Nem tudom mi van mostanában velem? Rossz lehet a karmám, vagy csak folyamatosan másokkal foglalkozik éppen a Jóisten és így rám nem marad ideje, de nekem valahogy újabban állandóan pechem van (jegyzem a pech- "echte" német szó, haha). Szóval volt ez a bokabaleset. Okés, túléltük. Aztán múlt héten szerda-csütörtök szabadnapot kaptam, mindjárt gyorsan meg is beszéltük Nikiékkel (a magyar kollégáim a hotelben, mint azt korábban...), hogy még aznap este menjek is át kicsit borozgatni, dumcsizni. Így is tettem, csakhogy mire hajnalban hazaértem, már erősen fájt a jobb mandulám. (Tudom, párak számára hihetetlen, de nem: még mindig nem vetettem ki!) Na mindegy, csütörtök szabadnap, enyhe hőemelkedéssel (meg másnapossággal) ugyan, de elmentem Donnal a mamihoz, a "szokásosra". Nem volt gáz, de szarul voltam. Persze mindegy, pénteken ha kiskocsin tolom a beleimet- ahogy egykori szeretett Rácz tanárnőnk mondta- akkor is bemegyek dolgozni. Be is mentem (de minek?), végig ki akart szakadni mindkét mandulám, lázam is volt (többen megszavaztuk), plusz a torkom miatt elkezdtem vadul cukrot szopogatni, de úgy reggeltől délutánig, mire hála az égnek megfájdult tőle a fogam. Cool. Ja, és aznap derült ki a következő (vagyis eheti) beosztás, miszerint 9 napot kell mennem zsinórban, vagyis legközelebb most vasárnap leszek szabad. Na ez végképp király volt, mert ott álltam lázasan, torok és fogfájással, és az volt a 9 napból az első... Oké, a következőképpen éltem túl idáig a dolgot: Aspirin C+, 1x Rubophen, és Neuralgin extra a fogfájásra. Meg kammilla tea magában (tudom undorítóan hangzik, de amikor a torok és fogfájástól egyébként is büdös az ember szája, akkor fel sem tűnik, mit iszik...). Hát, vannak időszakok az életben, amikor az ember egyszerűen nem ér rá betegnek lenni. Ez egy ilyen időszak most nálam. Na lényeg a lényeg, kezdenek ismét eloszlani az esőfelhők, ugyanis:
- megkaptam végre az első fizumat- persze csekken, ahogy a filmekben szokás fizetni (azért nem átutalással, mert még ez a pénz nem hivatalos, még nem vagyok benne a könyvelésben)
- ma kirontott a főni az irodájából és azt mondta: az Agentur für Arbeit végre elfogadta a munkavállalási kérelmünket, tényleg pecsét van a papírjaimon (jegyzem: hiszem, ha látom)
- aztán ma volt is végre időm bemenni munka után a bankba, hogy rárakassam a számlámra a pénzt, amit kerestem, szóval holnap már lehet gazdag leszek
- a manduláim már nem, csak még kicsit a torkom fáj, de kilábalóban vagyok a torokbajból
- ma elmentem fogorvoshoz a fogammal, és valóban működik a betegbiztosításom (vagyis a Krankenkasse-m) ugyanis mindössze 10 eurós vizitdíj ellenében ma gyökérkezelték a fájós fogamat, szóval már az sem fáj (jelenleg is zsibbadt), plusz sokba se került, hát nem csodás? (Foghúzásra két hét múlva keddre kaptam időpontot...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése