alá, hogy kicsit otthonosabbá tegyék azt a kétszer 5 percet is, amit a szünetben ott töltenek... Férfiak közül egyet ismertem meg jobban, a kazak Jurijt, na ö egy állat! Tehát stimmel a konzervatív címke :)

   3. Családcentrikusak. Azta de még mennyire!!! Nagyon korán házasodnak, korán szülnek, ebböl kifolyólag a 40 éves nagymama nem meglepö köreikben. De 50 éves korukra már BIZTOS. Mindegy, hogy valaki üzbeg, vagy kazak, vagy orosz, ök egy nyelvet beszélnek, ezért egy család, kész. Kiállnak egymásért, összetartásuk páratlan és irigylésre méltó! (A magyarok etéren szégyelhetik magukat... Ámbár a mi -ráadásul egyre bövülö- köreinkben most béke és csend honol...) Az orosz fiatalok mind ismerik és szeretik egymást (a kamaszlányok olykor már túlcsorduló majomszeretete nekem mondjuk már sokkk), folyton együtt lógnak, és szilveszterkor külön termet bérelnek, amit be is töltenek a maguk 50 föjével...

Gondoskodnak az otthon maradt családtagokról, egymásról, és ha valakinek meghal otthon mondjuk Kazasztánban egy rokona, akkor az egész bagázs gyászol, mindenki sír. Ilyen ez.

A lengyelek... abból a kevéskéböl akit eddig volt szerencsém megismerni nekem kedves, nyugis népnek tünnek. De sok dolgot nem tudnék általánosítani róluk.

Az olaszok... Naja, a vér... mely kötelez. Szerintem náluk egyértelmü, hogy a mediterrán laza-loco stílus a merev, élére állított, peckesen és szabályosan lefektetett német keretek közül kilóg, nem fér egyszerüen bele. Hiába laknak nagyon közel, náluk nagyon kiérzödik a "másság". Nem is szeretik ezt a merevséget,nem is értem mit keresnek itt... Alapvetöen nem tudják itt érvényesíteni a csupaszív, hullalaza temperamentumot, csak pl étterem tulajdonosként. Különben el vannak nyomva, és ezáltal le vannak törve. Ök nem arra születtek, hogy egy merev sorban egyenesen masírozzanak :) Szóval, boldog olasszal én még itt nem találkoztam.

Az albánok... Tölük csak egy családot ismerek, hát inkább hanyagolom öket. Túl kicsi a minta, amiböl a kutatást elvégezhetném :)

Az egxotikumok... Na, nekik hatalmas szopó van. Öket meglátták, megtetszettek, megvették, és idehurcolták. Itt persze már nem tündökölnek úgy, mint a fehérhomokos Sri Lanka partjain, a napfényben, tehát bezárják öket, verik, meg ilyesmi. Kitörni csak nagy nehézségek árán tudnak, általában tök más betükkel írnak mint mi, szóval elég nehéz nekik felkapni a nyelvet... Ettöl aztán ki vannak szolgáltatva valami német faszkalapnak, mert ugye nyelv nélkül az ember semmit nem tud elintézni, pláne nem megpattani egy agresszív tokos mellöl, fölegha már közben gyerekek is vannak... Szóval öket nagyon sajnálom, fura és kegyetlen egy világban élünk...