Nyomott napok ezek mostanában, olyan szürkének és semmit mondónak tünnek... Az idö persze sebesen repül, pár hetente felocsúdunk, hogy már megint egy új hónapot írunk. Zoli sokat baustellézik, ami azt jelenti, hogy hétfötöl csütörtök estig nem jön haza. Én ilyenkor belassulok, felborulnak a napjaim, elhúzódnak az ébredések, ezzel együtt a reggeli mozgásom is (séta a hegyilevegön, esetleg kis torna, stb) és a fözést is virslire redukálom, vagy még arra se, szóval a délelöttjeim úsznak, este meg kimerülve, fáradtan érek haza a rendszertelen kaja meg a sokasodó munka (május 15-töl szezon van) miatt... Ez is milyen, az egyik héten még 19-kor jártunk haza, most meg 21.15-ig toljuk... Jövö héten remélhetöleg mühelyes lesz Zoli, akkor visszaáll a rend :) Megint fitt leszek, kelek, fözök, rendesen eszek, ilyenkor fogyok pár kilót... Amikor meg belesüppedek az egyedüllétbe, hát felszedek pár kilót. Mint most is... Ettöl persze még tunyábbnak érzem magam. A futós projektet is újra kell indítani, mert nagyon jó az, most kicsit mégis elakadt.
Ágiék találtak fecót Bonndorfban, elsejétöl beköltöznek, közben pedig Zolija is jelentkezett a mosodába, az elöbb hívott a föni néni, felveszik. Kedden kezd. Jónás mellett fog dolgozni. Ez egész jó, öt legalább ismeri. A mi mosodás Yogi Bär-ünket :)
Hát ezek mennek, semmi....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése